Az az egyik probléma a mi nyugati civilizációnkban, és különösen igaz ez ma, hogy nem látunk az orrunknál tovább. Nem igazán foglalkozunk a holnappal, ha ma minden jónak látszik, akkor a holnappal csak akkor törődünk, amikor majd eljön. De fel kell ébrednünk, és rá kell jönnünk, hogy a holnap mindig eljön! A bölcsesség tehát úgy szól, hogy ma azt kell választanunk, amivel holnap boldogok leszünk, nem azt kell tennünk, ami éppen most jónak tűnik, és nem aggódni a holnap miatt. Ez nem azt jelenti, hogy aggódnunk kell a holnapot illetően, hanem hogy ma kell olyan döntéseket hoznunk, ami biztosítja, hogy szeretni fogjuk a jövőnket. Tedd fel magadnak a kérdést az Úr dolgaira vonatkozóan, hogy befektető vagy pazarló, tékozló vagy-e. Egy befektető megfizeti az árat most, így valami nélkül van most, hogy később egy jobb lehessen neki. Egy tékozló ellenben mindent elpazarol most azt remélvén, hogy majd megél belőle. Olyan sok figyelmeztetés van az életben, amiről nem veszünk tudomást. Házasságban élsz és a társad olyan apró dolgokat kezd mondogatni, mint: „Úgy érzem, nem töltünk együtt semmi időt." „Már nem beszélgetünk egymással." „Úgy érzem, nem állsz mellettem." „Úgy érzem magam, hogy akár egyedül is élhetnék." A másik személy pedig csak azt válaszolja: „Hát, elfoglalt vagyok." „Elfoglalt vagyok." „Elfoglalt vagyok." „Elfoglalt vagyok." Ezek az apró dolgok mind figyelmeztetések. És tudod, mit mondanak valójában? Ezt: „El fogsz veszíteni!" „El fogsz veszíteni!!!" „Kérlek, figyelj, vegyél észre, magányos vagyok!" „Többé már nem foglak szeretni!" És az az ember, aki ezek közül egyik figyelmeztetésre sem figyelt oda, az lesz a Föld színén a legmegdöbbentebb ember, amikor egy nap hirtelen ezt hallja: „Végeztem!" Ennél okosabbnak kell lennünk! Ne hagyd figyelmen kívül a figyelmeztetéseket, amiket Isten hoz az életedbe! Ezek a jelek állandóan ott vannak. Az emberek ilyen jelzéseket adnak át nekünk, ilyen jeleket kapunk az anyagi dolgainkban, figyelmeztetéseket kapunk a szellemünkben, és kapunk a testünkben. Hányszor előfordul, hogy a testünkben jelentkezik valami. Előjön valami. Fájdalom, aztán egy kicsit erősebb fájdalom, erősödő fájdalom. Egyszer a hátammal volt ilyen eset. Egyre csak egy kellemetlen érzés volt a hátamban, fájt, zavart engem. És én továbbra is csak magas sarkú cipőt hordtam és ugráltam a pódiumon. A hátam szüntelenül fájt. Akkor olyan furcsa ágyakban kezdtem aludni, de a hátam csak fájt és egyre jobban fájt. Aztán odáig jutottam, hogy amikor reggel felkeltem, néha még járni is nehéz volt. Én tettem a dolgaimat, összeszorítottam a fogam és azt mondogattam: „Dicsőség Istennek! Én hitember vagyok, legyőzöm ezt. Adok én az ördögnek!" Van, amikor hitben járunk, néha viszont inkább ostobák vagyunk. És körülbelül három évig így folytattam, míg egy nap felébredtem és nem tudtam járni. El kellett vigyenek egy szakorvoshoz, ahova hetente háromszor kellett járjak az elkövetkező egy évben és három hónapban. Előbb vagy utóbb fel kell figyelnünk ezekre az intő jelekre, amik körülvesznek bennünket! És ha megvan nekünk Isten bölcsessége - mert a Biblia szerint megvan, - akkor azt kell tennünk most, ami helyes, hogy ne kerüljünk bajba később. Azt kell tennünk most, ami helyes, hogy ne kerüljünk bajba később. Azt kell tennünk most, ami helyes, hogy ne kerüljünk bajba később. Erre rengeteg példát lehet mondani. A nők képesek másfél napot sorban állni, hogy 75%-os akciós áron vásárolhassanak. Hogy megvegyenek egy halom olyan dolgot, amiből már egyébként egész fióknyi van otthon és eddig még csak nem is használták őket. Ott van valami a szíveden, például, amikor meghirdetek itt valami konkrét dolgot. És ha több ember van itt, az ösztönöz téged: meg kell szereznem, meg kell szereznem. Igen, meg kell szereznem, jó lesz az nekem. De hány ember van, aki ha kimegy a kazettaárusításhoz és van egy kis tömeg, legyint egyet és azt mondja: majd később megveszem. Majd hozatok - mondja. Nem, nem fogsz hozatni. Nem fogsz! Ha az ördög rá tud venni, hogy elhalaszd, akkor arra is, hogy ne tedd meg. Meg kell ezt tanulnunk. Véget kell vetnünk annak, hogy csak beszélünk a szellemben járásról, és el kell kezdenünk szellemben járnunk! És ha szellemben járok, az azt jelenti, hogy azt teszem most, amit Isten mond, hogy tegyek most, és Ő mindig arra fogja mondani, hogy tegyem meg most, ami meg fog engem áldani később.

Arra gondoltam ma, hogy mennyire rabjai vagyunk az azonnali örömszerzésnek. Tele van a világ ilyen szlogenekkel: Ha jól esik, tedd meg! És a mi kultúránkban mindenkire igaz, hogy óriási probléma az önzés, az énközpontúság. Mi a helyzet velem? Ez a Szentségtelen Háromság: nekem, magam és én. Aminek így kellene hangzani: Atya, Fiú és Szent Szellem, így szól: nekem, engem és én. És mi van velem? Mi a helyzet velem? Mi lesz velem? Egyre csak ezt mondogatjuk: És én? És én? És én? (Itt eljátszik egy robotot, mintha csak ez a szöveg lenne beleprogramozva.) Az ördög minden reggel csak meghúz egy madzagot, és útra bocsát minket: És én? Mi van velem? És én? És én?

Az Ige itt azt mondja, hogy „az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot". Élet és halál, áldás és átok odahelyeztetett minden egyes ember elé. Isten nem személyválogató, minden embernek egyenlő esélyei, lehetőségei vannak Istennél. És nem számít, hogyan indultál el az életben, nagyszerű győzelemmel végezheted, ha helyes döntéseket hozol, ha helyesen választasz. Az emberek gyakran beszélnek generációs átokról. Egyesek ezt mondják: a nagymama ezt tette, a nagypapával ez történt, az édesanyám is így meg úgy... és én most generációs átok alatt élek, ezért kérlek, imádkozz értem, törd ezt meg fölöttem. Megmondom neked, mi fogja megtörni az átkot: egy generációs választás, döntés. Tudjátok, az én apám rengeteg rossz döntést hozott, ami az én életemet befolyásolta. A családban vérfertőzés volt, a nagyapám szexuálisan zaklatott nőket, valószínűleg a saját gyerekeit is molesztálta, ezt nem tudom tényként állítani, de biztos vagyok benne, hogy megtette. Az apám ugyanilyen lett, szexuálisan molesztált engem, jelen volt a családban az alkohol, az erőszak, minden olyan dolog, amiben senki sem akar részesülni. De amikor elég idős lettem ahhoz, hogy saját magam hozzak döntéseket... Tudjátok, néha a mások rossz döntései okozta átok alatt élünk, de amikor elég idős leszel, hogy te magad hozz döntéseket és te helyesen választasz, akkor a te jó döntéseid felül fognak kerekedni a másik rossz döntésein. Senkinek sem kell generációs átok alatt élnie. Meg tudod törni a családban megjelenő átkot azáltal, hogy a te generációdban jó döntéseket hozol és visszautasítod, hogy továbbadd azt a szemetet a következő generációnak, amit valaki más átadott neked.

Az Ige tehát így szól: „az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot, válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod". Hogy élhess mind te, mind a te magod. Nem tudom, egyetértetek-e ezzel, de én nem hiszem, hogy eleget foglalkozunk a leszármazottainkkal. Jól érzem magam, én foglalkozok magammal, te törődj magaddal, ahogy én is ezt tettem magammal. De minden - különösen az ó szövetségben - generációról generációra vonatkozott. És ez nagyon nagy dolgokat jelentett náluk. Ők fizették meg az árat most és ők szenvedtek most, hogy bebiztosítsák, hogy az utódaik áldottak lesznek. Hogy a vérvonalukból származók áldottak legyenek. És előttem mostanában világosodott ez meg és körülbelül egy hónapja ezt a kijelentést igyekszem átadni az alkalmaimon: Minden meghozott döntésünk, minden választásunk nagyon-nagyon sok emberre van hatással! Minden döntés, amit meghozunk... Amikor elhatároztad, hogy eljössz ide ma este, ez a döntésed mindenkire kihatással lesz, akit csak ismersz! Mert ez segíteni fog neked abban, hogy jobban élj. Segíteni fog neked abban, hogy jobban képviseld Istent. Ez fel fogja javítani azt a hatást, amit rájuk gyakorolsz.

