5. Fejezet

A rontás szelleme, vagy a „vallásos démon.”

„A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és démonok tanításaira fognak figyelni, hazug, saját lelkiismeretükben kiégett emberek képmutatásával. Ezek tiltani fogják a házasságot, olyan eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak.” (1.Tim. 4,1-3)

Találkoztál már azzal a ténnyel, hogy az ördög tanítással hozakodik elő? Az ördög tanítása nem abban áll, amit ő hisz (mert ő tudja, hogy ezek hazug tanítások), inkább azt akarja tanítani neked, amit el akar veled hitetni. Ez egy különleges vallás, amire ő tanít!

A vallás területén részestárs a Sátán. Ő mindig Isten ellen harcol. Tanításának célja tehát az, hogy az embert Istentől elvonja. Tanítását nem azoknak szánta, akik Istent akarattal elvetik maguktól, hanem inkább csapdához hasonít azok számára, akik Isten fogalmát elfogadják, és akik szeretnének vallásosak lenni a tisztesség okából, és abban reménykednek, hogy az ő vallásuk haláluk után megnyitja nekik a menny kapuját. Az ilyen emberek elérésére nemcsak tanítást állított fel a Sátán, hanem meg vannak az ő papjai, akik ezeket a tanításokat hirdetik. Egyesek rossz indulattal teszik, mert tudják, hogy hazugságot prédikálnak és mégis teszik, hogy az emberek jóakaratát megnyerjék. De a legtöbb maga is megvakíttatott attól a tanítástól, amellyel az ő vak vezetőiket gödörbe vezetik. „Hamis apostolok, cselszövő munkások az ilyenek, kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket. Nem is csoda. Hiszen még maga a sátán is a világosság angyalának képére változik át. Nem nagy dolog hát, ha kiszolgálói is olyanokra változtatják át magukat, mintha az igazságosság szolgái volnának. Ezeknek vége meg fog felelni tetteiknek.” (2.Kor.11,13-15)

A Sátán vallásos emberekre horgászik és szeretné, ha a választottakat is el tudná csalni. De senki nem megy csupasz horoggal horgászni. Az éles horog mindig vonzó csalétekkel van ellátva. A szegény hal csak a szép, kövér férget látja. De ott van a horog is, csak el van takarva, éppen így takarja el a halálos helyet a Sátán tanítása, miközben egy jó Írás-szerű csalétekkel látja el. Minden hamis tanításban kell valami „jó”-nak lenni. Ez az oka annak, hogy a kimondott racionalista, tartalom és erő nélküli kultuszimádó is idéz az írásból.

„Mert jól ismerjük szándékát” (2.Kor. 2,11). Persze, aztán leginkább azt szeretné, ha az emberek egészen kitörölnék Istent az életükből és emlékezetükből. De mivel ezt nem akarják az emberek, arra kényszeríti őket, hogy „vallásosak” legyenek. De úgy, hogy a Krisztus vérét, mint bűneink egyetlen eltörlőjét, a megszentelődést egészen elhomályosítja. „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat.” (Zsid. 12,14)

A Szent Szellemmel való keresztségről is hallgat, amely a Sátán munkájával szemben erőt ad. (Ap.csel. 1,8) A Sátán tanítása tagadja a természetfölötti ajándékokat és a kísérő jeleket azzal, hogy Isten mindenhatóságát a világon, amely még a természeti törvények megmásítására is képes, kétség tárgyává teszi. A Sátán művészi fogósa az, hogy az ébresztő istentiszteletek helyett – amelyek a kárhozatról szólnak és ezért a bűnöktől való megtérést szolgálják – külsőséges ceremóniákat, rítusokat, emberi törvényeket, szép kórusokat, emberi cselekedeteket és olyan prédikációkat nyújtanak, amely nem jut el a szívig.

A racionalisták a Megváltóból tanítót csinálnak, Isten Fiából „nemes lelket” az eredendő bűnből „faji tökéletlenséget”. Isten képmására teremtett emberből „a fejlődés produktumát!” Az Isten erejének csodálatos megújító kegyelme helyett „növekedésről” prédikálnak. Nem isteni megszentelésről beszélnek, hanem emberi „nevelés”-ről, a csodálatos kegyelem helyett „emberi erkölcsről.”

Sokan még Krisztus isteni mivoltát is tagadják, a vér bűnbocsátó erejét, a Biblia isteni eredetét, a bűnbeesést és az ebből származó megromlást is. Azt állítják, hogy az ember egyre jobb lesz, könnyedén említik meg az „isteni szikrát” és a mindenkiben benne lakó „jóságot” ami túlsúlyba jut, amint alkalmat adunk erre. A bűnbocsánattal nem tudnak mit kezdeni, mert arra tanították őket, hogy az „pszichológiai kórhoz” vezet. Sokan még a bűn létezését is tagadják. (Vannak, akik még a betegségeket is tagadják.) Jézus megváltó vére helyett „cselekedetről” és „jellemről” beszélnek. Ahelyett, hogy a Biblia alapján beszélnének, lelkesedéssel magyarázzák saját véleményeiket, feltevéseiket, amelyek értelemből és tudományból fakadnak. Ezek nemcsak racionalisták, hanem az ördög szolgái. Olyan vallást árulnak, amely nem juttat mennybe, amely nemcsak a saját lelküket, hanem mindazokat, akik hisznek és engedelmeskednek nekik, az ördögök kárhozatba taszítják. Az ilyen vallásosság nem jobb az istentelenségnél. (2.Péter 2,1)

Isten adta az ö Igéjét és meg is tartotta, megmutatta az utat, így hát azok, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, nem nyerhetnek bűnbocsánatot.

