A választási küzdelem beszédessé tette az országot. A politikusok is sokkal többet beszélnek nyilvánosan ilyenkor, mint egyébként, és a magunkfajta közember is az idoszeru kérdésekrol többet beszél, vitatkozik, olykor sajnos veszekszik. Éppen ezért azt nézzük meg most, mit tanít Isten igéje a beszédrol.

Sok mindent tanít, mindent nem lehet ma ujjhegyre szednünk. Azt vizsgáljuk meg röviden, mit tanít a Szentírás a beszéd hatalmáról, forrásáról és ítéletérol. Biztosan találó lesz másokra is az, ami elhangzik, de szeretném javasolni, mivel mi vagyunk itt, magunkra vegyük azt, amit Isten igéje nekünk mond, és engedjük, hogy így tisztítsa, változtassa az életünket.

Mit tanít a Biblia a beszéd hatalmáról?

Azt, hogy a szónak ereje van, régóta tudják az emberek, és azok, akik ragaszkodnak a hírközlo eszközök (ezt így magyarul is lehet mondani) birtoklásához, ezt komolyan veszik. A kérdés csak az, hogy mit és milyen indulattal beszél valaki. Minden beszédet a tartalma és a mögötte rejlo szándék, idegen szóval: motiváció, minosít. Minden beszédnek az erkölcsi minosége attól függ, hogy mi hangzik el, s mi célból mondja azt az illeto.

Mindnyájan tudjuk, hogy a beszédet lehet jóra és gonoszra is használni. Megható személyes tapasztalataim vannak arról, hogy életem egyegy nehéz helyzetében egyegy szívbol jövo igaz mondat, néha csupán néhány szó hogy meg tudott vigasztalni, bátorítani, új életkedvet adni, vagy inteni, valami hamisságot leleplezni, és az életemet újra jó irányba fordítani.

Bizony igaz az, amit az Ézsaiás 50-ben olvasunk, hogy Isten tud olyan beszédet adni a szánkba, amivel erosíthetjük a megfáradtakat. Ilyen ereje is van a beszédnek. Hát még ha ez a beszéd Isten szájából származik, és úgy adja valakinek a szájába! Akkor ez úgy érkezik meg egy ember szívéhez, mint élo ige, aminek teremto hatalma van, ami által maga a teremto Isten munkálkodik egy ember életében. Az ilyen beszéd egyenesen az örök életet ajándékozhatja és munkálhatja valakiben, hiszen a hit is hallásból van, mégpedig az Isten igéjének hallásából.

Ugyanakkor Jézus Krisztus a Hegyi beszédben figyelmeztet minket arra, hogy beszéddel, esetleg egyetlen szóval, ölni is lehet. Ilyen ereje is van a beszédnek, hogy egy jól idozített gonosz mondattal el lehet venni valakinek az életkedvét, vagy ketté lehet törni a pályáját. Fültanúja voltam ennek egyszer. Egyetlen mondattal valakinek az egész jövojét tönkretette valaki. Egy jól idozített, jól elhelyezett gonosz mondattal akár a sírba is lehet juttatni valakit.

Nem véletlenül említi a Biblia gyakran együtt ezt a három bunt: loptok, öltök, hazudtok. Mert, aki nem jól él a beszéddel, hanem visszaél azzal, aki nem az igazság közlésére, hanem az igazság elfedésére vagy elferdítésére használja, az a gyilkossággal egyenlo súlyos bunt követ el. A Biblia szerint mindenféle rágalmazás, féligazság, csúsztatás, ködösítés, elhallgatás olyan bun, amivel megfertozi önmagát az, aki így beszél, de fertozi az ot körülvevo lelki, szellemi környezetet is. El lehet érni átmeneti sikereket hazudozással, de elobbutóbb az igazság feltétlenül kiderül, és az diadalmaskodik.

A Bibliában feltunoen gyakran olvasunk arról, hogy Isten mit tesz a hazugokkal. Azt mondja: a hazugok szája bedugatik, és önmagát zárja ki az Isten országából az, aki szereti és szólja a hazugságot.

Különösen tökélyre viszi a hazudozást az, amit demagógiának nevezünk. A demagógia meghatározása ez: tetszetos, de hazug ígérgetés, valaki vagy valami ellen irányuló felelotlen hangulatkeltés.

Látjuk, hogy megint a tartalma és a motivációja minosíti. A tartalma hazugság, a motiváció pedig az, hogy valaki ellen akar másokat uszítani.

Jézus azt mondja: minden ilyen beszéd az ördögtol származik, aki hazug és hazugságnak atyja, és aki emberölo volt kezdettol fogva. Aki a hazugságnak bármely formáját mint eszközt használja a maga életharcaiban, tudja vagy nem tudja, hátat fordít Istennek és az ördög szolgálatába szegodött. Ezzel pedig súlyos ítéletet hív ki önmaga ellen. Ezért ilyen éles alapigénk, amiben azt olvastuk: "Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi."