Szeretnék felolvasni néhány történetet. New York államban két családot nagyon alaposan tanulmányoztak. Az egyik Max Dukes családja volt, a másik pedig Jonathan Edwardsé. Amit ebben a tanulmányban felfedeztek, az nagyon figyelemreméltó, így szól: A hasonló hasonlót hoz létre. Max Dukes hitetlen ember volt és egy olyan nőt vett feleségül, akinek hasonló jelleme és elvei voltak. Az ismert leszármazottaik közül több, mint 1200-at vizsgáltak meg. Közülük 310 „hivatásos" csavargó lett, 440-nek fizikailag tönkretette az életét, olyan kicsapongó, züllött életet élt. 130-an kerültek börtönbe, átlagosan 13 évre, közülük heten gyilkosságért. 100-an alkoholisták lettek, 60 megrögzött tolvaj volt. 190-en nyilvános prostituáltak lettek. A közül a 20 közül, aki szakmát tanult, 10 egy állami börtönben tanulta azt ki. Ez körülbelül 1500000 dollárba került az államnak és nem hozott eredményt, hasznot a társadalom számára. Ugyanezen a területen élt Jonathan Edwards családja. Jonathan Istennel járó ember volt és hasonló jellemű nőt vett feleségül. Ők is részévé váltak ennek a tanulmánynak, amit sok évvel később készítettek. Az ő utódai közül 300 pap, misszionárius, teológia professzor került ki. 100 főiskolai professzor, 100 jogász, 30 bíró, 60 orvos, 60 író, 14 egyetemi elnök, az amerikai ipar számos óriása, az Egyesült Államok 3 kongresszusi tagja volt a leszármazottai között, és 1 az Egyesült Államok elnöke lett.

Abszolút hihetetlen ígéretet kaptál a leszármazottaidra vonatkozóan, azzal a feltétellel, hogy te helyesen választasz. Az a szövetség, amit Isten Dáviddal kötött...

Ő határozott ígéretet tett arra, hogy nem fogja megtörni azt a szövetséget. És 300 évvel azután, hogy Dávid meghalt, még mindig kegyelmet gyakorolt azzal a Dávid nemzetségéből származó királlyal, és így szólt hozzá: Nem érdemled meg a segítséget, de megsegítelek az én szolgámmal, Dáviddal kötött szövetségem miatt. Én tehát elvárom ezt, mert megfizettem az árat és a döntések, amiket meghoztam, hogy ez elhat egészen az én ük-ük-ük-ük-ük-ük-ükunokáimig. És ha valamelyikük egy nap bolondként viselkedik, Isten oda fog menni a felfordulás közepébe és így fog szólni: „Tudod, engednem kellene, hogy csak folytasd és a vesztedbe rohanj, de a miatt a szövetség miatt, amit Joyce-szal és Dave-vel kötöttem, beavatkozok a helyzetedbe és visszafordítom ezt a dolgot az életedben. Minden döntésedre igaz, amit meghozol, hogy nemcsak rád vonatkozik. És sokkal inkább tudatosulnia kellene bennünk a királyságnak, királyság-gondolkodásúvá kellene válnunk.

Nem tudom, ti egyetértetek-e ezzel, de elmondom, amit gondolok, hiszen most én prédikálok. Úgy gondolom, hogy néha - még ma is - a nehéz házasságokban az emberek egyszerűen úgy döntenek, kiszállnak a dologból. Tudjátok, néha - és különösen igaz ez a szolgálókra, - néha döntéseket kell meghozni, melyek Krisztus egész testének hasznára lesznek, nemcsak a tiédre.

Ahogy a szolgálatunk egyre növekedett, egy nap azon gondolkodtam, milyen sok emberen tudtam segíteni Isten vezetésére. Hallottátok, amikor bemutattak engem, hogy a tévéműsorom a világ 2/3-án látható és most már huszonegy nyelven hirdetjük az evangéliumot a világ 2/3-án. Isten megnyitotta számunkra az ajtókat és én nem tudtam máshogy reagálni: tátva maradt a szám. Úgy értem, nem tudtam elhinni. És azokra az emberekre gondoltam, akikhez Isten vezetett, hogy segítsek nekik. És soha nem felejtem el, az Úr így szólt hozzám: „Hadd mondjak neked valamit, fiatal hölgy! Ahányan vannak azok, akiken segíteni tudsz, éppen annyian vannak, akiket meg tudsz bántani." Ez nagy felelősség! Hatalmas felelősség! Így hát, ha néhány dolog nem úgy alakulna a személyes életemben, ahogy szeretném - nem azt mondom, hogy nem tetszik, ahogy a dolgok állnak az életemben, de arról beszélek most, hogy ha nem tetszene, - lehet, hogy elérkeznék egy ponthoz, amikor egy nagyot kellene nyelnem és menni tovább, hiszen nem gondolhatok csak magamra, mindenki másra is gondolnom kell, hogy le ne taroljak mindenkit. Arról beszélek, hogy nem teszünk eleget ezért, nem foglalkozunk eleget másokkal, nem foglalkozunk eleget azzal, hogy a mi döntéseink mit jelentenek más emberek számára. Nem foglalkozunk eleget azzal, milyen hatással vagyunk másokra. Nem tudom megígérni nektek, hogy vicces leszek ma este vagy nem leszek az, nem tudom, mennyire fog ma ez tetszeni nektek, de azt ígérem, hogy egy olyan üzenet lesz ez, amit prédikálni kell. És nemcsak egy helyen kell prédikálni erről, mert bár én azt kínálom fel nektek, hogy jól érezzétek magatokat, azon kívül, hogy jól érezzük magunkat, még van mit tennünk. Isten akaratában kell járnunk és meg kell fizetnünk az árat, hogy bebiztosítsuk, hogy a következő generációnak is lesz még hite. És nem szeretnék annyira elcsüggedt lenni, hogy ahogy nézik azt, amit mi teszünk, többé már nem is hisznek Istenben. A mai fiatalok valami valódit keresnek, a legkisebb mértékben sem érdekli őket az agyonmosott vallás. Valami valódit akarnak, valami olyat, ami működik, valamit, ami működik az életedben - különben egyáltalán nem fog nekik kelleni!

Milyen hatással vagy másokra? A hatás jelentése: az a cselekedet vagy erő, ami befolyással bír mindenféle kézzel fogható beavatkozás nélkül. Befolyással bír egy indirekt és erős módon. Más szavakkal: olyannyira hatással vagyunk másokra, hogy el sem tudjuk képzelni. Néhány embernek nyilvánvalóan megvan a lehetősége arra, hogy sok-sok ember előtt álljon, és nekik lehetőségük lehet arra, hogy több emberre legyenek befolyással, mint mások. De tudod, ha te már egy emberre hatással vagy, előfordulhat, hogy ő meg olyan helyzetbe kerül, hogy egy millió emberre lesz hatással. Csak annyit kell tenned, hogy megértsd ezt, hogy elolvasod Susanna Wesley történetét, amit lehet, hogy hamarosan felolvasok nektek. Nevettem miközben ide tartottam, amikor eszembe jutott, ahogy először kezdtem prédikálni St. Louis-ban. Akkoriban hetente volt egy alkalmunk nők számára a helyi gyülekezetben. A gyülekezet 400-500 fősre nőtt, ami elég nagynak mondható. Azok a nők tiszteltek engem, felnéztek rám. Akkoriban hosszabb hajam volt és mindkét oldalon egy kis fésű volt beletűzve, ami kis kövekkel volt díszítve. Nem telt el sok idő és őszintén mondom, hogy a gyülekezetben a nők 50%-a ugyanúgy fésűt viselt a hajában mindkét oldalon. Nem mondtam nekik, hogy hordják ezt, nem is kértem őket erre, nem reklámoztam ezt a viseletet. Csak annyit tettem, hogy fésűket raktam a hajamba, és mivel én így tettem, ők is így akarták hordani a hajukat. Hadd mondjak neked valamit! Már azzal hatással vagyunk az emberekre, hogy élünk! Biztosra kell vennünk, hogy a hatás, amit másokra gyakorlunk, a jó fajtából való, nem pedig rossz hatás. A keresztények, azok az embereknek, akik magukat kereszténynek nevezik, de nem annak megfelelően élnek, nagyobb kárt tudnak tenni, mint amennyi jót. Ezért mondogatom mindig azt, hogy többre van szükségünk, mint egy matrica a lökhárítón, egy Jézusos toll vagy egy nyakunkban függő kereszt és egy szüntelen járó magnó. Gyümölcsökre van szükségünk! A gyümölcseikről ismered meg őket. És nem arra van szükségünk, hogy nagy ritkán legyen egy-egy gyümölcsünk. Folyamatosan kell lennie! És ahhoz, hogy folyamatosan legyen gyümölcsöd, akkor is cselekedned kell, amikor van kedved hozzá és akkor is, amikor nincs! Akkor is meg kell tenned, amikor alkalmas, és akkor is, amikor alkalmatlan. Amikor elfogadott, és amikor nem az. Minden időben. Már sok éve keresztény voltam, mire a hatás, amivel másokra voltam, keresztény, pozitív hatás lett. Egy nagy felekezeti gyülekezethez tartoztam, volt egy vén a gyülekezetben. Én voltam az első és egyetlen nő, aki valaha is tagja volt ott a gyülekezeti tanácsnak. Mi vezettük az evangelizációs bizottságot. Jártunk a felnőttek vasárnapi iskolájába, minden vasárnap mentünk gyülekezetbe. Mi irányítottuk az összes társas csoportot. Úgy értem, mindenki szemében, aki ránk nézett, mi voltunk a klasszikus külvárosi keresztény házaspár, akiket mindenkinek képesnek kellett volna lenni csodálni. Szerettem-e Istent? Igen, szerettem Őt. És tudod, úton voltam a mennyországba, ha meghaltam volna, tudom, hogy a mennybe kerültem volna. De visszanézve mondhatom neked, hogy senkit sem vittem volna magammal. És tudjátok, mi az ijesztő? Lehet, hogy néhány embert még én rekesztettem ki onnan! Ez viccesen hangzik, de tudod, amikor tudtára adod az embereknek, hogy te keresztény vagy, ők elkezdenek figyelni téged! A világ tele van gyümölcsellenőrökkel.