Hogyan kerültél te a vallásodba? Azért, mert anyád, nagy anyád is ezt követte; (talán nagyanyád, ha ma menne az a templomába azt hinné, hogy nem az övé) talán azért tartozol oda, mert a hívek nagy része kedves, jó társaság? Gyermekeidnek jó összeköttetést jelent? Vagy, mert büszkeségedet kielégíti? Mert olyan erkölcsi fokon áll, amely nem emelkedik a te képességeid fölé?

Ezek az okok mind indokoltak volnának, ha nem volna Isten és örökkévalóság. Jól tennéd, ha vallásod tanításait és szokásait Isten Igéjének tükrében megvizsgálnád! Ha a próbát nem állja meg, keresd máshol a helyedet, ahol ez a próba sikerül! Az idő rövid, a kárhozat bizonyos! Az örökkévalóság hosszú! Az igazság megbízható szava csak Isten szava lehet, a Biblia! De a meggondolatlanok itt is veszélyben vannak. A nőtlen pásztorok azt mondják, hogy ők hiszik a Bibliát, legalább is részben! Némely része talán nincs jól lefordítva, talán az eredeti szöveg elveszett, azután meg nem a mai műveltséggel bírtak az írók! Ha fogalmuk lett volna azokról a dolgokról, amikről a „nagy kritikusok tudnak”, akkor egészen más könyvet írtak volna! Sok rész „egyszerűen héber mitológia”. Képzeljétek el, hogy valaki igazán elhinné, hogy Józsué megparancsolta a napnak, hogy álljon meg, vagy hogy Jónást valóban elnyelte a cethal! Ezek az emberek mindent elhisznek, amit természetes emberi értelemmel el lehet hinni, de mindent elvetnek, amit ésszel föl nem foghatnak. Természetfelettit nem hisznek, ezért azután a csodákkal együtt ezeket a kísérő jeleket, a Szent Szellemmel való keresztségét és a szellemi adományokat is tagadják. Jézusnak szűztől való születését sem fogadják el sok esetben. Isten szeretetéről szóló részeket szívesen idézik, a felebarátra vonatkozó részeket is. Csak annyit vesznek igénybe Isten Igéjéből, hogy a horgon jól betakart csalétek legyen.

Legújabban a Sátán arcátlanul a Bibliának egy „újonnan revideált” kiadását tette közzé, melyben a „Jungfrau”-t (hajadon – szűz) „Junge Frau”-nak (fiatalasszony) fordították és így ezzel Isten Fiából, Józseftől való törvénytelen gyermeket csinál. Továbbá Márk evangéliumának utolsó verseit hamisítványnak bélyegzi és kihagyja. Ez a kihagyás nem változtat azon a tényen, hogy Isten a maga valóságát sok ezer ember életében bebizonyítja éppen úgy, amint Márk 16,17-18-ban ígérte. A racionalisták azt mondják, hogy hisznek a gyógyításban, de ma az Isten az orvostudomány útján gyógyít. ö adja az orvosságok ismeretét, vezeti a sebész kezét a műtétnél. Az írásban azonban sehol sincs nyoma annak, hogy Isten bele vette volna tervébe ezt a gyógyítási módot. Isten rendelése népe számára: „Jó kedve van valakinek? Pengesse a lantot! Elerőtlenült valaki köztetek? Hívassa el az eklézsia véneit, s azok imádkozzanak felőle (felette) azután, hogy az Úr nevében megkenték olajjal. A hívő esedezés egészségessé fogja tenni a betegségben elfáradót, majd felkelti őt az Úr, s ha vétkeket követett volna el, el fogja engedni neki.” (Jak. 5,14-15)

Ezeket mi racionalistáknak, moderneknek nevezzük, pedig alapjában véve nem modernek. Ez a modernizmus olyan régi, mint Káin és Ábel. Hitből engedelmeskedett Ábel istennek és hozta az ő juhainak első fajzását. Véres áldozatot hozott Istennek. Káin nem látta az áldozásnak azt az értelmét, olyasmit hozott Istennek, amit Isten nem mondott: a föld gyümölcsét, azaz saját kezének munkáját. Nem jellemző-e, hogy Isten Ábel áldozatát elfogadta. Káinét elvetette? És ennek ellenére az emberiség Káin óta próbálja az Istent kényszeríteni, hogy saját cselekedeteiket elismerje! A modernizmus az öntömjénezés és önfejűség vallása. Emiatt semmisítette meg Isten a világot özönvízzel. A maradéknak azonban, amelyet megtartott, hogy szaporodjanak és újra benépesítsék a földet, annak a maradéknak megígérte, hogy a földet többé nem semmisíti meg víz által. Ennek ellenére az emberiség nemsokára jobban akarta tudni Istennél, hogy mi szolgálja javát. „Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.” (1.Móz. 11,3-4)

