Ifjú földmûvesek versenyeztek. Egy darab ugart kellett felszántani. Az volt a mérték, hogy ki tudja a legegyenesebb barázdát szántani. A legtöbbje csak görbe barázdát szántott. Mikor a jutalom kiosztására került a sor, elhangzott a kérdés: „Hova néztél szántás közben?"

Az egyik így szólt: az eke szarvára; a másik így: az eke vasára; a harmadik a barázdát nézte, és mindegyik barázdája görbe volt.

Volt közöttük egy, akinek a barázdája egyenes volt. Hát te hová néztél? — kérdezték tõle.

— Én a lovak között elnéztem arra a messze, egyedül álló fára és azt tartottam mindig szemmel — felelte a kérdezett.

Csupa ide-oda futás az életed. Hol ide, hol oda pottyansz. Miért? Azért, mert nem a végsõ célra nézel. Ha arra az egyedülálló célra néznél, amelyik éretted is felemeltetett, és rajta a helyetted szenvedõre, akkor életed egyenesen haladna elõre. így telve van kilengésekkel. Most ilyen, majd amolyan emberi vélekedés mozgat ki, most ennek, majd annak a szavára hallgatsz, ahelyett, hogy nem lenne más gondolatod, más célod, mint látni a keresztet és futni abba az irányba, amelyet õ jelölt ki számodra. Halld meg csak Isten Igéjét! Nézz a hitnek elkezdõjére, Jézusra, aki megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, és ha így nézel, akkor kitartással futod meg az elõtted lévõ küzdõtért.