Mi az bennünk, ami hatással van más emberekre? Nos, a szavaink nyilvánvalóan tényleg befolyásolják a többi embert. Úgy értem, ehhez nem fér kétség. Az emberek figyelnek arra, amit mondunk. A viselkedésünk, a cselekedeteink, a választásaink. Alapvetően valószínűleg nagyon kevés olyan dolog van, amit teszünk vagy nem teszünk, aminek ne lenne nagyon is valós hatása sok-sok emberre. Azt hiszem, tényleg ijesztő, amikor felismered, hogy minden döntésed nemcsak számodra választás, hanem sok más embert is befolyásol.

Beszéljünk egy kicsit arról, milyen hatással vannak a szavaink másokra. Nagyon óvatosnak kell lennünk azzal, mit mondunk, miről beszélünk. Még akkor is, ha azt gondolod, most bizalmasan beszélsz valakivel, alighanem van valaki, aki hallja, amit mondasz és figyel rád. Egy pozitív embernek pozitív befolyása van másokra, egy negatív embernek pedig negatív. Felvidíthatsz valakit, de el is tiporhatod pusztán azzal, hogy megválasztod, miről beszélsz a társaságában. Készítettek egy felmérést 3500 párról, akiket első találkozásuktól kezdve figyeltek hónapokon keresztül. Az bizonyosodott be, hogy ha az első találkozásuk alkalmával az első három perc pozitív és felemelő volt, a kapcsolat folytatódott és jól működött. Másrészt viszont, ha a kapcsolatuk első három perce negatív volt, ha a beszélgetésük panaszkodással vagy kritizálással kezdődött, a kapcsolatuk nem maradt fenn.

Az első gyümölcsök törvénye. Az első dolgok törvénye. Ahogy az emberek akkor éreznek, amikor először találkoznak velünk...az első véleményük rólunk...hogyan vezetünk amellett, hogy az autóra igés matrica van ragasztva...hogyan viselkedünk, amikor kimegyünk egy kis piacra venni valamit és kereszt alakú fülbevalónk van...és ha egy sor nem halad olyan gyorsan, mint ahogy szeretnénk. Emlékszem, egyszer elmentünk egy étterembe. Ez egy olyan nap végén volt, amikor egy öt részes szemináriumot tartottam, és én végtelenül fáradt voltam, mert amikor egy alkalomra megyek, nagyon sok mindennel foglalkozom: a prédikációk, a dicséret, a bejelentések, az egészben részt veszek. Mindig így csináltam, de azt hiszem néhány feladatot át fogok adni, mert egy kicsit idősebb lettem és vigyáznom kell az energiámra. De ekkor öt hosszú alkalom volt mögöttem, fáradt voltam, fájtak a lábaim. Felhívtunk egy helyi éttermet, foglaltunk asztalt, elő is jegyezték. Amikor odaértünk, zsúfolásig tele voltak. Azt mondtuk: „Mi előrébb való vendégek vagyunk, mert foglaltunk asztalt". Erre közölték, hogy náluk nincsen asztalfoglalás. „Pedig jegyezték a foglalásunkat, hogyan lehet, hogy ha nincs asztalfoglalás, nem mondták ezt meg nekünk?!" Mire itt tartottunk, már nagyon vissza kellett fogjuk magunkat. A Szent Szellem bennünk állandóan csak csendre intett, csitított bennünket. Választanunk kellett: az érzéseink után menjünk vagy Istent kövessük? És tudjátok, az elménk feljogosítva érezte magát arra, hogy csúnyán viselkedjünk: „Nem lett volna szabad azt mondaniuk, hogy foglalnak nekünk asztalt, ha nincsen asztalfoglalás!" Ez lehet, hogy igaz, de az, hogy valaki helytelenül viselkedik, még nem jogosítja fel a másikat arra, hogy ő is úgy tegyen. És nekünk ezt kellett felismernünk. Ha mindenki más bolondul viselkedik is, az nem jogosít fel minket arra, hogy mi is azt kövessük. „De ők is így viselkednek!" Nos, az még nem jelenti azt, hogy te is megtehed, hogy úgy cselekszel! Tehát túlléptünk ezen és vártunk 45 percet. Ez igazán megpróbáló volt számomra. Előfordult már veletek is, hogy nagyon nehéz volt nem helytelenül cselekedni? Ilyenkor kívülről mosolyogsz, de belül valami robbanni készül. Tehát végre kaptunk egy asztalt, leültünk, a pincérnőtől megrendeltük az italokat. Körülbelül tizenketten ültünk az asztalnál és az étterem zsúfolásig meg volt telve. Kértünk kávét, kólát, vizet, teát meg ezeket a szokásos dolgokat. A pincérnő egy kicsit később jött vissza, mint ahogy azt mi vártuk. Fogta a tálcát, és ahogy egyensúlyozott vele, beleütötte a tálcát a falba és minden a férjem ölébe borult. Dave-nek, hála Istennek, sokkal békésebb természete van, mint nekem. Valószínűleg jobb volt így, hogy rá borította és nem rám. Áldott szíve van, nem mondott semmi mást csak: Nincsen semmi probléma. És elkezdte mesélni a történeteit arról, hogy amikor ő egy autós (drive-in) étteremben dolgozott, hogyan öntött le embereket sörrel és milyen bakikat követett el. Megpróbálta elérni, hogy a pincérnő jobban érezze magát. Még az igazgatót is magához hívatta és elmondta neki, hogy nem akarja, hogy a pincérnőnek baja származzon ebből, ez nem az ő hibája, az étterem nagyon zsúfolt, sőt túlzsúfolt, túlságosan közel ülünk a falhoz, ne hibáztassa őt...A pincérnő újra kiment, hogy kihozza az italainkat. Amikor visszajött, látszott rajta, hogy sírt, vörösek voltak a szemei, elmosódott a sminkje. Elkezdte lerakni az italokat és amikor velem szemben állt, áthajolt az asztalon és így szólt hozzám: „Olyan ideges voltam, amikor láttam, hogy engem várnak...mindennap nézem a tévében és tudom, ki Ön." Tudjátok, mi zajlott bennem? Ó, köszönöm Jézus! Köszönöm, köszönöm! Köszönöm, Jézus, köszönöm! Ez igazán istenfélelmet helyezett rám, amikor felismertem, milyen közel voltam ahhoz, hogy tönkretegyek mindent, amivel valaha is hatással tudtam lenni ennek a nőnek az életére.

Ez nem azt jelenti, hogy nem követünk el hibákat, nyilvánvalóan hibázunk. De tudjátok, keresztényként azt gondolom, hogy amikor hibát követünk el - mondjuk például, hogy ha testbe kerültem volna és helytelenül viselkedtem volna, akkor a legkevesebb, a minimum, amit tehettem volna, hogy visszamegyek, megalázom magam és azt mondom: „Tudja, nagyon csúnyán viselkedtem. Nem volt igazam és nem szeretném, ha azt gondolná, hogy minden keresztény ilyen! Nem akarom, hogy azt gondolja, Jézus ilyen! Kérem, bocsásson meg, egyáltalán nem volt igazam!" És hiszem, hogy ha legalább ennyit megtennénk, az emberek megbocsátanának nekünk és még tisztelnének is minket. De ha helytelenül viselkedünk, másokat hibáztatunk, kifogásokat keresünk és nem megfelelően kezeljük a dolgokat, akkor nem mást teszünk, mint erősítjük a kereszténység rossz hírét, és csak egyre inkább viccé válik a dolog.