Kinek terve volt ez? Bizonyos, nem Istennek, mert akkor nem zavarodott volna össze az építés. És még ezután is, meg most is saját kezükkel akarják az utat maguknak elkészíteni a mennybe! A papok is így prédikálnak: „Higgy, és élsz!” Az ilyen pap, aki ezt mondja és a gyülekezet, amelyik így próbál élni, nem bibliai értelemben vett pap és gyülekezet. Az igazi gyülekezet a visszatérő Krisztus menyasszonyának tekinti magát és megtisztul.

Minden gyülekezet és minden egyes keresztyén (aki valóságban az) ennek a menyasszonyi gyülekezetnek egy része, és mint ilyen magán viseli az egésznek jelét. Azok a „gyülekezetek” amelyek összeházasodnak a világgal és még csak nem is fürkésznek azután, hogy Krisztus, mint „vőlegényük” jön-e, nem tagjai a nagy gyülekezetnek, amely az ő teste.

2. Tim 3-ban Pál apostol igen szemleletesen írja le az ilyenfajta apostolokat, külön az 5. vers azt mondja: „Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét, ezeket kerüld.” Továbbá: „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” (2.Tim. 4,3-4). - Az ilyen embereknek és az „ilyen gyülekezetnek” nem lesz részük a menyasszonyi gyülekezetben, nem ragadtatnak, el (Thesz. 4,1.13-18), mikor Jézus visszajön. Ezt a menyasszonyi gyülekezetet az Ef. 5,27-ben írja le Pál apostol. Ébredj testvérem! Egészen más egyházi szervezet tagjának lenni, amely magát gyülekezetnek nevezi, vagy pedig az Úr Isten által elhívott nép élő tagjának lenni, amely valóságos gyülekezet, bűntől megtisztítva az ö vére által, a Szent Szellemmel betöltve. Akik szellemben járnak, szent, isteni életet élnek, bűneiket letették.

Meg vagyok győződve arról, hogy az „Egyház” Isten terve szerint ebben a korszakban egészen különleges hivatást tölt be. De semmiféle vallásnak a neve, rítusa, saját erőfeszítései nem üdvözíthetnek, csak Krisztus értünk kiömlött vére. Képzett teológusok, akik nincsenek Isten Szellemétől ihletve, bármekkora jó szándékkal, bölcsességgel tanítanak is, nem tudják Krisztus testét építeni: „mert nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel”, szól az Úr. Nincsen olyan vallási szervezettség, amely az írás feltételeinek megfelelne és igényt tarthatna arra minden más „gyülekezettel” együtt, hogy Krisztus testének számítson. Amint azt Pál apostol Timótheushoz már oly sok nemzedékkel ezelőtt megírta, az ördög a jelen idők „vallásos szervezeteibe” is befészkelte magát (2.Tim. 4,3-4). Ha az ember Isten beszédétől fülét elfordítja, akkor a Sátán beszédéhez fordul. Ha nem elégszenek meg azzal, amit Isten nyújt nekik, akkor a Sátán nyújt nekik olyanfajta „vallást” amilyet akarnak. Lehet mondani, hogy ez az oka minden hamis tanítás, illetve a Sátán tanításai létrejöttének. Az ember szívesen veszi ezt a tanítást, mert nem jár fáradtsággal, hanem sok öndicsőítéssel és éppen olyan jónak látszik, mint Isten útja. Pedig ez az út az írás szerint a halálnak útja, mint azt a Péld. 14,12 írja. „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.”

Az ördög ravasz, tudja hogy senki sem akar a pokolba jutni, mindenki a mennybe igyekszik. Ezért egyik fájdalomcsillapító tanítása az ördögnek, hogy az istenteleneknek nincsen örök büntetésük. Ez úgy is hangozhat, hogy a sír a pokol, tehát az istentelenek nem jutnak többé öntudathoz, nem támadnak fel, vagy pedig megédesítve, hogy a bűnösök még haláluk után ezer esztendeig bűnbánatot tartanak, mielőtt sorsuk örökre eldőlne. Azok számára, akik az írást túlságosan sokat olvassák, ahhoz, hogy ez hihetőnek tűnjék előttük, azt a mesét találta ki a Sátán, hogy az istentelenek büntetése az azonnali megsemmisülés lesz, persze figyelmen kívül hagyja a Máté 25,46-ban lévő mondatot: „És elmennek majd az örök gyötrelemre,” s hogy ezeknek az istenteleneknek mindnek, akiknek nevei nincsenek az élet könyvébe beírva, követniük kell az ördögöt, a fenevadat és a hamis prófétát a tűz- és kénkő tavába, mert a Sátán rászedte őket, ahol: „Kínoztatnak majd éjjel és nappal, örökkön örökké.” (Jel. 20,10.15)

