Egy fiút a szülei télen elvittek melegebb vidékre. A fiú ott nem érezte jól magát – minden ismeretlen volt – és örült, amikor ismét visszatérhetett szülőhazájába. Itthon elmondta, hogy a melegebb országban minden hosszadalmas és unalmas volt a számára. Mikor iskolába került, volt egy tanára, aki szenvedélyesen szerette a virágokat, és a gyermekekben is felébresztette az érdeklődést a virágok és a növények iránt. A fiú hallott tanárától egyet-mást az orchideák csodálatos életéről. A tanár egyszer magával vitte egy növénykertbe, amelyben különösen sok orchideát termesztettek, és különféle fajtákat mutattak be.

- Egyszer látnod kellene, hogy a meleg éghajlat alatt milyen színpompás és gyönyörű orchideák teremnek – mondta a tanár. – csak akkor lesz fogalmad, hogy milyen gyönyörű virág az.

A fiú álmélkodva tekintett a tanárra.

- Hiszen voltam már meleg éghajlat alatt, azonban egyáltalán nem láttam soha orchideákat.

- Persze, ha nem érdeklődtél orchideák után, akkor nem is láthattad őket.

Így vannak az emberek a Szentírással is. A Biblia szépségét és gazdagságát csak akkor látjuk, ha a Szentlélek megnyitja a szemünket és értelmünket az Ige számára. Néha egy beszéd, néha egy könyv, néha egy példás élet nyitja meg belső szemeinket, és meglátjuk az elrejtett igazságot a maga szépségében. Ez azután új irányt szab az életünknek.

D.L. Moody

történeteiből