A hazugság démonától befolyásolt próféták így szóltak: „Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja.” (1.Kir. 22,12). Mikájehú utolsó szavai pedig: „Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott énáltalam.” (22,28)

Itt vannak a démonokra vonatkozó bibliai nagy igazságok előttünk. Veszedelmes dolog az isteni igazságot elvetni. Abban a pillanatban, amikor ezt megteszed, megnyitottad a hazugság démonának az utat a szívedbe, aki magát Isten küldöttének álcázhatja, világosság angyalának ruhájába öltőzhet. Ez a démon hazugságokat hitet el veled és hazugságok által kárhoznak el az emberek.

Ez történt az említett fiatalasszonnyal. Ez történt Akhábbal is. Ez már sokszor megtörtént és történik még most is. „...Éppen ezért küldi rájuk Isten a tévelyítés (megtévesztés, félrevezetés) munkáját, hogy a hazugságnak higgyenek, hogy ítélet alá essenek mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem az igazságtalanságban gyönyörködtek.” (2.Thesz. 2,11-12). És ezek közé tartoznak azok is, akik saját útjaikon járnak.

Sokan vándorolnak a „széles úton” és megnyugtatják magukat, minden rendben van és nem látszik semmiféle veszély sehol. Az út olyan sima, a nap süt. Minden baj nélkül célhoz érek majd.

De mi történt azután Akhábbal? Olvasd el a történetet és jól vigyázz! A hazugság démonai kétféleképpen befolyásolhatják az embereket. Más embereken keresztül beszélhetnek, akiknek befolyása alatt áll az illető. Ez volt Akháb esete. Vagy közvetlenül az emberhez szólnak, akiket a démon befolyásolni akar. Ez vagy hallható hangon történik, vagy elképzelt hangon. Sokszor olyan körülmények lépnek fel, mintha jelek lennének. Sokszor attól való félelemben, hogy ósdinak vagy babonásnak, vagy hazug démon által vezetettnek ne tartsák őket, mindenféle lehetőséget megragadnak, legyen az jó, vagy rossz, hogy elérjék a természetfeletti vezetést.

Ez különösen az aggodalmaskodókra áll és jellemző. De azt a tényt nem lehet letagadni, hogy Istennek valóban van hangja, ha népét figyelmezteti, ha veszély közeledik, hogy népének (de csak az Övéinek) álmában is kijelentse magát (Ap.Csel. 2,17), és hogy a mai korszakban adja a Szent Szellem ajándékait, amelyek felfedik az igazságot, melyek ismeretlenek maradtak volna. Ezekre a kérdésekre a helyes válasz nem abban rejlik, hogy elvessünk mindenféle természetfeletti vezetést, hanem hogy világosságra hozzuk az adott lehetőségeket, hogy jók-e, vagy rosszak és megbizonyosodjunk arról, hogy ismerjük-e az Isten hangját és hogy az írás szerinti módszereket meg tudjuk-e Ítélni?

„Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, hogy vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta ment szét a világba (kozmoszba).” (1.Ján. 4,1). Egyszerű és biztos megvizsgálása az Isten Igéjével való összehasonlítás, mert annak, amit Isten a Bibliában kijelent, a Szent Szellem sosem mond ellent.

Egy asszony így szólt a múltkor: „Isten egész nap beszélt velem.” „Mondja csak, mit mondott magának az a hang és akkor én megmondom, hogy Isten volt-e, vagy nem” - kérdeztem.

Az asszony erősítette, hogy Isten volt, hiszen ismeri a hangját. Azután kezdett mondani azokból, amiket „Isten” mondott neki. Így feleltem: „Asszonyom, nem Isten volt, aki ma beszélt önnel, mert Isten sohasem mondott olyasmit az embernek, ami Isten Igéjével ellentétben áll.” Az asszony így szólt: „Nem lehetett a démon hangja, mert azt mondta, hogy ő az Úr.”

Az ördög ügyes színész. Akháb prófétái által is azt mondta, hogy Istentől valók a prófétálások, emlékezel?

Az asszonynak azt mondtam, hogy minden hang, ami Isten Igéjével ellentétben áll, csak pokolból jöhet. Isten és Igéje soha nincsenek ellentétben egymással. Amit ez a hang mondott az asszonynak, csak egy démontól származhat.

Milyen könnyű megcsalni azokat az embereket, akik nem szüntelenül imádkoznak és Istennel nincsenek szoros kapcsolatban. Vigyázz testvérem! 1.Pét. 5,8 mondja: „Legyetek józanok, maradjatok ébren! Ellenfeletek, a vádló (sátán), ordító oroszlánként jár körül, s azt keresi, kit nyelhet el.”