A mesének e változata ugyan nem tagadja azt, hogy pokol van. „A keresztyén bűnösöknek” valamilyen ideiglenes poklot rendelt büntetésként, amelyből ki lehet kerülni. Ha eleget szenvedtek, hogy bűneiket „levezekeljék”, vagy még könnyebb midőn, hogy hozzátartozói és barátai kiváltják őket onnan bizonyos összeggel. Ennek a mesének nyoma sincs az írásban, teljesen alaptalan, de ez nem baj, mert ezek az emberek, akik ezután igazodnak, nem nagyon olvassák a Bibliát.

Egyik városban vallásos összejövetelt tartottak valamilyen jubileumi alkalommal. Láttam nyereménytárgyakat, a szerencseszámok boldog tulajdonosai számára. Ezek voltak: autó, jégszekrény kerékpár, és tréfás elnevezéssel fél liter pálinka, mindez a vallásos összejövetelen. Ez nem lehet Isten gyülekezete. Mégis azt hiszik, hogy bírjak Isten országának a kulcsát. Ez a csoport tiltja bizonyos tagjainak a házasságot, megparancsolja (bizonyos időkben) a húsételektől való tartózkodást. (1.Tim. 4,3). Ezeket a népeket félrevezetik, vakok vak vezetői ők, akik mind együtt a verembe esnek, miért? Mert nem fogadták be (nem szerették) az igazságot. A Sátán olyan vallást alapított nekik, amelyet szeretnek és akarnak, amely szerint úgy élhetnek, ahogy nekik tetszik, abban a vigasztaló biztonságban, hogy saját erejükből a mennybe juthatnak, ha nem is azonnal, de legalább is egy idő után, ha már a tisztítótűzben (purgatórium) eleget szenvedtek bűneikért. Azok számára, akiknek ez a fajta fájdalomcsillapító nem hozott enyhülést, mert nem tudták maguktól elvetni azt az igazságot, hogy van egy hely, ahol örök kín van (Luk. 16,19-31), kitalált a Sátán egy csomó nyugtatószert, amely mind azon az alapgondolaton nyugszik: „Hát persze, hogy van pokol, ahol egyesek az örökkévalóságot élik, de te ne nyugtalankodjál, te nem kerülsz oda.” Vannak, akiket azzal nyugtat meg a Sátán, hogy azzal az egyetlen „engedelmességgel”, hogy megkeresztelkedett, elkészítette magát a menny számára, nincs szüksége belső bizonyosságra, sem a Szellem bizonyságtételére (Róm 8,16), újjászületésre, sem arra, hogy új teremtésekké legyünk. (2.Kor. 5,17, Gal 6,15)

De ahhoz, hogy a pokoltól megmeneküljön az ember, mégiscsak több kell, mint egyszerűen hallani, hogy Jézus a Krisztus, elhinni és megkeresztelkedni „A kegyelem mentett meg titeket a hiten keresztül. És ez nem tőletek van, Isten adománya. Nem tettek alapján jött, hogy senki se kérkedjék.” (Ef. 2,8-9)

De van a Sátánnak még más nyugtatószere is. Sok esetben, mint altató is beválik azok számára, akik a világ fertelmeit elkerülték az Úr Jézus Krisztus megismerése által és visszacsalja őket a szolgaságba azáltal, hogy túl sok szabadságot ígér nekik úgy, hogy ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, és ezeknek utolsó állapotuk gonoszabb lesz az elsőnél (2.Pét. 2,18-20). Óvakodj a Sátán hamis biztonságot ígérő hazugságától! Ne hidd, hogy egy pillanat, vagy egy tapasztalat, csalhatatlan és tartós biztonságot adhat! Milyen csodálatosak és áldottak a hit gyümölcsei, ha ez a hit Isten csalhatatlan igazságú Igéjén alapszik. Mi lesz majd szívettépőbb, mint az a szörnyű csalódás, mikor azok, akik minden dolgukat rendben levőnek tudják – mert hamis apostolaik, vagy vak vezetők megnyugtatták őket – azon a rettenetes napon meghallják az örök Bíró hangját: „menjetek el tőlem átkozottak az aioni /(világ)korszakig tartó/ tűzbe, amely az ördög és angyalai számára készült,” (Máté 25,41). Biztosítsd lelked, üdvösségét, tanulmányozd Isten Mintaképét az írásban. Csak egy út van az élethez és az az út az újjászületés. „Ámen, Ámen mondom neked, ha valaki nem lesz újjá (nem származik /születik fentről), nem láthatja meg (nem képes felfogni) az Isten Királyságát (királyi uralmát)” (Ján. 3,3)