Jakab apostol pedig a levelében, a jól ismert 3. fejezetben, ami a nyelvrol és annak a buneirol szól, eroteljes képekkel szemlélteti, milyen hatalma van a beszédnek. Azt mondja: a beszéd olyan, mint a tuz. Egy pici szikra mily nagy erdot felgyújthat. Hányszor vagyunk ennek tanúi az utóbbi idokben is. Valaki felelotlenül eldob egy csikket kirándulás közben, az begurul egy száraz levél alá. Nem látszik semmi, amikor elmentek, elkezd füstölögni az a levél, aztán lángra lobban körülötte a többi száraz levél is, és mire a tuzoltók megérkeznek, ki tudja hány hektár erdo leégett.

A nyelv is ilyen - mondja Jakab -, pici tuzzel mérhetetlen károkat lehet okozni. Egyetlen mondattal családok békességét lehet feldúlni. Valóban olyan, mint a tuz.

Aztán hasonlítja a hajónak a kormányához is, hogy a hajótesthez képest milyen kicsi az, és mégis az irányítja az egészet. A beszédünk határozza meg a jellemünket - vonja le ebbol a következtetést.

A végén szomorú megállapításra jut: a nyelvünk olyan, mint a vadállatok. Nem lehet megszelídíteni oket.

Itt érkezünk meg a második fejezethez. Miért nem lehet megszelídíteni?

Látnunk kell, mit tanít a Biblia a beszéd forrásáról. Jézus Krisztus többször is tanított errol. Most a Máté 15-bol olvasom néhány mondatát. "Ami kijön az ember szájából, az a szívbol származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívbol származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert."

Vagyis azt mondja: minden beszéd forrása az ember szíve. Az a belso muhely, ahol megszületnek a gondolatok, az érzések, az elhatározások és a döntések. Ami az ember szívében van, az jön ki a száján. A szív és a száj közvetlen összeköttetésben van, éppen úgy, mint a közlekedoedények. Egy ideig lehet színlelni valamit beszéddel, de az élet kritikus helyzeteiben mindig kiderül, hogy mi van valójában valakinek a szívében. Mert amivel tele van a szíve, az jön ki a száján. Két fejezettel elobb a Máté evangéliumában pontosan ezt mondja Jézus: a szív teljességébol szól a száj. Amivel tele van a szívem, az csordul ki itt fenn, a számon.

Éppen ezért, ha valaki változtatni szeretne a beszédén, akkor a szívét kell megváltoztatnia. Ha valaki megutálta már a saját hazudozó, alakoskodó természetét, a maga köpönyegforgató viselkedését, kétértelmu beszédét, akkor kérjen új szívet Istentol. Nem a nyelvünket kell fegyelmezni valahogy (az sem árt), de az alapveto megoldást nem ad. Az legfeljebb mérsékli a bajt. Isten azonban azt ígéri a benne hívoknek, hogy O új szívet ad nekik. Mert a mi Istentol elidegenedett szívünk nem tud nem hazudni. Aki becsületes, megfigyelheti, hogy sokszor a legtisztábbnak szánt beszámolóba is belecsúszik valami kis ferdítés a magunk javára, mások kárára. Valami dicsekedés, amivel Isten dicsoségét rövidítjük meg, vagy valakinek a befeketítése. Nem is lehet ez másként, mert ez van a szívünkben. Ami a szívben van, az jön ki a szánkon.

Ezért nagy evangélium az, hogy ha Isten az újjászületés során valakinek új szívet ad, akkor egészen új tartalom jön ki a száján. Akkor újra képes lesz az újjászületett ember arra használni a nyelvét, amire Isten azt adta: az O dicsoítésére, a róla való vallástételre és egymás bátorítására. Erre kaptuk a nyelvünket. Egyszerre megvalósul az ilyen újjászületett ember életében az, amit Pál apostol ír: képes lesz az igazságot szeretetben mondani. Vagyis: helyreáll a beszéd tartalmára és motivációjára nézve is az, amit Isten helyesnek lát.

Felvetodik a kérdés: Akkor nekünk soha semmi rosszat nem szabad mondanunk egymásról? Néha muszáj véleményt mondani. Megkérdeznek, mi a véleményed róla, kinek ismerted meg. - Nem arról van szó, hogy soha semmi rosszat, vagy hogy a hibákat soha nem szabad szóvá tenni. Csak megint mondom: a tartalma és a motivációja minosíti a beszédet. Igaz legyen, amit mondok, és a célja a másik érdekében vagy egy közösség érdekében való legyen.

Mondok két egyszeru példát.