Most nem tudok időt adni, hogy ti is megkeressétek, de a Kolosse 3:12-17-ben így szól az Ige: öltözzétek fel (angolban: olyan magatartást vegyetek magatokra). Öltözzétek fel a könyörületes szívet! Öltözzétek fel a jóságosságot! Éppen úgy, ahogy felvettem a kabátomat, amikor idejöttem. Tudjátok, mit jelent az: felöltözni, felvenni? Azt jelenti: Döntsd el, hogyan fogsz viselkedni! És senki sem lesz győzedelmes keresztény, senki sem tudja igazán képviselni Istent, ha mindig a szerint cselekszik, amit érez. És az igazság az, hogy időnként nem érzem úgy, hogy az itt leírtakat kéne cselekedni. Sokszor előfordul, hogy az érzéseim nem azt diktálják, hogy kedves legyen, az érzéseim szerint sajnálni akarom magam, csak ülni sajnálkozva egész nap! Ez az, ahogy ilyenkor érzem magam! Ez az érzés így szól: Mi a helyzet velem? Ki törődik igazából velem? Mikor tesz már valaki értem valamit? Ez az, ahogy ilyenkor érzem magam! Minél többet gondolkodok ezeken, annál inkább így érzek. Más napokon úgy érzem, hogy elfutnék otthonról, aztán írnék haza, hogy soha többet nem jövök el a tengerpartról, fütyülök mindenkire. Ismerős? Néha pedig annyira fáradt vagyok, hogy úgy érzem, már nem tudok állva maradni, és akkor még valaki jön, aki valamit akar tőlem, és ha nem adom meg neki, megbántódik. Néha annyira fáradt vagyok, hogy szeretnék elmenni valahova és nem szeretnék „a" Joyce Meyer (az ismert) lenni, hanem csak Joyce Meyer (az egyszerű) lennék. És nem akarom már tovább, hogy mindenkinek a rendelkezésére kell állnom, mosolyogni és mondogatni: Dicsőség Istennek! Köszönöm testvérem! Ámen!

Azt gondoljátok, nekünk nincsenek érzéseink? Én igenis érzek, érzek és érzek. De már régen rájöttem arra, hogy ha el akarok jutni oda, ahova Isten akar eljuttatni, akkor nem élhetek ezek alapján az érzések alapján. Mindnyájunknak vannak érzelmeink, de meg tudjuk tanulni, hogyan kell kezelni őket. Amikor rosszul cselekszünk, azt mondjuk: „Nem tehetek róla! Csak testbe kerültem. Nem tehetek róla, elrontottam, de mindenki követ el időnként hibákat!" Érdekesnek tartom azt a kifejezést: „Ó, hát...bűnbe estem, vétkeztem." Nem erről van szó! Nem beleestél, te mentél bele a bűnbe! Egy napon éppen így imádkoztam: „Uram, kérlek, bocsáss meg, elvétettem." Ekkor ez nagyon felkapott kifejezés volt: elvétettem. Ez azért van, mert a bűn szó azt jelenti: elvéteni a célt, célt téveszteni. Ezért úgy fogalmaztunk: elvétettem. Tehát így imádkoztam: „Uram, bocsáss meg, elvétettem." Ő pedig megkérdezte: „Mit vétettél el? Mit tettél?" „Uram, tudod, mit tettem." „Igen, tudom, de hallani akarom, hogy kimondod." Tudjátok, miért? Mert ha kihozzuk onnan azt a csúfságot, és szavakba foglaljuk, akkor ez segít nekünk kivenni azt belőlünk és helyesen foglalkozni vele. Abba kell már végre hagynunk, hogy csak körüljárjuk ezt a dolgot, mintha nem jelentene semmit, mert igenis van jelentősége! Van itt valaki ma este, akinek nincs szüksége erre az üzenetre? (Láttam egy kezet a levegőbe emelkedni, de véletlenül történt.) Nekem szükségem van erre, és ha nektek nem tetszik, akkor csak magamnak prédikálom és boldoggá fog tenni. Mert szent életet akarok élni. Azt akarom hallani: Jól van, én jó és hű szolgám!

Jézus visszajön! Ez nem egy soha véget nem érő történet, Jézus visszajön, és nekünk mindannyiunknak Előtte kell majd állnunk az ítélet napján és el kell számolnunk az életünkkel! És ezt jó egy kicsit gyakrabban hallanunk. Nem kell félnünk Istentől, de tiszteletteljes félelemmel kell lennünk Felé. Tudjátok, mit jelent ez? Jobb, ha megértjük, hogy nem a tejes emberrel, nem a postással van dolgunk, és nem egy égi tündérrel vagy egy télapóval! Mi a Mindenható Istenről beszélünk, Aki mindent tud, minden erővel teljes, mindent lát, mindenhol ott van, mindig! És ha Ő azt mondja, hogy ha azt tesszük, átok alá kerülünk, akkor nekünk tudnunk kell, hogy ha azt tesszük, átok alá kerülünk.

Azt hiszem, még soha nem hallottam ilyet korábban a férjemtől, de tudjátok, mit mondott nekem néhány hete? „Azt hiszem, el kell kezdened a pokol tüzéről és a kénkőről prédikálni." És ez nem azt jelenti, hogy le kell tiporni az embereket, de időnként szükségünk van arra, hogy jól megrázzanak minket. Úgy értem, időnként szükségünk van arra, hogy rádöbbenjünk. Talán, amikor hazamész, elgondolkozol néhány dolgon. Tudjátok, mi az ijesztő? Az egész világ a pokol felé tart. És nagyon könnyű velük tartani egy darabig ezen az úton. Olyan nagyon könnyű az árral úszni. De mondok nektek valamit. Isten olyan embereket keres, akik az árral szemben úsznak, hegynek felfelé! Amikor megvannak az ilyen emberek, akik ezt teszik, akkor olyan valakit keres, aki a tökéletességet képviseli, aki a tisztesség embere, aki helyesen cselekszik még akkor is, ha senki más nem teszi azt. Hiszem, hogy Isten olyan embereket keres, akik a jót teszik, helyesen cselekszenek, és csak teszik, csak teszik, és még ha nem is kapnak gyors, azonnali jutalmat, akkor is a jót fogják cselekedni pusztán azért, mert az a jó, az a helyes. És Isten igenis megjutalmaz bennünket. De időnként nem azért kell jót cselekednünk, hogy kapjunk valamit, hanem egyszerűen azért, mert az a helyes. Egyszerűen azért, mert az igazság elkötelezettjei vagyunk. Jézus azért tett meg dolgokat, hogy a mi igazságunkat betöltse. Mert igaz az: Azért teszel jót, mert az a jó! És az igazság meghozza a jutalmát. Milyen hatalmas érzés az, amikor lefekszel este és tudod, hogy megtetted a tőled telhető legjobbat. Lehet, hogy nem érted el a 100%-ot, de tudod, hogy megtetted a tőled telhető legjobbat. Hogy nem egy hanyag, középszerű, felületes, lusta életet éltél aznap. Ma este mindenki, aki itt van, beleértve magamat is, hozhat egy döntést, hogy csak egy kicsit feljebb lép. Ma így imádkoztam: „Uram, oda akarok menni és megtenni a tőlem telhető legjobbat. Buzdítani az embereket, hogy válasszanak. Hogy csak egy kicsit feljebb lépjenek." Talán a gondolatvilágodban... Tudjátok, az, hogy mi történik bennetek, sokkal fontosabb, mint az, hogy mi folyik körülöttetek. A belső világotok, a belső gondolataitok...Kire haragszol? Kivel szemben van benned még mindig keserűség? Meg vagy sértődve? Ezen a héten kiket ítéltél meg? Kritizálás.. Gondolkodj el!

Mindenhol áldás kell legyünk, ahova csak megyünk.

Ha szeretnél világosság lenni, főleg az otthonodban; ha szeretnél hatással lenni a házastársadra, akinek talán még nincs üdvössége, vagy nem igazán olyan, mint amilyen szeretnéd, hogy legyen; de még ha van is üdvössége, lehetsz rá egyfajta nagyon jó befolyással. A nők nagyon erős befolyással rendelkeznek. Erő van a kezükben. Úgy értem, tényleg óriási befolyásunk van. Gondoljatok csak arra, hogy az Igében milyen gyakran a nők azok, akik kieszközlik a szolgálatot. Ki buzdította Jézust, hogy megtegye első csodáját? Egy asszony. Kik szolgáltak Jézusnak, amíg Ő nyilvánosan hirdette az Evangéliumot. Az asszonyok. Kik voltak, akik mindenhova követték és a saját pénzükből támogatták Őt? Az asszonyok. Ki kente fel Jézus testét? Egy asszony. Ki maradt végig Mellette a megpróbáltatásai és a megfeszítése közben? Az asszonyok. Kik voltak elsőként tanúi a Megváltó feltámadásának? Az asszonyok. Ki kapta elsőként azt az utasítást, hogy prédikáljon? Nem így szólt Jézus Máriához: Menj és mondd meg a tanítványaimnak, hogy feltámadtam? Ne mondja nekem senki, hogy a nők nem prédikálhatnak! Egy asszony volt az, akinek elsőként mondott ilyet. Mi mást tennék ma este itt, ha nem azt, hogy elmondom nektek, hogy Ő feltámadt, megváltozhat az életed, jobb életed lehet és megbocsátást kaphatsz? Azt mondta Máriának, menjen el és mondja el a tanítványoknak, hogy feltámadt. Kik teszik ki ma a gyülekezetek többségét? Nők. Kiket használ az Úr az ima összejöveteleken? A nőket. Kik végzik a munka nagy részét? A nők. Hogy őszinte legyek, nem hiszen, hogy ennek így kellene lennie. De a nők érzékenyek Istenre. Érzékeny szívünk van, könnyen meg tud minket érinteni azokkal a szükségekkel, amikben az emberek vannak. Te egy nagyon befolyásos személy vagy! Meg tudod változtatni a családodat, a szomszédaidat, az iskoládat, meg tudod változtatni a munkahelyi légkört - és ez még csak nem is kell, hogy nehéz legyen. Nem kell hozzá prédikálni, sőt valószínűleg jobb, ha nem próbálsz meg prédikálni, hogy ezt elérd. A fiamnak van egy mondása, nem tudom, kitől származik, azt hiszem, valami együttestől, és így hangzik: Állandóan prédikáld és ha szükséges, használj szavakat! Pál azt mondta, hogy élő példák vagyunk. Mi ezt fordítva értelmeztük. Ez nem arról szól, hogy megpróbálsz mindenki felé egy üzenetet prédikálni és rá próbálod venni őket, hogy mondják el az üdvösségi imát. Hanem csak menj ki a saját világodba és élj az emberek előtt következetesen úgy, ahogy azt tanulod; és minden más majd gondot visel magáról! Hamarosan az emberek az ajtódon fognak kopogtatni, mert meg akarják tudni, mid van neked. Mert a világban semmi következetesség nincsen.

