Igen, előfogja, megtalálja és beszennyezi a hívő embert is a bűn. Mert testben vagyunk. Testünknek vannak vágyai, kívánságai. Meglátunk valamit és megkívánjuk… Amíg nem láttuk, nem tudtunk róla, vagy nem ismertük, nem kívántuk. A sátán körbe-körbe járja minden hívő ember életét. Leskelődik utánunk, vadászik ránk! Megmutogat dolgokat, kíváncsivá tesz, megízleltet, meghallatja, elénk hozza, újra meg újra. Csigázza, fokozza a vágyunkat, fantáziánkat – és képtelenek vagyunk ellenállni. Megtörténik a baj, elbukunk.

            Megfogan a bűn a gondolatban, belehorgonyozza a kíváncsiságot, vágyat szívünkbe is.

            Milyen erős vagyok, képes vagyok NEM-et mondani?

            A kísértő rengeteg erőt rabol el attól, akit megkísért, tőrbe, csapdába akar ejteni. Ellenállni, hadakozni, lelkileg birkózni nagyon fárasztó, kimerítő.

            Akkor, ott és olyan területen kísért a sátán, ahol a leggyengébbek vagyunk. Ez azt jelenti, hogy ismeri a „gyenge pontunkat”. Sőt, jobban ismeri, mint magunk ismerjük magunkat.

            A kísértés, a megkísértettség még nem bűn! Bűnné akkor lesz a kísértés, amikor alkudozni kezdünk vele. „Na, nem az egészet iszom meg, csak megkóstolom. Óh, nem is olyan rossz, nem is veszélyes, még egy picit iszom, nem lesz ettől semmi bajom.” Még egy picit megnézem, még egy kicsit hallgatom, még egy kicsit…

            Amikor elkezded gyakorolni az alkut, és méregeted, hogy te mikor és mennyire vagy képes ellenállni a bűnnek – ez már csúszás lefelé a lejtőn.

            Isten lelke figyelmeztet, kérlel, int: „Ne tedd!” De az emberi természetünk szembefordul a figyelmeztetéssel.

            Ez történt az Édenkertben Évával is. És ez történik most velünk is.

            Ez történt Jézussal is!

            Akkor kísértette meg a sátán, amikor egészen közel volt lélekben az Atyához, amikor böjtölt, imádkozott, csendben, egyedül a pusztában, a magányban.

            Minden alkalommal megkísértett a sátán, amikor közel voltam Istenhez lélekben, amikor áldást nyertem, boldog és felszabadult voltam.

            Mindig rendezett valami vihart körülöttem, összetörte reményemet, megsebesített, és ha már összeroppantam, megkeseredtem, békétlenné váltam, akkor magamra hagyott egy nagyító tükör előtt. Sziszegte fülembe nagy diadallal: „Na látod, ez vagy te! Nem érdemes a hívő életért, a megmaradásért küzdeni! Add fel!” Láttam magam sebzetten, tépetten, vesztesen. Kétségbeestem és nem láttam megoldást. Hogyan tovább? Érdemes-e küzdenem, folytatni a harcot?

            Csak akkor és csak úgy tudtam talpra állni, újra indulni, kezdeni, amikor Isten Lelke elém hozott egy-egy Igét, egy kedves éneket, és biztatott, bátorított, vezetett vissza, Megváltóm megbocsátó karjaiba.

            Az Úr soha nem hagyott az útfélen, sebzetten, a sátántól kifosztottan!

            Jézust is megkísértette a sátán, de Ő nem esett el, nem szennyezte be magát bűnnel. Ellenállt a kísértőnek, nem alkudozott soha, semmiben! Hadakozott a kísértővel, harcolt az Ige fegyverével. A sátán nem tudott mit tenni, mert minden próbálkozására Jézus Igével válaszolt: „Meg van írva!”

            Kezükben van a Biblia, ismerjük az Igét – védekezünk, harcolunk az Igével mi is.

            Megkísértetik a hívő ember is, én is, te is kedves Olvasóm. Éberen kell vigyáznunk… De ha megtörténne a baj, ha győzedelmeskedne valamilyen bűn életünk felett – meneküljünk a Megváltóhoz. Ő megbocsát, megtisztít és újat kezd életeddel, életemmel.

            Áldott dolog közösséghez, hívő testvérekhez tartozni. Ők látják azt a veszélyt, amit mi nem látunk, mert elfogultak vagyunk, mert nem is gondolunk rosszra… Látnak és figyelmeztetnek, óvnak és intenek. Van, aki szeretettel, szelíden, óvatosan figyelmeztet, van, aki határozottan, erősebb hangot használ, amikor „útbaigazít”.

            Figyeljünk és fogadjuk el az intést, útbaigazítást, esetleg dorgálást is. Az ő féltő szeretetük sok bajtól megóvhat.

            Te is, én is figyeljünk, lássunk és vegyük észre, ha szeretteink, barátaink életét a sátán kerülgeti. Időben szóljunk, figyelmeztessük, szelíden, szeretettel.

            Mi magunk nem példálózhatunk magunk jóságával, szentségével soha, senki előtt! Alázattal intsünk, kérjünk, mert ma, vagy a jövőben ugyanabban a bűnben eleshetünk mi is. Legyen irgalmas hozzánk az Úr.

Örök életnek megtartó beszéde a Te Igéd, Uram. Köszönöm, hogy ismerhetjük a Bibliát, Igédet. Oltalom és fegyver a nyomorúság, kísértés idején. Istenem, támogass Szent Lelkeddel, hogy értsem beszédedet, és merjem, tudjam, használjam, amikor megtámad, megkísért az ördög.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te megérted, elfogadod a hozzád térő bűnös embert. Köszönöm a győzelmeket, az erőt, örömöt, békességet, amit Tőled kapok. Köszönöm, hogy a Tiéd lehetek és a végső győzelem a Tiéd! Ámen.

(Dr. Tapolyainé Bartha Gizella írásaiból)