Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Melyet teremtett szent "legyen" szavad:
Ha itt a földön millió lényt látok,
Kiket igazgatsz, tartasz egy magad:

          Szívem feléd ujjong örömtele,
          Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te;
          Szívem feléd ujjong öröm tele.
          Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy TE!

Szemem ha néz a csendes éjszakába,
Hol tündököl csodás csillagsereg,
Hol drága két aranyhajóként járva
A nap s a hold az űrben fönn lebeg:

Uram, igédben hogyha megkereslek,
Ha látom ott kegyelmes tetteid,
Izraeled szeretve mint vezetted,
Türelmesen viselve bűneit:

Jézust ha látom itt a födön járva
Alázatos, türelmes szolgaként,
Látom, hogy áldást áraszt a világra,
S kereszthalálra adja életét.

Ha földre sújt az élet súlyos terhe,
Szegény szívem halálos beteg,
S hozzám hajol Jézus szelíd kegyelme,
S lelkem az ő irgalma menti meg.

Ha majd Uram kiszólít e világból,
És színről színre láthatom meg Őt,
Ha majd felém a drága arc világol,
S én térdre hullok szent színe előtt: