Családi problémák

Féltékenység

Az egyik legnagyobb áldás ezen a földön az, ha valaki egy boldog családhoz tartozik. Egy rendezett és szeretetteljes otthonban biztonság, barátság és sok-sok mulatság van. Meglehetősen gyakran olvashatjuk az „Otthon, édes otthon” szavakat bekeretezve és nappali szobák falára akasztva, és az sem ritkaság, hogy egy család, amikor hazatér, ezt mondja: „legjobb otthon”. Sajnálatos módon ez nem mindig igaz, és olyan időket élünk, amikor az otthonok és a családi élet felbomlása már szinte járványszerűen terjed. Ennek sok oka van. Az egyik az, amiről éppen beszélünk: van, akit megbántanak, és van, aki megsért másokat. Ha ezzel nem foglalkoznak megfelelő módon, akkor a szeretet helyét hamarosan elfoglalja az ellenszenv, a hűségét pedig a hűtlenség. Már láttuk a legelső család szétesését, és ennek tragikus következményeit. Nézzünk meg egy másik családot, és tanuljunk hibáikból!

József számára nem lehetett könnyű a legfiatalabbnak lenni tizenkét fiú közül. Édesanyja meghalt, amikor ő megszületett, így soha nem ismerhette meg, milyen az anyai szeretet és gondoskodás. Nem ő tehetett arról, hogy édesapja, Jákób, jobban szerette őt, mint testvéreit, és még csak nem is titkolta el, hogy József a kedvence. Jákóbnak bölcsebben kellett volna viselkednie, mivel ő maga is olyan családban nőtt fel, ahol ő édesanyjának kedvence volt, míg édesapja a testvérét, Ézsaut kedvelte. Ez a helyzet annyira kiéleződött, hogy Jákóbnak el kellett hagynia otthonát.

A reggelizőasztal mellett történhetett, hogy a tizenhét éves Jákób elmondta testvéreinek, mit álmodott aznap éjjel. Valamennyien együtt dolgoztak a mezőn: kévéket kötöttek. Az ő kévéje felállt, és a többiek kévéi meghajoltak előtte. Azonnal kitört belőlük az egyhangú tiltakozás: „Avagy király akarsz-é lenni felettünk?” - kiáltott fel egyikük. Egy másik ezt mondta: „Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk?” Megsértődtek, és a Biblia ezt mondja: „gyűlölik vala őt” . Ez az álom csak olaj volt a tűzre. Mintha nem lett volna elég, hogy Jákób kimutatta: József a kedvence (azzal a csodálatos tarka ruhával, amit adott neki), hanem még meg is hallgatta Józsefet, amikor ő beszámolt arról, hogy testvérei milyen rossz dolgokat tesznek, amikor távol vannak otthonuktól, és a nyájakat őrzik.

József hamarosan egy újabb álmot látott, és annak ellenére, ahogyan a múltkor reagáltak, megint elmesélte apjának és testvéreinek. Látta, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag meghajolt előtte. Ez ellen még édesapja is tiltakozott, és ezt mondta neki: „Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?” Jákób - bár tiltakozott -, érezte, hogy van valami realitása annak, amit József elmondott, és meg van írva, hogy „elméjében tartja vala e dolgot”, testvéreiről pedig azt írja az Ige, hogy „irigykednek vala azért reá”.

Jákób egy idő múlva elküldte Józsefet bátyjaihoz, akik a nyájakra vigyáztak. Amikor látták őt közeledni, megegyeztek, hogy megölik őt. Ezt mondták: „Ímhol jő az álomlátó! Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba, és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból” . Júda lebeszélte őket a gyilkosságról, és azt javasolta, hogy inkább adják el őt azoknak a kereskedőknek, akik történetesen éppen arra haladtak el. Így is tettek, és eladták Józsefet húsz ezüstpénzért... sérelem, árulás, gyűlölet. Évszázadokkal később István, a vértanú, megmondta árulásuk okát: „A pátriárkák pedig irigységből eladák Józsefet Egyiptomba, de Isten vele vala” (ApCsel. 7:9). A testvérek levágtak egy kecskét, a vérébe belemártották József ruháját, és hazavitték édesapjuknak, aki elhitte, hogy egy vadállat ölte meg őt.

Miért sértődtek meg József testvérei? Annak ellenére, hogy tiltakoztak József álmai ellen, érezték, hogy van bennük valami valóságos, amelyet nem voltak hajlandók tudomásul venni. Az igazság az volt, hogy öccsük hallotta a menny hangját. Úgy növekedtek fel, hogy tudtak Istenről, és ismerték nagyapjuknak, Izsáknak, valamint dédapjuknak, Ábrahámnak a történetét. Isten szólt Józsefhez. Miért éppen a család legfiatalabb tagjához beszél Isten? Miért nem hozzájuk? Sértve érezték magukat - irigyek voltak. Micsoda lecke, micsoda figyelmeztetés! Olyan időben élünk, amikor az Úr fiatal férfiak és nők hadseregét képezi ki, akik valószínűleg tanúi lesznek az egyháztörténet legnagyszerűbb eseményeinek.

„És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, és prófétálnak.” (ApCsel. 2:17-18).

Mi lesz az idősebb keresztények reagálása, amikor ez megtörténik; amikor Isten a fiatalokat hatalmasabban fogja használni, mint minket valaha is használt? Megsértődnek? Irigykedni fognak? Isten őrizz! Isten adja meg nekünk azt a kegyelmet, hogy örvendezni tudjunk, amikor Ő cselekszik, azokon keresztül, akiket erre kiválaszt!

Az 1Királyok 13. elmond egy történetet egy idős és egy fiatal prófétáról. Az öreg próféta fiai egy napon, amikor visszatértek a városban tett látogatásukból, elmondtak egy figyelemreméltó történetet. Istennek egy embere eljött Béthelbe, és szembeszegült Jeroboám királlyal, amikor ő odaállt az oltár elé, hogy elégesse a jó illatú áldozatot, amire nem volt felhatalmazása. A próféta prófétált az oltár előtt, amely a közepén kettéhasadt. A király haragjában kinyújtotta a kezét, és megparancsolta embereinek, hogy tartóztassák le. Karja azonnal megszáradt, mire könyörögni kezdett a prófétának, hogy imádkozzon érte. Karja azonnal meggyógyult. Az öreg próféta fiai elragadtatva idézték fel a történetet, és talán még ezt is mondták: „Papa, ilyesmit soha nem láttunk a te szolgálatod során!!” ...mire ő megsértődött. „Hol van az a próféta?” - kérdezte. Erre azt a választ adták, hogy a legutolsó dolog, amit láttak vagy hallottak az volt, amikor a király meghívta őt a palotájába, hogy egyen vele, de ő ezt visszautasította, és azt mondta a királynak, hogy Isten szavai szerint nem ehet és ihat azon a helyen, ezért elhagyta a várost. Az öregember ekkor utasította fiait, hogy nyergeljék meg a szamarát, és elment megkeresni Istennek ezt az emberét. Meg is találta, amint ott ült egy fa alatt a városon kívül, és meghívta az otthonába egy étkezésre. A fiatal próféta azt mondta erre, hogy nem ehet és ihat azon a helyen. Az öreg így válaszolt: „Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék” . De hazudott.

A fiatalabb férfi elfogadta a meghívást, és miközben ettek, az öreg próféta kijelentette, hogy mivel engedetlen volt az Úr szava iránt, meg fog halni. A próféta az öregember szamarán hagyta el a házat. A nap folyamán az öregembernek beszámoltak arról, hogy egy oroszlán által megölt ember holtteste hever az úton. „Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szájának” - válaszolta erre ő.

Micsoda történet... irigység, féltékenység, sérelem, árulás és halál.

Alkalmazás

• Megbántott-e téged családodnak egyik tagja?
• Megbántottál-e valakit családod tagjai közül?
• Megbántva érzed-e magad amiatt, hogy Isten valakit nagyobb mértékben használ, mint téged?
• Kérd Istent, hogy segítsen neked megszabadulni az irigységtől és a féltékenységtől!

„Ha pedig keserű irigység és cívódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.” (Jakab 3:14-17)

„Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik néki.” (Jakab 1:5)

A Kereszt

Amikor Pál a korinthusi gyülekezetnek írt, emlékeztette őket arra, hogy vannak emberek, akiknek a számára sértést jelent Krisztus Keresztjének üzenete:

„Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást (sértést), a görögöknek pedig bolondságot. Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.” (1Korintus 1:23-24)

Pál beszélt a „kereszt botrányáról”, és a filippiben lévő gyülekezetnek írt levelében utalt azokra, akik a „kereszt ellenségei”:

„Mert sokan járnak másképen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei.”
(Filippi 3:18)

Nem azt mondta, hogy ezek Krisztus ellenségei, hanem azt, hogy a kereszt ellenségei. Az az igény, amellyel Krisztus keresztje fellépett, nem tetszett nekik. Az Úr Jézus soha nem próbált különféle fondorlatokkal követőket szerezni magának. Népszerűségének csúcspontján, amikor a tömeg azért követte Őt, hogy láthassa csodáit, és hasznot húzzon az ingyenesen szétosztott ételből, egyértelműen meghatározta, mit jelent az Ő tanítványának lenni. Három követelménynek kellett megfelelni: a kereszt, a szeretet és a hűség követelményeinek.

A kereszt azt követeli, hogy Jézus megelőzzön minden emberi kapcsolatot

Vannak emberek, akiknek a számára ez sérelmes, mivel ők akarnak az elsők lenni valaki másnak az életében. Jézus ezt mondta:

„Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:26)

Bár nagyon szeretem a feleségemet, ő megérti, hogy soha nem lehet az első az életemben, sem pedig én az övében. Ez a boldog házasság egyik titka: helyezd Jézust az első helyre! Vannak, akik gyermekeiket szeretnék az első helyre tenni, és fontos döntéseket hoznak „a gyermekek érdekében”. Minden keresztény számára az kell hogy legyen az elsődleges döntő tényező, hogy mi Isten akarata, nem pedig az, hogy mi a gyermekek érdeke. Az a legnagyobb szívesség, amelyet bárkinek tehetünk, hogy Isten akaratában járunk, tekintet nélkül arra, hogy ezt megértik-e, vagy egyetértenek-e vele. Nem embereknek, hanem Istennek kell tetszenünk. Pál ezt mondta: „Ha embereknek akarnék tetszeni, Krisztusnak szolgája bizonnyal nem volnék”.

Fel kell vennünk a keresztet

Jézus ezt mondta: „És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:27)

A kereszt a halálról beszél. Saját akaratunk, vágyaink, jogaink, ambícióink, terveink és tulajdonunk haláláról. Ez sok ember számára sérelmes, mivel ez megköveteli énjük és önzésük halálát.

A kereszt elszakadásról beszél. Megint Pál az, aki így szól: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” (Galácia 6:14)

Dr. A.W.Tozer sok csodálatos írásának egyikében ezt mondja: „A római korban az az ember, aki felvette a keresztjét, és elindult lefelé az úton, már búcsút is mondott barátainak. Nem jöhetett vissza. Nem adhatott új irányt az életének. Be kellett fejeznie az életét. A kereszt nem tett lehetővé semmiféle kompromisszumot, nem módosította a dolgokat, hanem teljesen és véglegesen megölte az embert. Kegyetlenül és keményen lesújtott, és amikor befejezte a munkáját, az ember már nem létezett.” Így is van, a kereszt elszakadást jelent a világiasságtól. János annyira világosan fogalmazza meg az igazságot:

