Térj magadhoz drága Sion,
Van még néked Istened,
Ki atyádként felkaroljon,
S szívét ossza meg veled!
Azt bünteti, kit szeret,
Másképp Ő nem is tehet:
Sion ezt hát jól gondold meg,
S szabj határt bús gyötrelmednek.

Hullámok ha rémítenek
Mérhetetlen víz felett,
S a habok közt szíved remeg,
Hogy sírod is ott leled;
Ha aludni látod őt,
Ki reményed és erőd:
Sion, soha ne feledd el:
Ő megvívhat tengerekkel!

Bár hegyek megrendülnének,
Miket égi kéz emelt,
S indulása a nagy égnek
Végromlásra adna jelt:
Ezt látva is, el ne hidd,
Hogy ez a perc elveszít;
Sion, addig meg nem dőlhetsz,
Míg oltalmad Istentől lesz!

Bár könnyűid omlanának
Gyöngyökül a tengerbe,
És elhalván hangja szádnak,
Csak pihegnél, mint gerle;
Bár vér volna bíborod,
S kő megszánná nyomorod;
Sion, ne félj a gonosztól,
Baj nem ér, míg Benne bízol!

Ó! Ne csüggedj! Ím a napnak
Ideje bár elfutott,
Kihez oly hőn esdett ajkad,
Szabaddá tesz Jézusod!
Ó! Gyalázat, kín helyett
Mennyben ad neked helyet.
Sion, ott lesz a te részed,
Föld gyötrelmét hát ne nézzed!