Egy fáradt vándort láttam a hegyre menni fel,
Kimerülve rongyosan, de arcán derűvel,
Nehéz teher a vállán, lehúzza lankadás,
De közben így kiált fel: jön a szabadulás.

          Győzedelmi pálmát, dicskoronát,
          Győzedelmi pálmát nyerünk odaát
          Győzedelmi pálmát, dicskoronát,
          Győzedelmi pált nyerünk.

A nyári nap hevétől megizzadt homloka,
A hosszas küszködéstől szakadt ruházata,
De íme életre kelt egy csodás látomás,
És közben így kiált fel: jön a szabadulás.

Út széli fákon csattog vidám madár sereg,
Hogy felfigyeljen rájuk, új dalba kezdenek,
De rá vonzó erővel nem bír már e világ,
Útközben így kiált fel: jön a szabadulás.

Mire a nap leszállott és immár este lett,
Átlépte a hegy ormát, ott járt a völgybe lent,
Feltűnt örök otthona, a tündöklő, csodás,
Fel-felkiált hozsannát: jön a szabadulás.

Hallott a parton boldog győzedelmi éneket,
Hogy Jézusunk megváltott, ad örök életet,
Ha visszapillant, lát egy bevégezett futást,
Örömmel így kiált fel: itt a szabadulás.