„Meg fog ő fizetni kinek-kinek tettei szerint, azoknak, akik állhatatos jócselekvéssel dicsőséget, megbecsülést és romolhatatlanságot keresnek: örökélettel, ellenben azoknak, akik versengeni szoktak, és nem az igazságnak engedelmeskednek, hanem belenyugszanak a hamisságba: haraggal és indulattal. Nyomorúság és szorongás jő minden emberi lélekre, aki a gonoszt munkálja, zsidóra is, sőt arra elsősorban, de hellénre is.” (Róm. 2,6-9). A Sátán azt mondja ravaszul: „Az üdvösségedet nem vesztheted el, legfeljebb a jutalmadat!” Olvasd el a 6. és 7. verset. Hiszen maga az örök élet a jutalom.

Szegény és megcsalt lelkek, akik a két utoljára említett kábítószert használják, nem ismerik a megelevenítő, kibeszélhetetlen örömet, amely az újjászületéssel jár, hiszen nem ismerik az életet, mégis meg vannak győződve arról, hogy saját lelkük érdekében semmit nem kell tenniük, mert mindent betartottak, vallásos formák között éltek. Elhitték a Sátán hazugságait, hogy ezáltal most és az örökkévalóság számára meg vannak mentve az Isten haragjától. Észak-Amerika (és Európa) népe évenként 100 millió dollárt ad ki u.n. okkult tudományos célokra (ma már több milliárdot!). Tonnák ezreire rúg az okkult irodalmak termékeinek súlya. Könyvtárak, Könyvesboltok, hihetetlen mennyiségű spiritiszta és jós könyvekkel vannak tele. Kis- és nagy városokban rengeteg ember foglalkozik üzletszerűen a fekete mágiával. A kíváncsi, hiszékeny embereknek állítólagos összeköttetést ajánlanak a halottakkal. 15 ezer u.n. spiritiszta templom van, kb. 4 millió lélekszámmal az USA-ban.

„elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő (megtévesztő) szellemekre és démonok tanításaira fognak figyelni,” (1. Tim. 4,1)

Angliában 25 ezer spiritiszta társaság működik kb. egy millió taggal. Brazília lakosságának kb. egynegyede vallja a spiritizmust. Ez a kultusz a fekete mágia legveszedelmesebbje, mélyen belenyúl minden nép életébe. A Sátán csodatevő és képes hazugság csodákat produkálni, hogy a lelkeket elvonja az igazságtól. Azok bele is sétálnak a csapdájába, akiknek nincs szeretet a szívükben az igazság iránt. 2.Thesz. 2,9-11: „A törvénytipró (antikrisztus) megérkezése a sátán munkája következményeképpen a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival fog végbemenni, az igazságtalanság mindenféle csalásával azokon, akik elvesznek annak fejében, hogy nem fogadták be az igazság szeretetét arra, hogy megmeneküljenek.”

A spiritizmus hazugságára mindenekelőtt felelet az Ézs. 8,19-20-ban van: „Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.”

Az apostolok idejében is működtek spiritiszta médiumok mindenfelé, akiket az apostolok a Sátán követőinek tartottak. A Biblia szavai szerint a spiritizmusra és a varázslásra vonatkozóan kijelenti a Gal. 5,21-ben „hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten királyságának örökösei nem lesznek.” Isten nemcsak tiltja a spiritizmust, hanem halálos bűnnek, tekinti 3.Móz. 19,31: „Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!”

Biblia kijelenti, hogy az Urnak minden feketemágia utálatos. 5.Móz. 18,10-12: „Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR.”

1.Sámuel 28-ban nyilvánvalóan Sámuel szelleme jelent meg Saulnak, de őt nem kisérték szolgáló démonok, hanem olyan szellemek, akiket Isten küldött. Az endori asszony, vagy a mai szóval a médium megdöbbent, mert a szellemek, akiket látott nem az ő szolgáló szellemei voltak, hanem előtte ismeretlen szellemek, nem ördögök, akikkel eddig társalkodott, hanem Isten szellemei. Ezért ijedt meg!

Istennek úgy látszik az volt a szándéka, hogy ezt az egy esetet megíratja a Bibliában, amikor egy halottnak a szelleme emberi megidézésre valóban megjelent. Sámuel első szavai korholást fejeznek ki, hogy miért keresi halottakkal az összeköttetést, hiszen egyedül az Isten az, akit nyomorúságunkban keresni kell. 1.Sám. 28,16. „De Sámuel ezt mondta: Miért kérdezel engem, ha az ÚR eltávozott tőled, és ellenségeddé lett?!”