Egyszer a gyógyulni kívánók között egy kicsi asszonytól megkérdeztem, hogy az ő elképzelése szerint meggyógyítja-e őt Isten? Azt felelte, hogy reméli, de nem biztos benne. A hang állandóan azt mondogatja neki, hogy nem fog meggyógyulni. És talán Isten hangja mondta neki? Talán az ő esete kivétel és nem akarja őt Isten meggyógyítani? Mikor felemeltem és azt mondtam neki, hogy a hang ellentétben van az Igével, csodálkozott. Megmutattam neki, hogy Isten sehol sem mondta, hogy vonakodik meggyógyítani valakit az ő népéből, aki kéri őt.

Isten gyógyítási ígérete érvényes minden gyermekének és minden betegséggel szemben. Megmondtam neki, hogy az a hang, amelyet hallott, egy hazug démon hangja volt. Azután imádkoztam érte és Isten meggyógyította. Ebből is láttuk, hogy a hang, amely azt állította, hogy nem gyógyul meg, valóban a hazugság szelleme volt.

A hazugság szelleme a következőképpen szokott támadni: vagy azt mondja a gyógyulást várónak, hogy nem fogsz meggyógyulni, vagy hogy most még nem, mert nincs elég hited. Ez a démon sok lelket gyötör Isten népe között még azokat is, akiket a Szellem vezet, mert azzal fenyegeti őket, hogy mikor Jézus visszajön, nem ragadtatnak el.

Egy nagy misszionárusnő leleplezte azt a nagy megrettenést, amellyel egy démon a misszió területét fogvatartotta. A beszámolás a „The lepleasste Evengel” 1952 dec. 28.-i számában jelent meg és szavahihetőség miatt alapos vizsgálat alá vették. A misszionárusnő 50 esztendeig nagy és eredményes munkát végzett. Az említett találkozás kb. 40 évvel ezelőtt történt es jól elrejtve maradt szívében, míg Isten Szelleme nem kényszerítette, hogy világosságra hozza, hogy másoknak hasonló harcokban segítségére lehessen.

„Fürdőszobába menet belenéztem a tükörbe és megrettentem szemem üveges tekintetétől. Fürdeni akartam, de nem bírtam. Nem tudtam hogyan kell elkezdenem. Hogy ezután mi történt, arra nem is emlékszem, mert attól a perctől kezdve emlékezetem zavaros volt. Magamba rejtettem ezt a felfedezést. Testvéreim nyugtalanok voltak szemem üveges kifejezése miatt, de nem tudták, hogy én mennyit szenvedek. Az éjszakák még szörnyűbbek voltak. Minden dolgomba démoni szellemek szóltak bele, láttam, hallottam őket. Míg mások velem voltak, az imádkozás a szabadulást jelentette, de amint egyedül maradtam, a levegő megtelt démonokkal.

Egyedül voltunk ketten a vonaton. Férjem a görög Testamentumból a Római levél 12. részét lapozta fel, hogy együtt olvassuk. Egy-két verset olvasott fel, de azután meggyőződött róla, hogy én az egészből semmit sem értettem meg. Ránéztem férjemre és azt gondoltam, szegény nem tudja, hogy elmebeteg felesége van. Sohasem tudjuk együtt olvasni az Igét és beszélni róla! Az a szörnyű gondolat, hogy az értelmemet elveszítettem és életem hátralévő részét az őrültek házában kell eltöltenem, hatalmába kerített és kiabálni kezdtem. A kiáltozással szellemem egyre távolabb távozott. Nem volt erőm sem gondolkozni, sem mozdulni. Agyam olyan volt, mintha megbénult volna, alig ismertem meg valami tárgyat, amit láttam. Az a szörnyű tudat uralkodott rajtam, hogy értelmemet elvesztettem. Megérkeztünk a misszió otthonba, ahová fölvettek. Lefeküdtem. Életem világossága mintha kialudt volna. Szörnyű sötétség szállt rám. Isten Szellemének hangját ismertem, de most más szellem hangja szólt hozzám. Azt mondták, hogy egész eddigi életemben csaló voltam. Sohasem szólított meg az Úr és hogy Isten sohasem választott ki magának, sohasem kaptam meg Szent Szellemét és hogy Isten sohasem vezetett abban, hogy férjhez menjek. Minden képzelődés, csalás volt és ezért Isten örök kárhozatra a pokolra taszított...

