Egy szerzetes leült egy patak partjára, hogy meditáljon. Amikor kinyitotta a szemét, egy skorpiót látott, aki beleesett a vízbe és kétségbeesetten küzdött, hogy felszínen maradjon és ne pusztuljon el. A szerzetes megszánta és benyúlt a vízbe, megfogta a skorpiót és kitette a víz partjára. Az állat hirtelen megfordult és viszonzásképpen belecsípett a szerzetesbe.
A szerzetes ismét meditálni kezdett, de amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy a skorpió megint beleesett a vízbe és minden erejével kapálózik. Másodszor is kimentette és a skorpió ez alkalommal is belemart a kezébe, olyannyira, hogy a szerzetes felordított a fájdalomtól.
A dolog harmadszor is megismétlődött. A szerzetesnek már könnyek gyűltek a szemébe a csípés okozta fájdalomtól.
Egy paraszt, aki látta a jelenetet így szólt hozzá: - Miért segítesz makacs módon ezen a nyomorult teremtményen, aki a helyett, hogy hálás lenne, jól belemar a kezedbe? - Azért, mert mindketten a magunk természe­tét követjük - válaszolta a szerzetes. - A skorpió arra született, hogy csípjen, én pedig arra, hogy irgalmat gyakoroljak.
És te mire születtél?