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” (1János 2:15-16)

Sokan akarják azokat az áldásokat, amelyeket a kereszt nyújt, de az ezzel járó terhek nélkül. Amikor Jézus elmondta a magvető és a mag példázatát, és jellemezte a hallgatók sokféle típusát, valamint azt a módot, ahogyan Isten Igéjét fogadják, megemlítette azt a magot, amelyik a köves helyre esik, ahol nincsen talaj. Meg is magyarázta, mit értett ezen:

„Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való, mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik (megsértődik)” (Máté 13:20-21)

Ez olyan embereket ír le, akik meghallják az evangélium örömüzenetét, és boldogan fogadják azt a tényt, hogy lehet bűnbocsánatuk, örömük, békességük, boldogságuk és örök életük, de amikor szembe kell nézniük a tanítványság árával, akkor megsértődnek és meghátrálnak. Pál elmondja egyik barátjának és munkatársának szomorú történetét, akit sértett Jézus követésének ára, és ezeket a szavakat vetette róla papírra: „Démás engem elhagyott a jelenvaló világhoz ragaszkodván” . Lót feleségéhez hasonlóan „hátrafordult” , és a világ vonzása fontosabbnak bizonyult a számára, mint Isten akarata.

A kereszt leszámol a tulajdonnal

A kereszt azt is megköveteli, hogy az anyagi javak soha ne zavarják meg Jézus követését. Ő ezt mondta: „Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:33)

Amikor valaki keresztény lesz, a helyzete megváltozik. Korábban volt tulajdona, de mostantól fogva nincs semmije. A sáfára lesz annak, amit szerető, bőkezű Atyja neki ad. Ez volt az az ár, ami annyira bántotta azt a fiatalembert, aki ezzel az őszinte kérdéssel fordult Jézushoz: „Jó mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?” Jézus így válaszolt: „...eredj, add el vagyonodat és oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben, és jer és kövess engem.” (Máté 19:21). Ez túl sok volt a gazdag ifjú számára. Sértette őt, és szomorúan otthagyta Jézust, mivel nagy vagyona volt. Jézus sajnálkozva nézett utána. Itt van ez a fiatalember, aki számot vetett Jézus követésének árával, és nemet mondott. Ezt mondta hallgatóságának: „...a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.”

Öleljük magunkhoz Krisztus keresztjét, és soha ne botránkozzunk meg miatta! Ha a kereszt miatt megütközünk, soha nem lehetünk hűségesek Jézushoz. Fogadjuk el a régi és közkedvelt himnusz magasztos érzelmeit:

Még ha az enyém volna a természet egész birodalma,

Az is csak egy jelentéktelen áldozat lenne.

Ez a szeretet, amely olyan csodálatos, olyan isteni,

Igényli a lelkemet, az életemet, egész valómat.

Alkalmazás

• Van-e a keresztnek olyan igénye, amely sérelmes a számodra? Jézus-e az első az életedben, megelőzi-e minden emberi kapcsolatodat? Megengedted-e, hogy a világ szeretete kárt okozzon Jézus iránti szeretetednek? Vannak-e olyan dolgok, amelyeket fontosabbnak tartasz, mint szabad lenne? Elveszítetted-e „első szeretetedet”?
• Kérd az Urat, hogy segítsen neked Pállal együtt ezt mondani:

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.”

