Nagy vagy te, Isten, nagy a Te hatalmad,
Világteremtő a te szózatod.
Mondád: legyen! s a puszta semmiségből
Világosság s mindenség támadott.
A csillagezrek, a nap fényessége,
Ég, föld követte szent parancsszavad.
Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja
Mindenható, dicső hatalmadat.

Nagy vagy te, Isten, nagy a bölcsességed,
Mindent, mi szépen s bölcsen alkottál!
A földi embert tetted gyermekeddé,
Lelkedből lelket őneki adtál.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben
Dicső kezed nyomát szemlélteted.
Szívem kitárva, hódolással áldom
Csodálatos, nagy bölcsességedet.

Nagy vagy, Uram, és mily nagy a szerelmed,
Fiadban, mit velem éreztetél!
A pislogó kis mécset el nem oltád,
S a megtört nádnak megkegyelmezé.
Mikor hevertem bűnben megkötözve,
Felém nyújtád ki irgalmas kezed.
Örömkönnyekkel térdrehullva áldom
Te üdvözítő nagy szerelmedet!