Egy nap,mikor elsős voltam a gimiben,egy srácot láttam az osztályomból hazafelé gyalogolni.Kyle-nak hívták.
  Úgy tűnt,mintha az összes könyvét cipelte volna.Azt gondoltam magamban:"Miért vinné haza valaki az összes
  könyvét pénteken?Biztos egy eminens."Kellemes hétvégét terveztem(bulik és focimeccsek a haverokkal)így hát
  megráztam a vállamat,és tovább mentem.
  Ahogy sétáltam,láttam,hogy egy csapat fiú közeledik felé.Odafútottak hozzá,kiverték a könyveit a kezéből,és
  elgáncsolták,úgyhogy teljesen piszkos lett a ruhája.A szemüvege elrepült,és kb,3 méterre a füvön landolt.
  Felnézett,s a szeme kimondhatatlan szomorúságot tükrözött.
  Odasiettem hozzá,és ahogy szemüvegéért kúszott,könnyeket láttam a szemében.Ahogy átnyújtottam a szemüvegét
  vigasztalni probáltam."azok a srácok csirkefogók,igazán büntetést érdemelnének."Rám nézett és így szólt:"Köszönöm"
  Hatalmas mosoly ragyogott az arcán.Azon mosolyok egyike volt,amely igazi hálát tükrözött.Segítettem neki felszedni
  a könyveit,és megkérdeztem, hol lakik.Kiderült nem messze tőlem.Furcsa volt,hogy soha nem láttam errefelé eddig,
  mire azt válaszolta,hogy magántanuló volt.Soha nem barátkoztam magántanulóval ezelőtt.
  Egész hazafelé vezető úton beszélgettünk,segítettem vinni a könyveit.Igazán aranyos srácnak találtam.
  Megkérdeztem,hogy akar-e szombaton velem és barátaimmal focizni,ő igent mondott.Egész hétvégén együtt voltunk
  és minél inkább megismertem Kyle-t annál jobban megszerettem őt,akárcsak a barátaim.
  Eljött a hétfő reggel,és Kyle ugyancsak hatalmas könyvhalommal igyekezett az iskola felé.
  Megállítottam majd így szóltam:"Hé,fiú,igazán kemény izmaid lesznek,ha mindennap egy rakás könyvvel cipekedsz!"
  Ő csak mosolygott,és átadta a könyvek felét nekem.
  A következő négy évben  Kyle és én a legjobb barátokká váltunk.Amikor végzősök lettünk,mindketten a főiskolán
  kezdtünk gondolkodni.Kyle Geogetown mellett döntött ,én Duke-ba készültem.Tudtam mindig barátok leszünk és a
  távolság soha nem fog gondot okozni.Ő orvosnak készült,nekem pedig ,jó esélyeim voltak a fociösztöndíjra.Kyle
  mondta a búcsúbeszédet az osztályunkból.Állandóan azzal húztam,hogy eminens.Nagyon örültem neki,én nem tudtam
  volna kiállni oda,és beszélni.Eljött a várva várt nap.Kyle-t figyeltem.Nagyszerűen festett.Egyike volt azon srásoknak,
  akik önmagukra találtak a gimnázium évei alatt.Az arca kikerekedett és valóban jól állt neki a szemüveg.Sokkal több
  randevúja volt,mint nekem.Néha tényleg féltékeny voltam rá.Ez is egy ilyen nap volt.Láttam rajta,hogy ideges a
  beszéde miatt.Szóval barátságosan hátba veregettem és bátorítottam."Hé fiú,nagyszerű leszel."Ugyanolyan hálásan
  nézett rám,mint akkor és mosolygott ."Köszönöm."-mondta.Ahogy neki fogott a beszédének,megköszörülte a torkát
  és belekezdett.
  "Nagyszerű alkalom ez most arra,hogy köszönetet mondjunk azoknak,akik átsegítettek ezeken az éveken.
  A szüleinknek,a tanárainknak,a testvéreinknek,talán az edzőnek,de legjobban a barátainknak.Azért vagyok most itt,
  hogy elmondjam nektek,az hogy barátja van valakinek,a legnagyobb ajándék,amit csak adhatsz neki.
  Most elmondok egy történetet."
  Csak figyeltem a barátomat,és hitetlenkedve hallgattam,ahogy elmondja az első napot,amikor találkoztunk.Azt tervezte
  véget vet az életének a hétvégén.Elmondta,hogy kipakolta az öltözőszekrényét,hogy az anyukájának késöbb ne
  kelljen megtennie,és az egészet összeszedte és vitte haza.Ekkor rám nézett és kicsit elmosolyodott.
  "Hála Istennek,megmenekültem.Megmentett a barátom,attól,hogy megtegyem a kimondhatatlant."

  Hallottam,hogy csodálkozással teljes moraj fut végig a tömegen,ahogy ez a jóképű és népszerű srác a leggyengébb
  pillanatáról beszélt nekünk .Láttam,ahogy a szülei engem néznek és ugyanazzal a hálás mosollyal mosolyognak rám.
  Egészen addig a pillanatig,nem fogtam fel ennek a mélységét.Soha ne becsüld alá a cselekedeteid erejét.Egy picinyke
  gesztussal,mozdulattal megváltoztadhatod egy ember életét.Vagy jobbá,vagy rosszabbá.

  Isten azért ad másokat az életünkbe,hogy hatással legyünk rájuk.Keresd Istent a másikban!

  "A barátok olykor angyalok,akik felsegítenek bennünket,ha úgy tünik,hogy szárnyaink már nem képesek repülni"

  Mutasd meg a barátaidnak,mennyire törődsz velük!

  A tegnap történelem,aholnap rejtély,a ma ajándék.

  Hogy megértsd 10 év jelentőségét-kérdezz meg egy most elvált házaspárt.
  Hogy megértsd 4 év jelentőségét-kérdezz meg egy frissen diplomázottat.
  Hogy megértsd 1 év jelentőségét-kérdezz meg egy hallgatót,aki megbukott az év végi vizsgán.
  Hogy felfogd 9 hónap értékét-kérdezz meg egy anyukát,aki életet adott a kisbabájának.
  Hogy felfogd 1 hónap értékét-kérdezz meg egy édesanyát,aki életet adott egy koraszülöttnek.
  Hogy felfogd 1 hét értékét-kérdezd meg a szerkesztőjét egy hetilapnak.
  Hogy felfogd 1 óra értékét-kérdezd meg a szerelmeseket,akik arra várnak,hogy találkozzanak egymással.
  Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 perc-kérdezz meg egy embert,aki épp lekéste a vonatot vagy a buszt.
  Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 másodperc-kérdezz meg embert ,aki túlélt egy balesetet.
  Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 ezredmásodperc-kérdezd meg azt,aki az ezüst érmet kapta az olimpián.
  Az idő nem vár senkire.Kincs minden pillanat,amit megélsz.
  Még nagyobb kincs,ha valaki különlegessel osztod meg.
  Hogy rádöbbenj mennyit ér egy barát-veszíts el egyett.