A sivatagban eltévedt egy ember. A nap kegyetlenül izzott felette. Ekkor a távolban egy oázist vett észre.

– Délibáb, játszik a levegő, ez téveszt meg engem… - gondolta. Közeledett az oázishoz, és az nem tűnt el. Már látta a datolyapálmákat, a füvet, a forrást.

– Az éhség kápráztat el engem – mondta magában. Már hallotta a víz csobogását.

– Ez biztosan hallucináció! – vélekedett.

Egy idő múlva holtan találta két beduin.

– Érted te ezt? – kérdezte egyik a másiktól. – A datolyák majdnem a szájába nőttek, mégis éhen és szomjan halt a forrás közelében.

A másik így válaszolt:

- Ez egy modern ember.