Úgy gondolom, nincs a földön olyan hit, amellyel ne kérkedne egyik-másik tagja. Az egyetlen, amelyet az ember mégis szégyell, és nem dicsekszik vele: a Jézus Krisztusban való hit.

Egyszer két héten át hirdettem az evangéliumot a mormonok városában, a Sóstó mellett, és nem találkoztam egyetlen olyan emberrel sem, aki ne lett volna büszke arra, hogy ő is a mormonok közé tartozik. Amikor odafelé utaztamban még kb. negyven kilométer távolságban voltunk, a mozdonyvezető hozzám jött, és megkérdezte, hogy nem akarok-e a mozdonyon utazni? Felszálltam vele a gőzgépre, és az egész úton ara akart rábírni, hogy csatlakozzam én is a mormonokhoz. Gátolni akarta, hogy a mormonoknak az evangéliumot hirdessem.

Még soha sem találkoztam olyan kínaival, aki ne lett volna büszke arra, hogy ő is Konfucius követője.

Minden mohamedán, akivel beszéltem, büszke volt arra, hogy ő is Mohamed követője.

Azonban sokszor, számtalan esetben találkoztam emberekkel, akik szégyellték Jézus Krisztus evangéliumát, azt az egyetlen hitet, amely erőt ad ahhoz, hogy legyőzze a kívánságot, a vágyat és a bűnt!

D.L. Moody

történeteiből