Tradíciók

Az Úr Jézus életét feltétel nélküli szeretet és hűség jellemezte. Mindig abban lelte örömét, hogy az Atya kedvében járjon. Isten akaratának cselekvése, az Őbenne való öröm, az Ő szeretete és élete jelentette számára az ételt. Amikor Isten tetszése szerint cselekedett, ez nem mindig találkozott az emberek helyeslésével, de azt is vállalta, hogy magára haragítsa őket. Sok tanítása nyíltan belevágott az emberek vallásos hagyományaiba. Ez rendkívüli módon sértette a farizeusokat, és arra késztette őket, hogy meggyűlöljék, majd végül elárulják Őt. Egy napon odament hozzá írástudóknak és farizeusoknak egy csoportja, és bevádolták nála tanítványait: „Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.” Jézus odafordult hozzájuk, és ezt mondta: „Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?” Leleplezte néhány következetlenségüket, jogos felháborodással nézett rájuk, képmutatóknak nevezte őket, és idézett nekik az Ószövetségből. „...igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet, szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.” Később a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt mondták Neki: „Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván megbotránkoztak ?” Jézus így válaszolt: „Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők.” (Máté 15:2-14).

Vannak, akik megsértődnek, ha megkérdőjelezik vallásos hagyományaikat, és bebizonyítják azokról, hogy nem felelnek meg az Igének. A hagyományokkal nincs semmi probléma, ha Istentől származnak, és a Szent Szellem tölti be azokat élettel, de szomorúan azt kell mondanunk, hogy vannak, akik nagyobb biztonságban érzik magukat a saját hagyományaik között, mint Isten védelme alatt. Olyan időben élünk, amikor Isten megrázza az alapokat, és csak azok a dolgok maradnak meg, amelyeket nem lehet megingatni. Nem a hagyományok betartására, hanem az Isten iránti hűségre kaptunk elhívást. Hányszor megtörténik, hogy egy gyülekezetben azért csinálnak valamit, mert „mindig így csináltuk”, annak ellenére, hogy semmilyen gyümölcsöt nem terem Isten Országa számára! Hányszor megtörténik, hogy egy gyülekezet alapszabálya előnyt élvez Isten Igéjének tanításával szemben, mert a szellemi életnél fontosabbá válik az, hogy senkinek az érzelmeit ne bántsuk meg!

Istennek legyen hála a múlt jó hagyományaiért, és mindazért, amit Ő az Egyházban és az Egyházért tett, de ha olyan dolgokat teszünk, amelyek nem Istentől származnak, akkor azt Ő nem is fogja megeleveníteni, és a Zsidókhoz írt levél írójának szóhasználata szerint ezek „holt cselekedetek” . A halott cselekedetekből soha nem származik élet. Jézus leleplezte, hogy a farizeusok vallásossága kizárólag az „ajkak szolgálata”, de szívük távol van Istentől. Az istentiszteletnek és Isten szolgálatának a szívből kell származnia, és ha valóban a szívből származik, akkor az Isten iránti szeretet motiválja. Isten meg tud minket menteni a formalitástól, amely nélkülözi a valóságot.

Az igazság

Nemcsak azért sértődtek meg emberek Jézusra, amiért hozzá mert nyúlni hagyományaikhoz, hanem sok ember számára sérelmesek voltak tanításai. Ez nyilvánvalóvá vált azon a napon, amikor beszélni kezdett egy hatalmas tömeghez. Éppen akkor történt, hogy enni adott nekik öt kenyérből és két halból, kimentette tanítványait egy nagy viharból, és égtek a vágytól, hogy további csodákat és jeleket láthassanak. Jézus megpróbálja a testi éhségről a szellemi éhségre irányítani a figyelmüket. Kijelenti magáról, hogy Ő az „élet kenyere”, az „igazi mennyei kenyér” . Ezt mondja nekik: „Én vagyok az életnek ama kenyere, aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (János 6:35)

Azzal folytatja az igazság kijelentését, hogy Ő nem egyszerűen életet ad, hanem Ő az, aki az életet fenn is tartja: „aki hisz énbennem, annak örök élete van” . Kijelenti, hogy Isten küldte Őt, és amint Isten adta a mannát a pusztában, hogy kielégítse Izrael fiainak étvágyát, Őt is Isten küldte, hogy betöltse legnagyobb szükségleteiket. Forradalmian új tanítása miatt az emberek morgolódni kezdtek, és Jézus, érzékelve a légkört, ezt mondta nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között!” Nyilvánvaló, hogy pontosan ezt tették, mivel ettől kezdve sok követője meghátrált, és nem követte tovább Őt.

