Egyszer egy építészmérnök bemutatót tartott egy érdeklődő házaspárnak. Szebbnél szebb terveket, épületeket mutatott, amelyeket ő tervezett, épített, kivitelezett Japánban és a világ több más országában. A bemutató után büszkén kérdezte az érdeklődőket: „Mit tervezhetek, mit építhetek önöknek? Mi tetszett a legjobban, mi felelne meg az önök kívánságának?”

         A fiatalasszony elővett a retiküljéből egy vízcsapot, s ezt mondta:

         „Mérnök úr, tervezzen egy házat nekünk e köré.” S letette a vízcsapot a mérnök tervezői asztalára.

         A híres építész meglepődött és csodálkozva nézett az ifjú asszonyra. Nem szólt, de gondolta: „Ugyan kinek jutna eszébe egy vízcsap köré tervezni a házat?! Ezek nem normálisak!”

         Hányan építik életüket egy piciny kívánság, vágy, álom, elképzelés, fantázia köré? Hányan kötnek házasságot (ha egyáltalán megkötik a házasságot) meggondoltan, megfontoltan, biztos talajra, szilárd alapokra? Hányan keresik Isten akaratát, áldását, az Ő tervének megvalósulását?

         Ha a fészek, a ház nem alkalmas az élet viharainak kivédésére – védelmül nem szolgál, legfeljebb csak éjjeli menedékhely.

         Az emberek megkeserednek, haragszanak Istenre, mert a piciny álmaik, terveik, fantáziájuk nem valósultak meg.

         A tervező más mintákat mutatott, a ház megrendelője az első számú felelős! Milyen a házad? Házasságod? Családi életed?  Nagyot csalódtál?

         Menj vissza az alapokhoz, és kérj bocsánatot az Úrtól, és kérd ki az Ő tanácsát!

         Kit szolgálsz?

         Magadat vagy a Megváltódat? Nagy különbség van a kettő között!