Amerikában egy ember a fejébe vette, hogy a világ legfinomabb almáit fogja termelni. Dicsérte is egyik szomszédja előtt, és hívta, menjen a kertjébe és ízlelje meg. Bár többször is elzengte dicséretét, mégsem tudta rábírni barátját arra, hogy a kertbe menjen, és a gyümölcsöt megízlelje. Többszöri ismételt meghívás után egy nap így szólt a szomszéd:

- Megvallom, hogy egy ízben a kerted mellett elhaladva néhány almát láttam az útfélen. Kísértésbe jöttem, felvettem egyet és beleharaptam. Az azonban olyan savanyú volt, hogy világéletemben nem ettem savanyúbbat! Köszönöm meghívásodat, de a próba elég volt egész életemre!

  A kerttulajdonos így felelt:

- Ez nem mérvadó. Bevallom, hét vármegyét is bejártam, amíg erre a savanyú almára leltem. Elültettem a kerítésnél, mert úgy gondoltam, ezek a fák lesznek a legalkalmasabbak arra, hogy visszatartsam a tolvajokat a jó gyümölcs megrablásától. És e célra ezek az almák nagyon beváltak. Én azonban a kert belsejébe szeretnélek vezetni, s már a második, harmadik sor mögött olyan édességre és zamatra lelsz, hogy azokban az almákban kedvedet találod!

- Vagy úgy!? – mondta a szomszéd. Füttyentett, és elgondolkodva továbbállt.

  Érzékeljük, mit akarok kifejezni? A vallás külsejét képező intelmek és büntetések, íz általa kívánt töredelem és önmegtagadás: ezek azok a savanyú gyümölcsök, amelyek a képmutatókat távoltartják. Nem vettétek-e észre, mily fanyar arcot vágnak az emberek, ha a vallás nincs hasznukra? Ez azért van, mert a kerítésmenti savanyú almákat ízlelték meg.

  Ha azonban őszinte hittel közelednél azok felé az örömök felé, amelyek Jézus Krisztusban várnak rád, ha egész szíveddel odafordulnál a mennyei célok felé, egészen más felfedezéseket tehetnél. Kimondhatatlan és dicsőséges örömmel örvendezhetnél!