Ma is vannak emberek, akiknek a számára sérelmes az igazság. Ha az eléjük tárt igazság nem illeszkedik bele saját elképzeléseik vagy vallásfelekezetük magyarázatainak keretei közé, akkor ahelyett, hogy olyanok lennének, mint a béreaiak, akik „bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek” , megsértődnek, és szembefordulnak azokkal, akik hirdették nekik az igazságot. A mai gyülekezetekben meglehetősen veszélyes dolog leleplezni hűtlenségeinket.

Viták támadnak hittételek egymástól eltérő értelmezései miatt, és az embereket „ilyen” meg „nem ilyen” jellegű kategóriákba sorolják. A vallásfelekezetek néha bizonyos igazságok alapján kapják elnevezésüket: baptisták, pünkösdiek, kongregacionalisták, presbiteriánusok stb. Miért kell, hogy az igazság elválasszon minket egymástól, ahelyett hogy egyesítene? Miért változik a hittétel csatatérré? Ha lenne fülünk a hallásra, akkor hallanánk azokat a szavakat, amelyeket Jézus kétezer évvel ezelőtt mondott: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” . Ide kívánkoznak Pál megerősítő szavai is: „És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok” (1Korintus 13:2). Hiszem, hogy ki kell állnunk az igazság mellett, résen kell lennünk az eretnekségekkel szemben, és szembe kell néznünk a tévedésekkel, mint ahogyan Pál szembeszegült Péterrel. Egységesen Pál oldalára állhatunk, amikor kijelenti: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok” (Galácia 1:8), és egyetérthetünk Jánossal: „Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házaitokba, és azt ne köszöntsétek” (2János 10). Harcoljunk az ördög ellen, a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, de ne a Krisztus vérén megváltott testvéreink ellen!

Amikor Akvila és Priscilla Efézusban meghallgatta Apollós tanítását, és megértették, hogy ő csak János keresztségét ismeri, nem fogadtak ellene vérbosszút, hanem maguk mellé vették, és „nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát” .

A 2Királyok 4. elmond nekünk egy történetet Elizeusról, aki a próféták fiaival időzött Gilgálban. Abban az időben éhínség pusztított azon a vidéken, és az egyik fiatalember összeszedett valamiféle vad tököt, hogy ételt készítsen belőle. Amikor elkezdtek enni, egyikük így kiáltott fel: „Halál van a fazékban” . Elizeus nem azt mondta nekik, hogy próbálják meg kivonni belőle a mérget, hanem így szólt: „Dobjátok ezt bele az ételbe!” A rossz, vagy az egyensúlyából kibillent tanítás ellensúlyozásának legjobb módja a helyes tanítás; „ha azt öntjük az ételbe” .

Ha valaki „hamis próféta”, „hamis apostol” vagy „hamis tanító”, ezt a tényt le kell leplezni, hogy megvédjük „Isten nyáját”, de ha valaki őszintén szolgálja az Urat, akkor tegyük ezt szeretettel!

Alkalmazás

• Meg vagy-e kötözve valami olyan tradícióval, amely nem állná ki Isten Igéjének próbáját?
• Megbántódtál-e valamilyen igazságtól, amiért az nem fért bele saját elképzelésed, vagy vallásfelekezeted magyarázatainak keretei közé?
• Dönts úgy, hogy az egységet fogod előmozdítani a Krisztus Testében, nem pedig a megosztottságot!
• Kérd Istent, hogy töltsön be téged szeretettel mindenki iránt, aki az Övé!

7. Sértve érzed magad?

8. Hogyan maradhatsz szabad a megbántottság érzésétől?