A következmény Saulra nézve végzetes lett, mert bár sikerült neki Sámuellel beszélni, meg kellett tapasztalnia, hogy a „szentek” kíséretében lévő szellemek semmit sem akarnak tenni az Isteni Ítélet megváltoztatásának érdekében és hogy Isten maga vitte végbe azt a halálos Ítéletet, mert Saul Isten szava ellenére felkeresett valakit, akiben a jövendőmondás szelleme lakott (milliók próbálkoznak ezzel, de nincs rá bizonyíték, hogy ez valaha sikerült volna). Saul akkor határozta el, hogy az endori asszonyhoz megy, amikor lelki élete annyira megromlott, hogy Isten nem felelt neki mikor kérdezte öt, és Isten határozott parancsát semmibe vette. (2.Móz. 22,18)

„Így halt meg Saul a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az ÚRhoz, és nem fogadta meg az ÚR szavát. Sőt szellemet idéztetett, és azt kérdezte meg, nem az URat kérdezte meg. Ezért ölette meg őt, a királyságot pedig Dávidra, Isai fiára ruházta.” (1.Krón. 10,13-14)

Az egész spiritizmus mögött és minden pogány istentisztelet között ott van a démoni szellemvilág. Az 1.Kor. 10,20-21-ben olvassuk: „Ellenkezőleg, hogy amit áldoznak, démonoknak és nem Istennek mutatják be. Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihattok egyszerre az Úrnak poharából és démonok poharából. Nem részesedhettek egyszerre az Úr asztaláról és démonok asztaláról.” Ezek a démonok szellemi lények. Láthatatlanok, bejöhetnek a lakásba észrevétlenül, titkokat figyelhetnek meg, amelyeket gondosan őrzünk. Ezeket az információkat tovább is adják, bizonyos múlt idők elveszett dolgait is felelevenítik. A jövendőmondást is megkísérlik némely esetben. Emberi lényekben testesülnek meg ilyen démonok, olyan emberekben, akik megadják magukat nekik, kiszolgáltatják nekik egyéniségüket és azok gonosz terveire használják, fel őket. Bár a démonok megszállhatnak egy személyt is, mégis gyakran kívülről uralkodnak rajtuk, ami a hipnózis állapotához hasonló. Ha a médium a hipnózis állapotába jutott, akkor tökéletesen a démon uralma alá kerül és azt mondja, amit néki a démon parancsol.

Igaz, hogy a mai világban sok az idegen hang, de Jézus azt mondja: „Az én juhaim hallgatnak az én hangomra, de idegen hangját nem követik.” (Ján. 10,27.5) Isten igazi gyermekei az igazi pásztort, Krisztust fogják követni! Idegen hangot nem követnek és nem keresnek. Akik idegen hangot követnek (az ördög hangját), azok nem Isten gyermekei. Azok számára, akik idegen hangot követnek, akik hisznek az ördög tanításának, akik fáradság nélkül modern utat keresnek, akiket a hamis Ígéretek elcsaltak a szabadságtól, akik az igazság útját elhagyták; csak egy végük lehet, ez a halál és a kárhozat. Minden hamis tanítás azt a célt szolgálja, hogy lehetőleg a lelket, de a testet is a pokolba taszítsa!

1.Kir. 22. részében Akhábot 400 próféta beszéli rá, hogy azt tegye, ami a halálát okozta. Ezek a próféták úgy beszéltek, ahogyan egy szellem parancsolta nekik. De ez a szellem nem Isten Szelleme volt. Ez a szellem a hazug szellem volt, aki a kellemes és hízelgő beszédre ihlette őket, hogy Akhábot rávegyék, vonuljon fel és essen el a gileádbeli Rámóthban.

Minden hamis tanítás, amely a bibliai igazság valamely részét tagadja, vagy kihagyja, mint a megszentelődést, a vér által való megigazulást. Krisztus szűztől való születését, az ember természetes romlottságát és a megváltásra való rászorulását, az újjászületést, az istentelenek örök kárhozatát, az ember teremtését, mind részben, vagy egészen hazug sátáni erők által ihletett és arra való, hogy az embereket ne vezesse, az igazsággal szemben megvakítsa, és mint Akháb esetében, további sötétségbe, lehetőleg pusztulásba döntse.

Nem tartozol te is egy olyan csoportba, amely az ördögnek valamely említett tanítását hirdeti? Ha igen, akkor hallgass azonnal Pál apostol szavaira: „Ezeket kerüld!” (2.Tim. 3,5) Más szóval: mondd föl tagságodat. Keress magadnak egy olyan közösséget, amely a teljes valóság talaján áll! Amely elhiszi Isten minden szavát és gyakorolja is azt! Olyan közösséget keress, ahol az üdvösség nemcsak formai, s ahol nem tagadják Isten erejét, és nem ellenkező tanítással, lekicsinyléssel, elhanyagolással foglalkoznak Isten Igéjével. Szakítsd el most magadat a csábítás szellemeitől és démonok (ördögi) tanításától.

