Ha megszólal a harsona, s az Úr minket egybegyűjt,
A kristálytengernél, ó hogy örvendünk!
Ha a menyegző-lakomán együttesen ott leszünk,
Urunk dicsőségében részesülünk.

          Ó, mily boldogság lesz,
          Ha a kürt a szabadulást hirdeti
          Ó, mily boldogság lesz!
          Szívünk többé mi sem keserítheti!

Ha a végső ítéletben Királyunk dicsőségben,
És égi fényességben megjelenik,
Kitárva áldólag karját, s nekünk adva országát,
Örök üdvösségünk akkor kezdődik.

Ott a Sion hegyén állnak hárfákkal a kezükben,
Mózes és a Bárány énekét zengik.
Nem csak száznegyvennégyezren dicsérik Istenünket,
Hanem megszámlálhatatlan nagy sereg!