Egyszerre felébredtem és nagyon féltem, tüzes nyilak támadtak. Egyik hang azt mondta: „Semmi célja sincs annak, hogy megpróbáld lelkiismeretedet megnyugtatni, vagy reménykedni, hogy félelmedet legyőzd azzal, hogy megpróbálsz hinni. Nem fog sikerülni.” Felültem ágyamban és így kiáltottam: Elvesztem! Elvesztem! Az a kísértésem volt, hogy felmenjek a hegyre és fejest ugorjak a szakadékba. Azt hiszem meg is tettem volna, ha Isten nem vigyázott volna rám. Néha rettegésemben a hajamat téptem. Miért írom le mindezt? Hogy megijesszelek? Nem, hanem hogy meglásd, hogy milyen messze mehet az ördög, ha Isten ezt neki megengedi és hogy kijelentsem neked, hogy hogyan képes Isten minket megmenteni. Miért engedte ezt meg Isten? Nem tudom. Férjem és testvéreim próbáltak velem imádkozni, de ezt nem engedtem meg nekik. Valósággal féltem, hogy Isten, agyonüt. Féltem Istentől és a kereszttől, féltem a vértől, féltem, hogy agyonüt, ha ki merem mondani azt a szót, hogy „vér”.

Megmagyarázhatatlan módon azt hittem, hogy nem vagyok, az a lélek, akiért Krisztus meghalt, hanem a Sátánnak egy része vagyok. Azért nem tudok imádkozni sem. Nincs bocsánat és nincs remény számomra. A kereszt ellenem tanúskodik. Sohasem kételkedtem Isten szentségében vagy igazságosságában, mégis éreztem, hogy megérdemlem az örök kárhozatot. Megtapasztaltam, hogy a fejedelemségek, a világ urai, akik a világnak sötétségében uralkodnak, a gonosz szellemek, amelyek a magasságban vannak, akikről Pál az Efézusi levélben, ír, nem mitológiai alakok, mesebeli szörnyek, hanem borzalmas valóságok.”

Ilyen tapasztalatai erősebb, gyengébb mértékben vannak a keresztyéneknek. Különösen azok tehetnek bizonyságot erről, akik a sötétség hatalmával vették fel a harcot, hogy a Sátán szörnyű támadásaitól mennyit kellett szenvedniük. Az Úr is szolgálatának kezdetén találkozott a Sátánnal szörnyű harcban, melyben a Sátán megpróbálta a kétkedést belopni szívébe, hogy Isten Fia-e? Ez gyakori módszere a hazugság démonának. Először kételkedést támaszt Isten Igéje iránt. Egyik kétely követi a másikat, amíg az Istenbe vetett hit teljesen megromlik. Meggyőződésem, hogy a bűnösök serege Istennek tetsző életet élne, ha nem tenné bátortalanná őket állandóan a hazugságnak a démona azzal, hogy: „Téged nem lehet megmenteni, számodra nincs remény, túlságosan bűnös vagy, átlépted a halál határát. A megbocsáthatatlan bűnt is elkövetted, nem bírod elhagyni a bűnös utat. Olyan életet sohasem bírnál élni.” Ha ezeket a hazugságokat huzamosabban az emberi lélek elé tárják, az a bátortalanság iszapjába merül rövidesen és gyakran már kísérletet sem tesz, hogy kiszabaduljon belőle.

Sok embert, akit bűnbánatra indít Isten Szelleme egy evangélizáció alkalmával, visszatart egy hang a megszólalástól, amelyik azt súgja: „Nem sürgős! Van még időd! Holnap alkalmasabb lesz! A késlekedés veszélytelen!” Milliók, mulasszák el az utolsó alkalmat Krisztus keresésében és a pokol örök szenvedésébe esnek bele, mert a hazugság démonai uralkodnak rajtuk. Sokan nem fogják sohasem megtapasztalni a győzelmes keresztyén élet békességét és áldását, sokan nem fogják sohasem megtapasztalni az erőben való növekedést, amelyet Isten az ő népének készített, mert a hazugság démona azt súgja nekik: „Ez nem neked, való! Ez nem a jelen koré!”

Sokan meggyógyulnának, ha nem hallgatnának a démonra, amelyik így szól: „Nem Isten akarata, hogy meggyógyulj! A te tested kivétel. Azért vagy beteg, hogy Istent megdicsőítsed!” Vagy azt mondja: „Nincs elég hited”, - vagy: „A gyógyulás és a csodák ideje lejárt, ez csak az apostolok idejében volt.” A hazugság démonai sok embert visszatartottak a Szent Szellem vételétől is, így: „A Szent Szellem nem miattad van itt.” – Kétségtelenül nagy tömeg nem vesz majd részt az elragadtatásban, mert hallgatott arra a hangra, amely így szólt: „Az én Uram még sokáig nem jön. Van még idő enni és inni és szolgatársaimmal verekedni.”