Valaki meg akarja látogatni egy ismerosét. Tudom, hogy az illeto pillanatnyilag fertozo beteg. Talán fertozo osztályon is van. Tudom, hogy a látogatónak sok apró gyermeke van. Akkor szabad-e ennyit mondanom neki: úgy tudom, hogy o most fertozo beteg, várj egy kicsit talán a látogatással, hiszen felelos vagy a gyerekeidért? Kiki döntse el, szabad vagy nem szabad ez. Helyes, vagy nem helyes. Igaz a tartalma, s vajon a motivációja mi? Nem a beteg ellen beszélek, hanem valakinek az érdekében.

Hallom, hogy üzletet akar kötni vele a barátom. Akkor a barátomnak feltétlenül megmondanám: te, én már kétszer üzleteltem vele, mind a kétszer csúnyán becsapott. Gondold meg, éppen vele kell-e most üzletet kötnöd. Ez nem ellene szól. Igaz a tartalma, és valakinek az érdekében mondtam ezt.

Néha keskeny a mezsgye, hogy ezt eldöntse az ember, és éberen kell ügyelnie a hívo embernek arra, hogy semmiképpen ne gyulöletbol mondja, hanem mindenképpen pozitív legyen az indítéka. Tehát valaminek, valakinek az érdekében, nem valaki, valami ellen, mint ahogy olvastuk az elobbi meghatározásban. Legyen tiszta, ez a fontos. Legyen tiszta a szíve, és tiszta beszéd jön belole. Legyen igaz a tartalma, és legyen Isten elott is tiszta az indítéka, a motivációja. De mindenféle vádaskodás, mocskolódás, a látszólagos igazság szép csomagolópapírjával borított nyilvánvaló hazugság a gyilkossággal egyenlo súlyos bun. Ezt tanítja az Úr Jézus.

Ezért lesz annak súlyos ítélte, és ez a harmadik, amirol szeretnék most röviden szólni.

Különös, amit Jézus errol mond. Különösen szigorú, amit a beszéddel kapcsolatban említ. Azt mondja: minden egyes hamis szót, minden meg nem bánt, ezért bocsánatot nem nyert hazugságot nyilvántartanak a mennyben, és minden szóért számot kell adnunk az ítéletkor.

Így olvassuk ezt a Máté 12,33 és a következo verseiben: "Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcsérol lehet megismerni a fát. Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincsébol hoz elo jót, a gonosz ember gonosz kincsébol hoz elo gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged."

Lesz ítélet napja, és a hamis szavaknak különös jelentoségük van az ítéletkor. Minden haszontalan szóról, amit kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. Ma, amikor annyi hamis szó hangzik el, nem árt erre felfigyelnünk, és nem árt odafigyelnünk a mi szánkon kijövo haszontalan szavakra. Szunjenek meg ezek a szavak.

A Dániel könyvében olvasunk egy nagyhatalomról, amit ezzel a különös jellemvonással jellemez a Szentírás, hogy "nagyokat szóló szája" volt, és az Isten szentjei ellen hadakozott. E ketto miatt igen súlyos ítéletben lesz része. - Isten nem csúfoltatik meg. O nekünk a beszédben csodálatos ajándékot adott, és O kész az övéinek a szájába olyan beszédet adni, amivel tudjuk erosíteni a megfáradtat. Amivel tudunk hitelesen bizonyságot tenni az Isten szeretetérol. Amelyik beszéddel tudjuk mutatni az embereknek a halálból az életre vezeto utat.

Aki azonban nem erre használja a beszédet, az számolhat az ítélettel. Aki arra használja, amire Isten adta, az áldás lesz a környezetének. De komolyan kell vennünk, hogy a Biblia igen hangsúlyosan állítja: nem lehet büntetés nélkül hazudozni. Ez ugyanolyan törvény, mint a nehézkedés törvénye. Lehet benne kételkedni, de a következményeivel találkozni fog az ember.

Ezért van a Szentírásban olyan sok konkrét kijelentés a nyelv buneire nézve és az ezzel kapcsolatos utasításokat tekintve. Azt mondja Isten, hogy hazug hírt ne hordj. Nemcsak azt mondja: általában ne hazudjatok, hanem lebontja a hétköznapok eseteire is: hazug hírt ne hordj! Azt mondja Isten, és milyen kemény szó ez a szeretet Istenétol: gyulölöm a hamisság kedveloit. Azt mondja: elvesztem azokat, akik hazugságot szólnak.

Jézus megint csak a Hegyi beszédben azt mondja: minden rágalmazónak helye a gyehenna tüze. Vagyis a kárhozat. Sokkal jobban oda kellene figyelnünk: mit mondunk egymásról, másokról foleg távollétükben. Sokféle formája van a rágalmazásnak. Egészen finom, szalonképes formái is vannak és olykor észre sem vesszük.