6. Fejezet

A hazug szellem

„De előlépett egy szellem, megállt az ÚR előtt és így szólt: Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? Az így felelt: Elmegyek és hazug szellem leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! Íme így adott az ÚR hazug szellemet valamennyi prófétád szájába.” (1.Kir. 22,21-22). Itt egy olyan démont látunk, aki él és beszél, sőt határozottan meg is nevezi magát, hogy mi akar lenni: egy hazug szellem. A támadás célja Akháb volt. De nem Akhábot akarja rávenni, hogy hazudjon, hanem azt akarja elérni, hogy a hazugságot Akháb elhiggye. A prófétákat akarja rávenni itt, akiktől Akháb függött, hogy hazudjanak, végső célja természetesen Akháb testének és lelkének elpusztítása volt. Tökéletesen bízott képességében, hogy ezt meg is tudja tenni!

A démonoknak egyetlen érdekük van az embereknél, t.i. az, hogy szellemüket, testüket és lelküket megsemmisítsék, céljuk az, hogy a pokolba taszítsák őket, vagy hogy olyan dolgokra késztessék, amelyek végül is odajuttatják őket. Szivettépő látvány ez, amit a hazug szellem az emberben végez!

Nemrégen egy evangélizáció alkalmával egy fiatalasszony rohant kiabálva az oltárhoz, mikor a résztvevőket döntésre szólítottam fel. Sohasem láttam még nagyobb vágyat Istenhez jutni, bűntől szabadulni, mint ennél az asszonynál. Kétségbe volt esve, könnyei folytak, hangjában halálos rettegés remegett, amint Isten bocsánatáért könyörgött. Mikor kétségbeesését láttam, kértem a lelkészt, hogy küldje segítségül egyik munkatársát. „Nincs itt senki, aki hajlandó lenne vele imádkozni” – felelte a lelkész. Ijedten kérdeztem ennek az okát. Azt mondta, hogy ennek hosszú története van, istentisztelet után elmondja. Mikor az asszony fölé hajoltam, felkiáltott: mit tegyek? Bűnös vagyok! Végül a lelkész és felesége mellé térdeltek, majd világosság derült a történtekre.

Ez az asszony valamikor boldog, komoly keresztyén volt, a fiatalságot vezette a gyülekezetben. Rendes, komoly férje volt, akinek az Úr volt minden öröme, együtt jártak a gyülekezetbe. Akkor elkezdett egy hazug szellem dolgozni. Az asszony szívét megzavarta, más férfi felé vonta. Mindenféle hazugságot súgott neki és meggyőzte, hogy nem írás ellenes, ha elválik és más férfihez megy feleségül. Bár az asszony tudta, hogy mindez ellenkezik az írással, de el akarta hinni a Sátán szavát, összezavarodott. Végül elmondta harcát lelkészeinek és tanácsot kért Felvilágosították őt Isten Igéjéből, hogy mi a válás, s mit mond az Úr a házasságra, de ebben a tekintetben megkeményítette a szívét, mert jobban szerette azt, amit a szíve kívánt, mint Isten szavát. A lelkész és felesége órákat töltöttek vele az Ige tanulmányozásában. Néha úgy látszott, hogy hátat fordít a kísértésnek és Isten akaratát akarja teljesíteni. De amint egyedül maradt gondolataival, vágyai tárgyára terelődtek, s a hazug szellem, mint „világosság angyala” jelent meg, elhitette vele, hogy „joga” van a boldogsághoz és sohasem lesz boldog, ha nem válik el.

Végül is a lelkész minden figyelmeztetése ellenére, keresztülvitte tervét. Elvált és férjhez ment a másik férfihez. Miután ismerte a lelkész magatartását és tudta, hogy ennek a gyülekezetnek tagjai, az előbbi testvérei is ugyanúgy gondolkoznak, természetesen nem maradt köztük.. Kellemesebbnek tűnt előtte más gyülekezet után nézni és ott beépülni. A hazug szellem elhitette vele, hogy nem a lelkiismerete, vagy a bűnnek valami belső indulata okozza nyugtalanságát, hanem az előbbi testvérek lekicsinylése. Miután elhagyta őket, rövid ideig megnyugodott.