Tudjátok, mi hozott radikális változásokat az életemben? Ahogy már mondtam, már hosszú évek óta keresztény voltam - valójában 9 éves koromban születtem újjá -, aztán hozzámentem az első férfihez, aki akadt. Nem hittem, hogy valaha is kellenék bárkinek, mivelhogy az apám molesztált engem. Mélyen magamban azt gondoltam, nem fog működni a dolog, de megtettem, mert úgy hittem, hogy soha másnak nem fogok kelleni. Öt éven keresztül éltünk egy házasságnak nevezett dologban, ami igazából egy vicc volt. Ez alatt az öt év alatt húszszor költöztünk szét, ő más nők után rohangált és lopott tőlem. Ostoba történet, nem is megyek bele jobban. Akkor találkoztam Dave-vel. Miután elváltam ettől a férfitől, börtönbe került, mert hamis csekkeket állított ki. Tehát találkoztam Dave-vel és megkérdezte, hogy nem mennék-e el vele gyülekezetbe. Elmegyek, mondtam. Elkezdtünk együtt járni a gyülekezetbe és én azt gondoltam, a gyülekezet lesz a megoldás a problémáimra, aztán rájöttem, hogy nem így van. Akkor arra gondoltam, ha katekizmust tanulok, az lesz a válasz, aztán bebizonyosodott, hogy ez sem az. Azt gondoltam, ha csatlakozom a gyülekezethez, az megoldja a gondjaimat, de rájöttem, hogy ez sem használ. Hiszen a bensőnkben kell egy munkának végbe mennie ahhoz, hogy megváltozzunk, nem működik azáltal, hogy egy halom szabályt követünk.

Nagyon fájt a sebem. Olyan sokan vannak a világban, akik komolyan sérültek. Úgy értem, egy hibásan működő, összezavart társadalomban élünk. Rossz odakint. Nekünk Jézust kell megmutatnunk az embereknek. Azt hiszem, hogy többé nem beszélnünk kell nekik Róla, hanem meg kell Őt mutatnunk. Úgy gondolom, lehet, hogy jó, ha beszélünk nekik Róla, de nem tudom, tesz-e valami jót, ha előtte nem mutatsz is valamit. És ha beszélni akarsz az emberekkel, győződj meg róla, hogy azt is mutatod-e, amit mondasz. Azt a játékot kell játszanunk, amit a gyerekek az iskolában: mutasd és mondd. MUTASD és mondd. Nem így szól: mondd és ne mutasd. Vonatkozik ez valakire itt annyira, mint amennyire engem érint? Jó ez így ma estére? Mert lehetne, hogy csak szeretlek benneteket ma este, elmondom, milyen csodálatosak vagytok, mennyire szeret titeket Jézus. De a Szent Szellem vezetését kell követnem. Tudjátok, néha szinte rosszul érzem magam, amikor így prédikálok, mert tudom, hogy mindenki valami szépet akar hallani. De fel kell ébrednünk! Van egy célja annak, hogy üdvözültünk, oka van a megváltásunknak. Mi vagyunk az Ő személyes képviselői a földön! Jézus nagykövetei vagyunk. A bővített Biblia-fordítás azt mondja, hogy Isten Jézusban rajtunk keresztül fordul a világ felé. Ha mi nem mutatjuk meg nekik Jézust, soha nem fogják Őt látni, mert ki nem állhatják a vallást. Olyan sokan „próbálták ki" a vallást, és azt hiszik, Istent „próbálták ki". Tehát most semmit sem akarnak Istentől, és nekünk meg kell mutatnunk, hogy Ő jó. És hogy Ő valóságos! És hogy Ő következetes. És hogy kedves. És hogy szereti őket.

Amikor hozzámentem Dave-hez, olyan sok problémám volt, hogy meg sem tudnám mondani, mennyi. És senki sem lehetett volna összezavartabb nálam. Egy manipuláló, irányító ember voltam, nehezen lehetett kijönni velem, bizonytalan voltam, tele voltam félelmekkel, uralkodó típus, kritikus, nincs is elég szó, hogy kifejezzem, milyen szörnyű voltam. De üdvösségem volt, szerettem Istent. És hiszem, hogy a mennyországba kerültem volna, mert nem ismertem ennél jobbat. Ha akkor meghaltam volna, hiszem, hogy a mennyországba mentem volna. De az biztos, hogy nem élveztem volna az utat, és ahogy mondtam, nem vittem volna magammal senkit, még az is meglehet, hogy én tartottam onnan távol néhány embert. Amikor Dave-vel összeházasodtunk, őszinte leszek veletek, ezt nem tudom máshogy mondani: többnyire úgy viselkedtem, mint egy idióta. Ha nem mindig mentek úgy a dolgok, ahogy én akartam, egyszerűen dühbe gurultam, rohamaim voltak. Volt, amikor három hétig nem beszéltem a férjemmel. Mivel egy irányító-manipuláló emberrel éltem, az apámmal, és így láttam őt, amint irányítgatta az embereket, mérges lett és az is maradt. Rosszul bánt az emberekkel, míg végül beadták a derekukat és megtették neki, amit akart. Csak ezt ismertem, semmi mást, mert csak ezt láttam. Nem használt volna, ha valaki azt mondta volna nekem, viselkedjek rendesebben, mert még csak nem is tudtam, hogy az mit jelent. Akkoriban nem is tudtam, mit csinálok. A bensőmben lévő sebeim eredményeképpen jöttek elő belőlem ezek a reakciók. Az emberek azt kérdezték, mi bajom van, de én nem tudtam róla, hogy valami baj lenne velem. Úgy voltam kedves, ahogy mindazok, akikkel kapcsolatban álltam az életben. Most figyeljetek arra, amit mondok. El sem tudjátok képzelni, hogyan fog benneteket Isten használni valaki más életében. Ha figyeltek arra, amit mondani készülök. Az nagyszerű, hogy gyülekezetbe jársz és leülsz otthon, hogy olvasd a Bibliádat. Nagyon jó, hogy hallgatod a kazettákat és megpróbálod felhangosítani őket, amikor a családtagjaid ott vannak. Nagyon jó, hogy kiteszel Igéket szerte a lakásban, és valószínűleg nem igazán jó, hogy megpróbálod azokat beleerőszakolni a gyerekeidbe. Amire azonban felhívnám a figyelmet, hogy emlékszem, Dave mutatott nekem valamit, amit addig soha életemben nem láttam. Szeretett engem bárhogy viselkedtem is, és ha el akartam fogadni ezt a szeretetet, megkaphattam és ő örült neki, és amikor nem akartam, ő akkor is szeretett. Arra gondolok igazából, hogy kedves volt velem. És ha nem akartam beszélgetni - amit most mondok, az nagyon fontos -, Dave továbbra is boldog volt. Ezzel nagyon tudott idegesíteni, mert nem tudtam őt boldogtalanná tenni. Nem voltam képes az örömét befolyásolni a rohamaimmal.

Milyenek kint a világban az emberek? Megmondom, mire vágynak: igazságra, békére és örömre. Jól akarják érezni magukat, békességet akarnak és örömöt. Az Istennek országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szent Szellem által. Ez az a három dolog, amit az emberek mindenhol próbálnak megvenni, erre költik el az összes pénzt, ezt akarják megvenni. Jól akarják érezni magukat, békét akarnak és örömöt. Mindezeket megkaphatják Jézusban, de az nem használ, ha ezt elmondod nekik, mert ezt valakinek meg kell mutatnia! Nem is igazán arra vagyunk elhívva, hogy annyi mindent elmondjunk, hanem hogy megmutassuk azokat. A mi dolgunk az, hogy kimenjünk oda és éljük az életet. Az a kötelességünk, hogy azok legyünk, akik vagyunk. Minekutána a Szent Szellem eljő reátok, vesztek erőt, hogy az én tanúim legyetek. Nem azért, hogy bizonyságot tegyetek, hanem hogy legyetek az én tanúim. 1976 előtt hetente egyszer elmentem a gyülekezeti csoportommal, bekopogtunk a házakba, hogy Jézusról beszéljünk nekik, de nem volt elég erő az életemben arra, hogy egy napból akár tíz percig úgy viselkedjek, ahogy Jézus. Mindenkinek beszélhetsz Jézusról, de ha nem tudsz úgy élni, ahogy Ő, nem ér az egész semmit.