Nem véletlenül kezdi Jakab apostol az említett 3. fejezetet ezzel a figyelmeztetéssel: "Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk, de…" és akkor felsorolja, hogy a nyelv buneivel mennyi kárt is lehet okozni. A tanítónak szükségképpen többet kell beszélnie, mint másnak. Akinek többet kell beszélnie, még jobban figyeljen oda, hogy mit beszél, mert súlyosabb ítéletben lesz részük. Nagy ajándék a beszéd, óriási lehetoség, de nagy felelosség terhel bennünket minden kimondott szóért.

Talán ezért is ilyen éles alapigénk. "Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi."

Pál apostol pedig amikor az Efézusi levél 4. részében felsorolja, hogy mi minden jellemzi az újjászületett embert, és mi az, aminek nem szabad már elofordulnia az életgyakorlatában, akkor egyebek közt ezt is mondja: "Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak." (29)

Erre adta Isten, hogy hasznos legyen, hogy akkor beszéljek, ha szükséges, és akármit mondok, az építse a többieket, és így nagy áldásokat közvetíthetek egyszeruen a beszéd eszközével. Isten áldásait, amely áldásul lesz a hallgatóknak. Mert minden rothadt beszéd megfertozi azt, aki kimondja. - ez olvastuk az elobb Jézusnál. Ezért mondja Pál, hogy semmi rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokon.

Csakhogy ehhez a mi önfegyelmünk kevés. Mi akkor a megoldás? Két zsoltárverset szeretnék idézni. Az egyiket biztos, hogy a legtöbben ismerjük, a másik kevésbé ismeros.

Az egyik az 51. zsoltár 12. verse, amelyikben azért könyörög a szentíró, hogy "Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten!…" Ez a legfontosabb. Az én önfegyelmemmel nem tudom megváltoztatni magamat. A tüneteket enyhíthetem olykor, de a forrás tisztátalan marad. Új forrásra van szükség, és Isten új forrást fakaszt fel abban, aki Jézus Krisztust behívja az életébe és így kapja az O Szentlelkét. Az ilyen emberben Jézus lelkülete fog munkálkodni. Szentlélektol indíttatva fog megszólalni. Az ilyen embereket pedig az jellemzi, hogy soha nem vádolnak, hanem mindig mentegetnek.

A nagy vádoló, idegen szóval a katégór, az a Sátán a Biblia szerint. O mindig vádol. Vádolja az Isten választottjait is. A Szentlélek menteget. Valahogy úgy, ahogy Jézus. Még a kereszten is: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek." Az ellenségeit is mentegeti, miközben az ellenségeinek szemükbe mondta a buneiket. De Isten elott mégis mentegeti oket. Új forrás fakad fel, amibol újfajta beszéd származik.

A másik ige a 141. zsoltárban van. "Uram, tégy zárat a számra, orizd ajkaim nyílását!" (3) Ez nem azt jelenti, hogy soha nem nyitom ki a számat. Ez azt jelenti, hogy átadom az uralmat teljesen neked. A szám felett is. A tiszta forrásból is csak akkor jöjjön ki víz a számon, amikor azt te akarod, Uram. Amikor az szükséges, hasznos és épít. Átadja a hívo az uralmat a nyelve felett is Istennek. Mert tudja, hogy mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. De a nyelv kinek a hatalmában van?! Ez itt a végso és legfontosabb kérdés a számunkra.

Milyen indulat beszéltet bennünket? Az az indulat legyen bennetek, ami volt a Krisztus Jézusban.

Ezekben a napokban mindannyiunkról kiderül, hogy milyen indulat munkálkodik bennünk: közömbösség vagy felelosség, gyulölet vagy szeretet, harag vagy megbocsátás, egyéni haszonvágy vagy pedig egy közösség jövojének a munkálása. Ezt a beszédünk elárulja. Mi a motiváció!

Az elobb szépen énekeltük, hogy "Szeretnék lenni, mint O (vagyis mint Jézus) alázatos, szelíd. Követni híven, mint O, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, hol mennyei sereg dicso harmóniában örök imát rebeg."

Hadd kérdezzem meg: igaz-e ez a te esetedben? Csakugyan szeretnél-e olyan szelíd és alázatos lenni, mint Jézus? Vagy idonként azt mondod: mégis csak meg kell köszörülni a nyelvemet és oda meg vissza kell vágni. - O úgyis a szívünket látja. Szeretnénk-e oszintén, ha jézusi motiváció mozgatná a nyelvünket mindig? Aki ezt oszintén szeretné, annak O meg fogja adni.

Amikor most a beszédrol szól hozzánk, akkor a szívünkre kérdez rá. (Ez is a Példabeszédek könyvében van.) Isten most tolünk kéri: "Adjad, fiam a te szívedet nékem." És akkor áldás jön ki majd a szádon. Még ilyen feszültségekkel terhes idoben is.
Cseri Kálmán