Ki mer szembeszállni velem?

Kinek van olyan hatalma, mint nekem? Én már megszámlálhatatlan embermilliókat terítettem a földre. Aki meghódol, azt lehúzom a sárba, akár előkelő legyen, akár szegény.

         Én elrabolom az ifjúságtól az egészséget, a szűztől a tisztaságot, a férfitől az erőt. Megnyitom a szív sötét forrásait, melyekből gonoszság, gyalázat és becstelen beszéd buzog elő. Az emberekből tolvajt, házasságtörőt, hamis esküvőt, gyilkost formálok. Felemeli az ember kezét a feleségére, gyermekére. Megtöltöm a fogházakat, a börtönt, a kórházak elmeosztályát.

         Tudd meg, hozzám képest minden zsarnok tehetségtelen. Kegyetlenebb vagyok, mint Néró. Félelmetesebb, mint a pestis. Én vagyok az, akinek az emberek szívesen odaáldozzák vagyonukat, feleségüket, gyermeküket, testüket, lelküket. Hatalmam kiterjed az egész világra. Több embert megöltem már, mint az összes háború. Szeretem és szólom a hazugságot. Mikor a pálinkát kitaláltam, azt hitték, hogy az életnek italát találták meg, pedig az a halál itala.

         Ígérem, hogy megerősítem a testet, pedig tönkreteszem. Ígérek vidámságot, barátságot, és verekedést, erőszakot ébresztek.

         Látod ott azt az embert a földön? Úgy fekszik ott, mint egy halott. Ez az én művem. Otthon régen várják, megígérte, ma elkerüli a kocsmát, munka után egyenesen hazamegy. Hiszen gyermeke halálos betegen fekszik az ágyon. Én nem engedtem: - Csak egy pohárral!- súgtam a fülébe. Megtette, és az enyém volt. Mire kijózanodik és hazamegy, gyermeke már halott.

         Az a másik most dülöngél haza. Azt sem tudja, mit tett, pedig egy barátját pár perccel ezelőtt ütötte agyon. Összevesztek a kártyán. Ez is az én munkám.

         Látod azt a kisgyermeket a betegágyon? Ennek már a születése meg volt mérgezve. Az élete anyja méhétől az enyém, az apa régtől az én rabszolgám volt.

         Hallod az utcán az ordítást? Nótának indult, s üvöltésben végződik.

         Látod a tántorgó züllött alakokat? Táncolnak a pokol torka felé.

         Hallod a szegény feleségek, gyermekek, anyák sírását?

         Ez mind az én munkám. Akit egyszer megfogtam, azt nem eresztem el. Keményen tartom. Akar, nem akar, innia kell. Minél többet iszik, annál szomjasabb. Mikor az egész ember már kiégett, és én sem vehetem már hasznát, berúgom a sírgödörbe.

         Ugyan ki száll velem síkra? Ki akarná szabaddá tenni az én foglyaimat? A tudomány? Nevetséges beszéd. Hallgattam én magam is, mikor tudósok magyarázták, hogy én megrövidítem az életet, hogy minden harmadik őrült, minden harmadik öngyilkos, minden második börtönlakó az én emberem. Néhány iszákos gondolkodóba esett, de estére kelve csak befordult a kocsmába. Száz közül kettő sem maradt otthon a tudósok szép szeméért. A tudomány énvelem szemben falra hányt borsó.

         Jó szándék? Az én utcám van igazán jó szándékkal kikövezve! Az én utcám nyílegyenesen a pokolba vezet. A Bibliában is meg van írva: A részegesek nem örökölhetik az Isten országát.

         Igen, az én hatalmam óriási. Én a Sátán szolgálatában állok. A Sátán pedig a világ ura. A lekaszált embermilliókat odaadom az én uramnak, a Sátánnak.

         Megmondom neked, hogy azért valakitől félek. Van Valaki, aki még az én rabszolgám bilincsét is le tudja szaggatni. Van Valaki, aki még az én kezemből is ki tudja ragadni a zsákmányt. Van Valaki, aki előtt nekem is reszketnem kell, akitől menekülök: JÉZUS KRISZTUS a neve.

         Látod azt a házat, amiből az ének zeng kifelé? Az a Jézus háza. Ott nekem nincs semmi hatalmam. Ott is szól a zene, de nem a táncra. Ott is énekelnek, de nem az én uramnak a Sátánnak a tiszteletére. Ott az én rabszolgáimat akarják megszabadítani a Jézus számára. Ott hívő lelkek imádkoznak. Igen, ez a Jézus erősebb nálam, sőt erősebb az én uramnál, a Sátánnál is. Szerencsére erről az én buta rabszolgáim nem akarnak tudni, s ha valaki mondja is nekik, a szemébe vigyorognak. De én is a pokolbeli segítőtársaimmal együtt mindent megteszek, hogy az emberek észbe ne kapjanak. Bedugjuk az emberek fülét, összezavarjuk a lelküket. Megkeményítem a szívüket, hogy ne hallgassanak a Jézus hívó szavára. Amíg időnk van, versengünk a templommal. A kocsmába hívunk mindenkit, a Sátán imádására. Köztem és Jézus között soha nem lehet békesség. Én az embereket nyomorulttá teszem. Ő boldoggá teszi őket. Én gyűlöletet, haragot, viszályt támasztok, Ő megtölti a szíveket szeretettel. Én lerombolok, aláaknázok minden földi szeretetet. Ő szerető szülőket, engedelmes gyermekeket, áldott családi életet teremt. Ő új életet hoz, én halált. Ő végül is paradicsomi örömöket és örök boldogságot ad híveinek, én a pokol örvényeibe taszítom az enyéimet. Mivel a Sátán és én is tudjuk, hogy az időnk rövid, azon vagyunk, hogy minél több gyászt, pusztulást, halált és kárhozatot terjesszünk az emberek között.

Szabadulni akarsz a zsarnok uralma alól? Jöjj Jézushoz! Ő meg tud szabadítani teljesen.