Mekkora hatással lehetsz a gyermekeidre! De azzal semmit sem fogsz elérni, ha elviszed őket gyülekezetbe és otthon nem úgy élsz, ahogy azt meghallgattatod velük.

Ez ahhoz a kisfiúhoz hasonlít, akinek kistestvére született. A szülők elvitték megkeresztelni a kislányt és a kisfiú egész úton hazafelé sírt. A szülei megkérdezték, miért sír. Erre ő azt mondta: Hallottam, amikor az a prédikátor azt mondta, hogy keresztény otthonban kell felnőnie ennek a kislánynak, de én remélem, hogy veletek maradhatunk!

Soha nem tudtam, hogy csinálta Dave, amit véghezvitt házasságunk első három évében. Úgy értem, tudom, hosszú idő lenne elmagyarázni nektek, de az biztos, hogy Dave nagyon erősen az Úrral járt életének korai éveiben. Most viccelek ezzel, de komoly volt akkor: azt mondta, hogy Isten arra készítette fel őt, hogy majd feleségül vegyen engem. Nagyon viccesen hangzik, tudom, de a lényeg, hogy elhívás volt az életem felett. Mert Isten már az anyaméhben elhív bennünket. Isten a világ kezdetén elrendelte, hogy én az evangéliumot hirdessem az egész világon. Az ördög pedig attól a naptól kezdve, hogy megszülettem, egyfolytában azon volt, hogy elpusztítson engem. Azt szeretném, ha megértenétek ma este, hogy szükségem volt valakire, aki megmutatta az utat. Van ott kint valaki, akinek rád van szüksége, hogy megmutasd neki Jézust. És az igaz, hogy ez időbe kerül. Én sem egy hét alatt jöttem rendbe, vagy kettő vagy három alatt, nem is egy év alatt. Három év után egy kicsit kezdtem javulni. Hosszú idő volt. Elmondta, hogy volt, amikor kiment egyedül az autóba és csak sírt. Azt mondta: „Istenem, hiszem, hogy Te mondtad, hogy vegyem őt feleségül. Nem tudom, mit tegyek vele, tudom, hogy én nem vagyok képes megváltoztatni." Azt mondta, hogy csak imádkozott értem, és nem telt el sok nap és látott egy kis változást rajtam, ami igazán felbátorította őt. Dave nem utasított el engem, nem prédikált nekem, egyszerűen csak szeretett, békés volt és megőrizte az örömét. És ezzel nagyon feldühített, mert nem tudtam őt boldogtalanná tenni. Nagyon mérges voltam. De tudjátok, előbb-utóbb ráébredtem, hogy ami neki volt, az valóságos. Mert állandóan ugyanolyan volt. Nemcsak vasárnap. Mindig. Hétfőn is, kedden is, akkor is, amikor kedves voltam és akkor is, amikor nem voltam az. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem veszekedtünk, és hogy ő soha nem mondott semmit. Egyszer beleütött a vécéajtóba az öklével, és én örültem, hogy az ajtót ütötte meg és nem engem. De soha nem maradt dühös, azt mondta, amit kellett, túllépett rajta és utána újra barátságos és kedves próbált lenni velem. Én soha életemben nem láttam következetességet az életemben. Úgy nőttem fel, hogy ordítozás, veszekedés, viszály vett körül. Egy nap megtehettem valamit, aztán apám adott nekem öt fejest, és másnap mikor megtettem, úgy megütött, hogy átrepültem a szobán. Nem ismertem állandóságot, nem tudtam, mit várhatok, tele voltam félelmekkel. Nem tudtam semmit, újjászülettem kilenc éves koromban, de soha nem vittek gyülekezetbe, nem kaptam semmilyen tanítást, nem tudtam semmit arról, hogy mit jelent hinni Istennek vagy megbízni valakiben. Neki kellett megmutatnia nekem. Meg kellett mutatnia. Folyamatosan ezt kellett tegye. És tudjátok, bárhogy is értitek ezt, ez nagyon megdöbbentő. Az aratás, amiben része volt abból a magból, amit elvetett. Nem azt mondom, hogy rosszul volt ez így, de nagyon megkeserítettem az első két évünket. Most azonban hiszem, hogy Dave-nek olyan felesége van, akire büszke. Így van, Dave? A mi történetünk olyan döbbenetes. El sem tudom igazán mondani.

Olyan sokan feladják, lemondanak valakiről, mert nekik nem kényelmes, nekik nem szórakoztató. Nem jó nekik. Vannak esetek, amikor abba kell hagyni. Nem hiszem, hogy Isten okozna olyan helyzetet, hogy valakit összeverjenek, molesztáljanak, hogy valakinek ilyen tönkrement, nyomorúságos élete legyen. De csak azért kiszállni, mert nem vagytok hasonlóak...Mit gondolsz, kik összeillőek? Dave és én nem voltunk hasonlóak, még mindig nem vagyunk azok. Nem ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Úgy döntöttünk, nem erőltetjük, ő az ő szobájában néz tévét, én pedig az enyémben. Mert ő is akar valamit meg én is, ezért azt szoktam mondani: Menj és csináld a dolgodat, én is az enyémet! Dave és én együtt dolgozunk egész nap, többet vagyunk így együtt, mint a legtöbb ember valaha is, ezért időnként szükségünk van egy kis szünetre egymásból.

Mi a helyzet a gyerekekkel? Mi van a zsörtölődéssel, zsémbeskedéssel? Tudjátok, a Biblia szerint jobb a tető ormán lakni, amire folyamatosan csepeg az eső: csöpp, csöpp, csöpp....mint egy zsémbes, háborgó asszonnyal élni. Tudjátok, mit csinál egy zsémbes asszony? „Szedd össze a zoknidat! Szedd össze a ruháid! Szedd össze a ruháid! Szedd össze a ruháid! Semmire nem lehet téged megkérni. Semmit nem tudsz rendesen megcsinálni! Szedd össze! Szedd össze!..." A legidősebb fiam azt mondta, amikor felnőtt...(nevet). Abban az időben azon voltam, hogy felnövekedjek Krisztusban. Most is vannak rossz szokásaim, de már nem olyan sok, mint korábban. Azt mondta a fiam: Minden dolog közül, amit tettél, miközben neveltél minket, az idegesített a legjobban, amikor valami rosszat csináltam, és te bejöttél a szobámba - még mindig emlékszem, ahogy fekszik a hátán az ágyban, én meg rákezdek, és csak mondom, csak mondom, csak mondom, mondom, mondom, mondom, mondom...és addig mondtam, míg olyan mérges lettem, hogy alig tudtam állni. Aztán kimentem a szobájából, vissza a konyhába, de egyre mérgesebb lettem, ezért megint visszamentem hozzá. „Ha azt hiszed, hogy itt élhetsz az én házamban és így viselkedhetsz...akkor készülj fel valamire" Azt lehetne mondani, hogy olyan volta a viselkedésem, mint Jackyl és Hyde. Tudjátok, soha nem okozott problémát, hogy jól kijöjjek az emberekkel, amikor senki sem volt otthon. Ti is voltatok már így? Úgy értem, olyan szellemi voltam egész nap, hogy el sem tudnátok képzelni. Ott voltak a kazettáim, a szép dicséretek, és csak énekeltem: „Dicsérjük Istent, vigyük a dicséret áldozatát Elé! Mindenem Neked adom! Mindenem a Tiéd!" Aztán megérkeztek a gyerekek a konyhán keresztül. Emlékszem, az egyetlen lányom olyan ügyetlenke volt. Egyik este, amikor hazajött, megbotlott a lépcsőn. Az ennivalói, amiket hazahozott, az egyik irányba repültek, a könyvei a másikba. Én éppen a mosogatónál álltam és énekeltem: Dicsérjük az Urat! Az ajtó a hátam mögött volt. És abban a pillanatban megfordultam és elkezdtem kiabálni: „Mi bajod van neked, hogy bejönni sem tudsz úgy a házba, hogy felfordulást ne csinálnál?!" Nagyon ingerült és ideges voltam. A gyerek sírt: „Anya, én nem tehetek róla!" Akkor aztán jött a kárhoztatás érzése. Ismerős valakinek a helyzet? Kárhoztatásban voltam. „Ó Uram, egyszerűen nem tudok ezen változtatni, nem tehetek róla. Nem akartam így viselkedni, de elvesztettem az uralmat... Nem tehetek róla." - siránkoztam. El kell itt mondanom valamit: Isten megtanított nekem valamit, amit soha nem felejtek el! Azt mondta: „De igen, tehetsz róla. Tehetsz róla. Ha valaki olyan jött volna be azon az ajtón, akire jó benyomással akarsz lenni, akinek tetszeni akarsz, akkor egy szempillantás alatt más tudott volna lenni a viselkedésed!" Ugye ismeritek azt az igazságot, hogy a pásztorod előtt soha nem viselkednél úgy, ahogy otthon teszed. Előttem nem viselkednétek úgy. Most munkához kell látnunk, ne maradjatok le, nem most van itt az ideje annak, hogy kimenjetek a mosdóba! Hiszen éppen most jutottunk el a lényeghez.

