Az nem szép jelző, amikor azt mondják, hogy makacs vagy. Tényleg sértve érzed magad? Nem is vagy makacs? Okos és belátó vagy, megérted a helyzetet, nem kell erőltetni a jóra?

            Na, én nem vagyok ilyen jó!

Oktalan, makacs, türelmetlen vagyok. Nem mindig, de sajnos sokszor. Szégyellem, utóbb mindig fáj a makacsságom.

            Amikor gyermek voltam, a szüleim nem kívántak tőlem lehetetlen dolgot, de követelték az engedelmességet. Nem mindig tetszett, sőt nagyon sokszor nem tetszett, amit parancsoltak, tanítottak, elvártak tőlem. Jó lett volna kihúzni magam, elmenekülni a feladat elől. Volt, amikor vitáztam… Mintha én jobban tudtam volna, hogy mi válik a javamra...

            Édesanyám egyszer azt mondta: „Kislányom fogadj szót édesapádnak, mert úgyis neki lesz igaza, vagy belátod, vagy nem!”

            Akár beláttam, akár nem, valóban neki lett igaza. Miért is ne? Hiszen ő csak a jót, a javamat akarta, tapasztalata és ismerete volt, s ami mindennél fontosabb, ő félte és szerette Istent, volt lelki látása.

            Akarok-e tanulni Istentől? Vagy inkább megyek a saját látásom után, cselekszem az elképzelésem és álmaim szerint?

            Milyen úton jártam, milyen kanyarokat tettem meg, mennyit tévesztettem életem során? Hányszor tértem le az útról? Arról az útról, amiről pedig tudtam, hogy azaz Isten szerinti egyenes út.

            Makacs voltam, engedetlen, mint egy buta, nagy fülű öszvér. Keményen megfizettem minden engedetlenségemért.

            Na és te, kedves Olvasóm? Próbálj meg visszalapozni életed naptárában. Mit találsz? Csupa jó, sikeres életed volt, mert engedelmesen figyelted Isten tanítását, követted tanácsát, parancsát? Ha igen, akkor te egy nagy szent vagy! Ha nem, ha te is bukdácsoltál, ha neked is voltak veszélyes útkanyarok az életedben, akkor most figyelj az Ige biztatására, üzenetére.

            Nincs elveszve az életed!

            Ameddig élsz, lélegzel, képes vagy gondolkodni… Van mód és lehetőség tanulni Istentől. Ő nem dobott el, nem zárta le a bizonyítványodat! Legfeljebb azt írta be, hogy: „Sikertelen vizsgája miatt évismétlést kezdhet!”

            Halleluja! Nem vagy elveszett! Kezdheted újra! Folytathatod az utat, tanulhatsz, ismételhetsz!

            Figyelj, kérlek, halld meg a szíveddel is Isten üzenetét!

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak téged az útra, amelyen jársz…”

            Isten felajánlja neked, a bukott diáknak, az utat tévesztett szomorú és reménytelen vándornak, hogyan mehetsz tovább, előre, sikerrel! Még van lehetőség, még kezdhetsz újat, másat. Ő megtanít!

            Isten nem ítélő bíró, nem kegyetlen rendőrfőnök, Ő szerető szívű édes Atya. Aki a javadat akarja, aki rád vár, keres téged, utánad megy, figyelte és figyeli életedet. Nem akarja, hogy elvesszél! Örök élettel akar megajándékozni téged.

            Halld meg az Ő szavát, biztatását:

„Szemeimmel tanácsollak téged.” (Zsoltárok 32:8)

            Érted-e, felfogod-e az üzenetet?

            Isten arról biztosít, hogy életed útján Ő szemmel tart! Közeledben van, figyel, figyeli életedet, útjaidat, döntéseidet, lépéseidet… Ott van, ahol te!

            Hol vagy most, kedves Olvasóm?

            A reménytelenség, keserűség, depresszió mocsarában nyakig süllyedve?

            Emeld fel tekinteted! Isten utánad ment, rád vár, arra vár, hogy végre figyelj Rá… NÉZZ ISTENRE!

Lásd meg az Ő szelíd, érted aggódó szerető szemeit, tekintetét! Szemeivel akar tanácsolni, nem hagy el, csak nézz az Isten szemébe!

Gyermekkoromban elég volt, ha édesapám rám nézett, tudtam, mit üzen a nézése, a tekintete, mit sugároz felém a szeme.

A szerelmesek nem beszélnek sokszor, csak egymás szemébe néznek… A szemükkel, a tekintetükkel mondják egymásnak: „Szeretlek, kedves vagy nekem!”

Isten végtelen szerető Isten, az Ő szeretete féltékeny szeretet.

            Meddig akarsz makacskodni, engedetlenkedni? Meddig kell „kantárt, zabolát” alkalmazni életedben? Nem a károdra, de az érdekedben, a védelmedre van a „gyeplő”… Azért ne kóborolj el, ne tévedezz olyan útra, ahol megsérülsz, megrabolnak, és a pusztulásba kergetnek.

            Meddig akarsz futni a veszedelem felé?

            Te nem vagy makacs öszvér!

            Isten Fia az Ő életét áldozta fel éretted, érettem. Nem alkuszik Isten a kísértővel… Neki te vagy a fontos!

            Oly sokszor botorkáltam reménytelenül, kétségbeesve. A porba néztem, csak a szürke nyomort láttam, és szívem remegett, nem láttalak Téged, Istenem. Visszatekintve életem hosszú útjára, most pedig látom, hogy Te mindig mellettem voltál. Nem hagytál magamra soha. Köszönöm.

Áldott légy azokért a örömökért, amikor tekintetem megláthatta szemeid jóságát, szeretetét. Köszönöm tanácsaidat, szemeid vigasztalását, biztatását, Igédet, áldott szavadat. Kérlek, támogass az engedelmesség lelkével, erősíts Szent Lelkeddel. Magasztalom szent neved. Ámen.

(Dr. Tapolyainé Bartha Gizella írásaiból)