Ó, boldog ház, hol befogadnak téged,
Úr Jézus Krisztus igazi barát!
Ahol a főhely csupán téged illet,
S tisztelik benned a hajlék urát.
Ott minden szívben a Te neved dobban,
Csillog a szem, ha föltekint Reád;
Mind Téged kérd: miként tehetne jobban,                          
És kész megtenni szíved óhaját.

Ó, boldog ház, hol ketten eggyé válnak,
Hol békesség és szeretet honol.
Az élet útján híven együtt járnak,
És hitben élnek, Rád figyelve jól.
Hol rajtad csüngő szemmel mind a ketten
Örömben, bajban összetartanak,
Teveled vágynak élni reménységben,
Ha verőfényes, vagy ha zord a nap.

Ó, boldog ház, hol féltő ima-kézzel
A gyermek sorsát szívedre teszik.
Gyermekbarát, te áldva rájuk nézel,
Tőled a legjobb tanítást nyerik.
Mind boldogan lábad köré leülnek
És hallgatják ajkad szelíd szavát.
Már kicsi korban néked úgy örülnek,
És megtanulják neved dallamát.