Az a helyzet, hogy ezeknek a dolgoknak megengedjük, hogy kijöjjenek, ha olyan emberek vannak körülöttünk, akiknél azt gondoljuk, nem számít; viszont ha a vallásos barátaink vesznek minket körül, bennük jó benyomást akarunk kelteni. És akik előtt az életünket élnünk kell, ők azok, akik éhesek és szomjasok, ők azok, akik választ keresnek az életükre, és nem tudják, hova forduljanak. Mi példája kell legyünk a békességnek, az örömnek, pozitívnak kell lennünk az emberek között, nem szabad állandóan háborognunk a hibáik miatt. A legidősebb fiunk nem volt olyan szellemi, mint amennyire én szerettem volna. Ha a pásztor azt mondta, táncoljunk, ő nem táncolt, soha nem nyitotta ki a Bibliáját a gyülekezetben. Azért jött el a gyülekezetbe, mert mi ráerőltettük, kényszerítettük, és csak bambult ott, mindig kifejezte, hogy neki nem tetszik. Ó, legszívesebben kitekertem volna a nyakát, mert én a gyülekezet vezetőségéhez tartoztam és ő kínos helyzetbe hozott engem! Ugye ez mindig visszajön hozzánk valahogyan? Még azok az emberek is, akikre megharagszunk...nem előttük borulunk ki. Ők így vannak hatással a mi viselkedésünkre. Még mindig örültök, hogy eljöttem ma hozzátok?

Én történetesen hiszem, hogy meg tudsz változtatni bizonyos dolgokat a te saját világodban. És ez nem arról szól, hogy hazamentek és elmondjátok ezt. Nem kell otthon mindenkinek elmondanotok, mit hallottatok itt. Haza kell mennetek és élnetek kell ezt! Csak menj haza és légy példa az emberek előtt! Csak arra van szükségünk, hogy szeretetben járjunk! Szeretetben kell járnunk.

Az egyik hölgy, aki ma este elkísért ide...Amikor először találkoztunk, fodrászként dolgozott, és már régóta hozzá járt a nagynéném. Amikor az én fodrászom nyugdíjba ment, én is átmentem hozzá. Később elmondta nekem, hogy amikor először bementem hozzá, rettentően ideges volt, mert prédikátorként ismert engem. Nyugtalan lett tőlem, mert a barátjával bűnben élt. Drogozott is, szerencsejátékban volt benne...Rendes ember volt, de mégsem. Értitek, ugye? És a férjével (akkor még nem volt a férje, de most már igen) sem bánt valami jól. Sok bántást elszenvedett ő is...de a lényegre térve. És ezt rengetegszer láttam megtörténni. Amikor bementem, nem kezdtem el prédikálni neki. Három éven keresztül hetente kétszer ültem a székében, és szerettem őt. Vittem neki ajándékokat, vidám voltam, kellemes dolgokról beszélgettünk. Azt mondta: „Amikor bejössz hozzám az üzletbe, az egész légkör megváltozik. Van benned valami, ami a többiekben, akik idejönnek, nincs meg." Beszéltünk dolgokról, de nem mentünk nagyon bele a részletekbe vele. Nem hiszem, hogy Isten arra hívott el minket, hogy nagyon összemelegedjünk olyan emberekkel, akik bűnben élnek, de Jézus is azokkal az emberekkel evett, akiknek segítségre volt szükségük. Értitek? A keresztények olyan nagyon vallásosak, semmi közösséget nem akarnak senkivel, aki nem olyan, mint ők. Ránézünk valakire és bekategorizáljuk. Kék csík van a hajadban, te lázadó, ellenszegülő vagy. Annak a fiúnak három fülbevalója van, mindent tudok róla. Olyan nagyon vallásosak vagyunk, hogy észre sem vesszük, mennyire érződik ennek a szaga! És ez a vallásos szellem engem is megtámadott, mert gyűlölöm az ilyet. De még mindig több van ebből bennem, mint amit szeretnék beismerni. Addig tettem neki bizonyságot, míg adtam neki egy könyvet. És amikor azt mondom, bizonyságot tettem neki, úgy értem időnként. Ritkán. Nagyon gyakori volt, hogy mondtam neki valamit, és ha éreztem, hogy kényelmetlen neki, abbahagytam. Végül elhívtam őt egy alkalomra és azt hiszem, eljött. De hogy a lényegre térjek: ma mindennap nálam van az otthonunkban, ő a személyes fodrászom, ő az egyik személyes segítőm. Összeházasodtak, a fia élete megváltozott, megváltozott a férje élete. Hatással volt minden testvérére, az édesanyjára, a barátaira.

Látjátok-e a lényeget? Ha te csak egy emberre is jó hatással vagy, ő nagyon sokféle embert befolyásol. Azt olvastam, hogy ha te egy embert az Úrhoz vezetsz, akkor tulajdonképpen ezer embert vezettél az Úrhoz. Mert az emberek hatással vannak egymásra.

Hadd olvassak el nektek valamit. Egy körülbelül tízéves kisfiú egy cipőbolt előtt állt az utcán. Mezítláb volt, a kirakatot nézte és rázta őt a hideg. Egy hölgy odament hozzá és azt kérdezte: „Miért nézed olyan komolyan azt a kirakatot, fiam?" „Kértem Istent, hogy adjon nekem egy pár cipőt." A hölgy kézen fogta a gyereket, bement vele a boltba, és megkérte az eladót, hogy adjon neki hat pár zoknit. Aztán megkérdezte, hogy tudna-e adni neki egy kis vizet egy lavórban meg egy törölközőt. Gyorsan hátravitte a kisfiút, levette a kesztyűjét, megmosta a kis lábacskákat, megtörölte. Addigra az eladó is megjött a zoknikkal. Felhúzott egyet a lábára és vett neki egy pár cipőt. Összepakolta a többi zoknit, odaadta neki és megsimogatta a fejét. Mielőtt elment volna, így szólt hozzá: „Most biztos jobban érzed magad, kisfiú." A megdöbbent gyerek megragadta a kezét, és ahogy felnézett az arcára, könnyek ültek a szemében. Azt kérdezte tőle: „Te vagy Isten felesége?"

Amikor az embereknek ilyen fájdalmai vannak, szép dolog elmondani nekik, hogy Jézus szereti őket. Jó ezt mondani az embereknek, ezt tudniuk kell. De még ennél is fontosabb, hogy megmutassuk nekik a szeretetet. Soha ne imádkozz azért, hogy valaki megkapjon valamit, ha neked lehetőséged van azt megadni neki. Te nem teszed, mert titokban azt reméled, jön majd valaki más, aki megteszi.

Hozz egy döntést! Pál tett egy szinte hihetetlen kijelentést. Azt mondta: kövessetek engem, ahogy én Krisztust követem. Kinek lenne képe így fogalmazni? Kövessetek engem, ahogy én Krisztust követem. Pál annyira biztos volt abban, hogy Isten akaratában jár és a Szent Szellem vezeti, annyira biztos volt ebben, hogy tiszta volt a lelkiismerete Isten előtt. Annyira, hogy volt elég bátorsága azt mondani: tehetitek azt, amit tőlem láttok, hadd legyek példa számotokra, mert én Krisztust követem. Tudjátok, mindannyiunknak tudnunk kellene ezt mondani. Mindegyikünknek. Ne tegyél úgy, hogy eljössz erre a konferenciára, jól érzed magad, aztán hazamész, kinyitod a bejárati ajtót, és mert nem úgy találod a dolgokat, ahogyan te szeretnéd, és nincsenek elvégezve azok a dolgok, amiket te szerettél volna, ha megcsinálnak, dühbe gurulsz, még mielőtt levennéd a kabátodat! Úgy, hogy ott van nálad az a sok kazetta és könyv, amit most vettél. Mert néhányan már azt tervezitek: „Tudom, hogy nem fogják megcsinálni, amire megkértem őket, és majd jól megkapják tőlem, mikor hazaérek!" Ne mondd, hogy nem jutott eszedbe, mert tudom, hogy nem így nem. Már végig is gondoltad a fejedben, pontosan mit fogsz mondani nekik, ha nem teszik meg azt, amit megmondtál nekik, hogy csináljanak meg, mialatt te itt vagy. Rajta, ismerd be, és nézz körül, mindenhol fent vannak a kezek! Itt ülsz a gyülekezetben, és már eltervezted, hogy romba döntöd a bizonyságodat! De nem szép dolog tőlük, ha hazamegyek és azt találom, hogy... Tudjátok, valószínűleg tényleg nem helyesen teszik, ha így cselekszenek, de nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy testbe kerülsz, mert neked azt kell tenned, hogy hazamész, megcsinálod és állhatatosságot, állandóságot mutatsz nekik. És tudjátok, ha ti helyesen cselekedtek, Isten majd ráébreszti őket, hogy hibáztak! Az a mi bajunk, hogy mindig „kis Szent Szellemek" próbálunk lenni, és mi akarjuk előidézni, hogy bűnösnek érezzék magukat. De nekünk nem kell körbejárkálnunk és bűntudatra ébreszteni az embereket, hanem hagynunk kell, hogy Isten Isten legyen az életünkben! Van itt valaki - mert én csak mondom és mondom és nem találom, hogy hol fejezzem be -, szóval van köztetek valaki, aki legalább egy-két területet tud mondani az életéből, ahol egy kicsit magasabbra léphetne? Készen álltok arra, hogy hazamentek és tényleg nekiláttok ennek? Most mondom nektek, hogy nem lehet hazamenni és csak úgy elkezdeni ezt a dolgot, igazán imádkozni kell. Beszélni kell erről a Szent Szellemmel, időt kell tölteni Istennel reggelenként. Mert egyikünk sem képes helyesen cselekedni, ha nem töltünk időt Istennel. Szükségünk van Isten jelenlétére az életünkben, hogy az vezessen bennünket. Minekutána a Szent Szellem eljő rátok, vesztek erőt (lesz erőtök), hogy az én tanúim legyetek. Ehhez a Szent Szellem ereje kell.