Új templomi környezetében nem érezhette magát rosszul, úgy kezelték, mint kimagasló keresztyént, aki vezető helyre való. Házassági kérdése ott nem volt beszédtéma, mert a lelkész maga is háromszor nősült. Ez az alkalom volt az első, hogy az azelőtti gyülekezetében megjelent. Érdeklődősét a hirdetés keltette fel és csak erre az estére jött el. A hazug szellemről prédikáltam aznap este. Ezen az üzeneten keresztül nyitotta meg az Úr az ő szemét és tudta meg, hogy annak idején ilyen démonra hallgatott. Olyan hangra hallgatott, amely a pokolból jött. (2.Kor. 11,14) A Sátán világosság angyalává változott. Az „idegen hangra” hallgatott. (Ján. 10,4-5) de ő azt hitte, hogy az Isten szava. Elmondta, hogy hogyan hallotta azt a hangot, és hogyan beszélte rá erre a tettre. Ilyenféleképpen mondja: „Menj csak és tedd meg. Minden rendben van. Isten neked külön engedélyt adott, hogy megtedd!” „De hiszen mi megmutattuk neki a Bibliából, hogy ez bűn,” – szólt a pap. „Tudom, és most már belátom, hogy egész idő alatt dühben éltem. Hazug szellemre hallgattam, de nem tudtam. A hang tisztának és hűségesnek hangzott, úgy éreztem, hogy ez csak Istené lehet. Azt mondta, hogy Isten szemében első férjemmel sohasem esküdtünk meg, nem Isten vezetett minket egymáshoz. Azt mondta, hogy jogom volt azt az embert elhagyni, mert Isten nem kötött össze vele. Biztos voltam benne, hogy most megtaláltam azt az embert, aki Isten elgondolása szerint már régen élettársam kellett volna, hogy legyen és hogy ettől nem szabad elválnom. Mikor első férjemtől elváltam, azt mondtam Istennek: Kérlek Uram, ha nem szerinted való ez a házasság, gördíts valamilyen akadályt az esküvő elé, ha szerinted való, akkor engedd, hogy minden simán menjen!” Isten nem gördített akadályt utamba, az esküvő szép, kedves ünnep volt. Abba a tudatba ringattam magam, hogy Isten akarata szerint cselekedtem. Most már tudom, hogy miért nem éreztem az Ítéletet. A ma esti Igehirdetéssel kinyitotta Isten a szememet. Amikor a szívemet megkeményítettem és az igazságnak ellenálltam, Isten megengedte egy hazug démonnak, hogy beszéljen rá engem, hogy helytelenül cselekedjem, fordítva, mint ahogy kellett volna. Ellenálltam Isten szavának, megengedte, hogy másnak a szavát hallgassam. Mikor a tervem megvalósítottam, nem zavart meg Isten, hanem megengedte, hogy elhiggyem, hogy helyesen cselekedtem.”

Halálfélelmében újra kiáltozni kezdett: „Bűnös vagyok! Házasságtörésben élek! Mit tegyek? A hazugság démona tette ezt! Sátán szavára hallgattam, mert az Isten szavának nem hittem! Miért is dobtam el Isten szavát és az ő igazságát? Mit tegyek?”

Nem tudtam tanácsot adni, sem a lelkész, sem a felesége nem tudott. Isten is hallgatott, mert hiszen már régen adott neki választ Isten Igéjében, de azt elvetette. Mit lehetett itt még mondani? Estéről, estére eljött és feltette a kérdést: „Mit tegyek?” Amennyire én tudom, erre a kérdésre sohasem kapott választ és sohasem kapott Istentől békességet és győzelmet.

Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a házasságtörés megbocsáthatatlan bűn lenne. A samáriai asszony házasságtörő volt. Jézus egy asszonynak, akit házasságtörésen értek, ezt mondta: „Én nem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél!” Csak Isten mondhatja, hogy hol és. mikor lépi át egy lélek a halálos határt. A szíve gyakran megkeményedett és Isten irgalmassága nem tudott hozzáférkőzni. De Isten Igéje világosan megmondja, hogy az Isten türelmének is van határa. (1.Móz. 6,8)

Sokan azt hiszik, hogy vétkezhetnek annyit, amennyit akarnak és olyan sokáig, ameddig akarnak. De Jézus a Ján. 6,44-ben így szól: „senki sem jöhet (én)hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt, én pedig föltámasztom azt az utolsó napon.”

Veszedelmes dolog hátat fordítani az isteni igazságnak. Ha ezt teszed, akkor kinyitottad a hazugság szelleme előtt az ajtót, akinek Isten megengedi, hogy hozzád jöjjön. „az igazságtalanság mindenféle csalásával azokon, akik elvesznek annak fejében, hogy nem fogadták be az igazság szeretetét arra, hogy megmeneküljenek. Éppen ezért küldi rájuk Isten a tévelyítés (megtévesztés) munkáját, hogy a hazugságnak higgyenek, hogy ítélet alá essenek mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem az igazságtalanságban gyönyörködtek.” (2.Thesz. 2,10-12)

Figyeld meg Akháb esetében, hogy annak a királynak az volt a kiváltsága, hogy az igazságot meghallgassa, de eldobta azt, mert kijelentette, hogy gyűlöli azt a prófétát, aki pedig éppen az igazságot mondta neki. (1.Kir.22,8) Ez a képe azoknak a mai embereknek is, akik a hazugság démonának áldozatul esnek, mert az egészséges tanítást nem akarják elviselni. Azt mondják, ami az Ézs. 30,10 versében meg van írva: „...Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak (prófétáknak) pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat!” Az emberek még mindig azt akarják hallani, ami nekik kellemes, ahelyett, amit meg kellene hallaniuk.

Akháb Mikájehút börtönbe vetette és azok felé fordult tanácsért, akik kellemes hízelgéssel vezették. Isten akkor engedte meg a hazugság démonának, hogy a királyt a prófétákon keresztül rászedje, amikor Akháb az igazságot elutasította. Ez a hazug démon arra az útra vezette Akhábot, mely halálát okozta, Mikájehú azt mondta: „Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora.” (1.Kir. 22,17)