A  BŰN  becserkész,  a  SZERETET  befogad.

A  BŰN  bekebelez, a  SZERETET  magába foglal.

A  BŰN  megköt,  a  SZERETET  megtart.

A  BŰN  száz annyit ígér, a  SZERETET száz annyit ad.</span>

 

 

A  BŰN elveszi az önismeretet, felmagasztal és magasba emel :  csakhogy letaszíthasson.

A SZERETET  helyes önismeretre tanít, kiábrándít hamis ,,önmagadból'' és

összetör : csakhogy felemelhessen.

A  BŰN  hájjal keneget, hogy megrontson.

A  SZERETET  kíméletlenül pöröl,  hogy megtisztítson.

 

A  BŰN  fröcsköl,  a  SZERETET  szétárad.

A  BŰN  éget és perzsel,  a  SZERETET  sugároz.

 

A SZERETET  egyszerű, a  BŰN  körmönfont.

A SZERETET ,,egy-ügyű'', a  BŰN  agyafúrt.

A SZERETET  nyíltan beszél, a  BŰN  körülír.

 

Míg  a  SZERETET  a mélység titkairól dadog,

a  BŰN  a felszín közhelyeiről fecserészik.

Míg a BŰN hazudik, hogy ne kelljen megmondania az igazat,

a  SZERETET  kitérő választ ad, hogy ne kelljen hazudnia.

 

A  BŰN  kényszerít,  a  SZERETET  késztet.

A  BŰN  csábít, a  SZERETET  vonz.

A  BŰN  érzéki, a  SZERETET érzékelő.

A  BŰN  forral, a  SZERETET  hevít.

A  BŰN  űz és hajt, a  SZERETET  lelkesít.

 

 

A  SZERETET megkeresi a tisztátalant, hogy felemelje.

A  BŰN  ,,felhajtja'' magának a tisztátalant, hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A  SZERETET  megjelöl, a  BŰN  megpecsétel.

A  SZERETET társakra lel, de a  BŰN  csak hordákba ver.

A  SZERETET  kiteljesít, a  BŰN  kiüresít.

 

A  SZERETET mentséget keres, a  BŰN  kifogást talál.

A  BŰN  bekerít és magadba zár,

A  SZERETET kapukat nyit és másokhoz vezet.

A  BŰN  elfecsérli és pazarolja a másét, de a szeretet önmagát osztja szét !