Amikor elkezdtem azt bevezetni, hogy felkelek minden reggel, erőt veszek magamon és időt töltök az Úrral, az ellenség a gyerekeimet próbálta felhasználni arra, hogy ne tudjam ezt megtenni. Azt mondták nekem: „Nem tudsz már kijönni abból a szobából és megcsinálni a reggelinket?! Nem tudsz végre...? Nem tudsz?" Nyafogtak. Azt válaszoltam: „Örüljetek inkább, hogy itt vagyok bent a szobában! Inkább azt kellene mondanotok: Anya, menj be a szobádba! Fizetnetek kellene, hogy itt legyek a szobában! Mert ha nem kelek fel és nem töltöm az első órát ebben a szobában, nem lesz túl fényes napotok!" Volt erőm, féltem magamtól, hogy mi lenne, ha nem tölteném azt az időt Istennel. Megmondtam nekik, hogy szeretem őket és remélem, megértik, hogy azért vagyok ilyen kemény, mert ez az érdekem.

Isten meg akar áldani titeket, de még ennél is jobban akarja, hogy megváltoztasson benneteket. Mert tudjátok, mi vagyunk az egyetlen módja, hogy ő Isten legyen. Mi vagyunk az Ő keze, lába, mi vagyunk most a szája, a szeme, a karja, a lába. Mi vagyunk az egyetlen reménység arra, hogy Ő az elveszettek Istene lesz, hogy újjászületnek. Mondjátok, ha egyet értetek velem ebben. Úgy értem, emberek milliói mondják magukat kereszténynek. És ha mindenki, aki azt állítja magáról, hogy keresztény, egyszerűen csak kimenne a világba és úgy is cselekedne... El tudjátok képzelni? El tudjátok képzelni, mennyire a feje tetejére fordítaná ez ezt a világot? És nem telne nagyon sok napba, hogy ezt elérjük! És ez nem nehéz! Egyszerűen csak legyünk következetesen azok, akik vagyunk.

Hajtsátok le a fejeteket és csukjátok be a szemeteket! Nem tudom, Istennel vagytok-e itt ma este, biztos vagyok benne, sokatok keresztény, és ezért hálásak vagyunk. Tudom, hogy sokan vannak fent az emeleten is, ezért nem hívlak most benneteket előre az oltárhoz. Ha itt vagy ma este és azt kell mondjad: Joyce, én még soha nem fogadtam el Jézust életem Urának... talán egy barátod hozott el téged, vagy hallottad a hirdetést... talán már régóta jársz gyülekezetbe, de igazán még soha nem hoztad meg azt a döntést, hogy Jézust életed Urává tedd. Azt mondod: „Én nem vagyok megváltva, sosem kértem Jézust, hogy jöjjön a szívembe, és nem hiszem, hogy a mennybe kerülnék, ha Jézus ma este visszajönne". Vagy azt mondod: „Visszacsúsztam, valamikor megpróbáltam Istent szolgálni, de visszaestem a bűnbe, kikerültem az Istennel való közösségből, a gyülekezetből." Vagy talán egyszerűen csak ezt gondolod: „Tudod, Joyce, valójában nem tudom, hogyan is állok Istennel. Eljárok a gyülekezetbe és próbálom azt tenni, amit mondanak nekem, de egy nagy üresség tátong bennem - lehet, hogy csak egy gyülekezetbe járó ember vagyok, de nem vagyok újjászületve. Újjá akarok születni!" Ha ezekben magadra ismersz, kérlek, tedd fel a kezed, hogy lássam, merre vagy. Szeretném látni a kezeket. Most letehetitek. Próbáljuk meg újra. Tudod, itt van az ideje annak, hogy móresre tanítsd az ördögöt. Eljött az ideje, hogy ne azzal foglalkozz, hogy zavarban vagy, hogy ki lát téged vagy mit gondolnak az emberek. Nem tudsz az életeddel annál jobbat tenni, mint hogy Istent szolgálod. Nem tudod az idődet jobbra felhasználni, mint hogy megtanulod, hogyan élhetsz keresztény életet. Ezt egy egész életen át kell tanulni. Ha már az előbb feltetted a kezet, akkor most nem kell, de ha nem, és azt mondod: „Nem akarok kimaradni! Akarom ezt az imát, készen állok a változásra az életemben", akkor tedd fel a kezedet! Azt szeretném, ha mindenki, aki jelentkezett, felállna ott a helyén. Ez fontos. Nem maradj ülve, ha fent volt a kezed! Ha itt nem akarsz felállni, akkor kint a világban semmiképpen nem fogsz. Szeretünk téged, nem kell zavarban lenned, szeretünk! Az emeleten lévők is álljanak fel. Mielőtt imádkozunk, szeretnék mondani valamit. Amikor majd imádkozunk, minden bűnöd eltöröltetik. Mindenről, amit valaha rosszul tettél vagy akartál tenni, igazából már 2000 évvel ezelőtt gondoskodott az Úr a kereszten. Ma este egyszerűen elfogadod, ami már ilyen régen a tiéd. A neved beíratik a Bárány könyvébe, az Élet könyvébe. A Biblia azt mondja, új teremtés leszel, a régiek elmúlnak, újjá lesz minden. De van felelősséged! Azt akarom, hogy figyelj. Tanulnod kell majd. Ha orvos akarsz lenni, az sem úgy működik, hogy felveszel egy köpenyt, és azt mondod, orvos vagy. Tanulni kell, képezni magadat az orvostudományban. Tanulnod kell ahhoz, hogy bebizonyítsd, képzett, alkalmas vagy. El kell menned egy jó helyi gyülekezetbe, más keresztényekkel kell kapcsolatba kerülnöd. Hallgatnod kell a kazettákat, olvasni a könyveket - újra és újra. Olvasnod kell a Bibliádat! Tanulnod kell folyamatosan. Én mindennap megpróbálok tanulni valamit. Életem minden napján azon vagyok, hogy tanuljak valamit. Ha sikeres keresztény akarsz lenni, életed hátralévő idejében tanulnod kell! Nem hiszem, hogy azzal használnék nektek, ha ezt nem mondanám el, mert túl sok ember gondolkodik úgy: „Akkor én? Miért nem változtam meg?" Azért, mert a legtöbb ember nem teszi meg a maga részét. Kell legyen bennetek hajlandóság, hogy megtegyétek a magatok részét.

Egy imára hívlak most benneteket. Hangosan mondjátok majd el. Úgy tudom, fogtok majd kapni egy könyvet, igaz? Biztos vagyok benne, hogy ha felhívjátok a gyülekezetet, minden kérdésre válaszolnak majd, felhívhatjátok az én irodámat is, ők is segítenek, imádkoznak veletek. Nem tudom, honnan valók vagytok, ha nem találtok olyan gyülekezetet, ahova járhatnátok, mi majd segítünk találni egyet. Szeretnénk benneteket viszontlátni a mennyben!

Mondjátok utánam ezt az imát: „Atyám, szeretlek. Jézus, szeretlek. Hiszek Benned. Hiszem, hogy meghaltál értem. Hiszem, hogy értem ontottad a véred. Bűnös vagyok. Segíts nekem! Én nem tudok magamon segíteni. Bocsáss meg nekem! Moss engem tisztára! Újíts meg engem! Nélküled nem vagyok jó, Jézus! Újjá akarok születni. Gyere és lakozz bennem! Odaadom magam Neked most! Fogadj el úgy, ahogy vagyok, és tégy azzá, akivé tenni akarsz! Hiszem, hogy úton vagyok a mennyország felé és hogy élvezni fogom az utazást! Dicsőség Istennek!" Maradjatok állva, kaptok majd egy könyvet. Hallelúja!

Joyce Meyer