Számtalan ember, aki azt tanulta, hogy nem kell a kárhozattól félni, későn fog rájönni arra, hogy egy hang azt mondta neki: a pokol nem egyéb, mint a sír. Milliók kárhoznak majd el, mert hittek a hazugság prófétáinak, akik ezt mondták nekik: „Nem kell félni, a szeretet Istene nem fogja teremtményeit a kárhozatba taszítani!”

Ébredj fel testvérem! Itt az idő, hogy megnyisd szívedet az igazság előtt! „Megismeritek majd az igazságot és az igazság szabaddá tesz.” Itt az ideje, hogy elszakítsd magadat a hazugság démonaitól, akik álnokul el akarnak csábítani, megkötni, megrabolni, megölni, áldozatul tenni azzal, hogy romlásba, kétségbeesésbe kergetnek.

7. Fejezet

A szenvedélyek démona

„Ezért az Isten szívük kívánságainak következményeként kívánságaikban tisztátalanságra adta oda őket, hogy testüket egymás között megbecstelenítsék. Hiszen ők maguk cserélték fel az Isten igazságát hazugsággal. Ők maguk félték és szolgálták a teremtményt, tették félre a Teremtőt, aki áldott az örök korokig. Ámen. Ezért adta azután az Isten oda őket becstelen szenvedélyekre, nőik a természetes életmódot természetellenesre cserélték fel, hasonlóképpen a férfiak is elhagyták a nővel való természetes élést és indulatuktól hajtva, egymás iránt gyulladtak lángra, férfiak férfiakon követtek el torz dolgokat és önmagukban kapták meg azt a bért, mely tévedésükért kijárt nekik. S mint ahogy ők Istent kipróbálták s elvetették, nem méltatva arra, hogy ismeretükben megőrizzék, annak megfelelően Isten is olyan életfelfogásnak dobta őket oda, mely majd az ítéletkor nem állja ki a próbát. Hogy azt tegyék, ami ocsmány,” (Róma 1,24-28)

Ha ez a szó: „kéj” az átlagolvasó elé kerül, többnyire csak szexuális kéjre gondol. Ebben a fejezetben sokféle kéjről, azaz szenvedélyről lesz szó. Ezek a démonok nemcsak a nemi élettel kapcsolatban lépnek fel, hanem az alkohollal, nikotinnal és egyéb kábítószerekkel is. Szenvedély alatt valami lenyűgöző vágyat értünk nem jó értelemben. Miért isznak az emberek alkoholt, miért dohányoznak és élnek kábítószerekkel, amikor pedig az orvostudományból tudják, hogy ezeknek az élvezete csak betegséget, gondot, szenvedést, nyomorúságot, félelmet von maga után? Tudják azt is, hogy a szellemi életre is károsak, eltompítják gondolataikat, elfajulásra vezetnek és ami a legrosszabb, a lelket erkölcstelenné teszik, lealacsonyítják, végül a halálba viszik. Miért élnek ezekkel a romboló szokásokkal? Egy idegen hatalom, vagy erő, amely uralkodik felettük, amely a saját erejüknél nagyobb, hatalmában tartja életüket és kényszeríti őket, hogy jobb meggyőződésük ellenére hódoljanak a szenvedélynek.

Amerikában évenként 510 milliárd cigarettát gyártanak (ma jóval többet). Ez elég ahhoz, hogy minden fiú és lány, apa, anya, nagyanya napi 10 cigarettát szívhasson. Azzal is kérkednek, hogy évente több milliárd gallon szeszesital készül. Ez átlagosan 20 gallont (kb. 75,6 liter) jelent minden ember számára, azaz minden férfi, minden nő, és gyermek számára. New-Yorkban 300 ezer egyetemi hallgató közül kb. 5000 él kábítószerekkel. Az utóbbi időben a 20 évnél fiatalabbak között is elharapódzott a szenvedély. Nincs gyülekezet, amely a pokol betörése ellen biztosítva lenne. Aki iszik, dohányzik, vagy kábítószerekkel él, eleinte élvezi ezeknek izgalmát és elhatározza, hogy abbahagyja, amikor akarja; de amikor ezt szeretné tenni, akkor észreveszi, hogy valami erő, élő erő hatalmába került és annak vágyai szerint kell élnie. Ez a kéj démona. Az uralom alá hajtott embereknek gyakran erről fogalmuk sincsen. Ugyanezek a démonok okozzák a szexuális bűntényeket is, amelyek olyan gyakran fordulnak elő korunkban.

Egy amerikai napilap szerint ma Amerikában nyolcmillió homoszexuális él (ma mát jóval több lehet). A lakosság huszad része perverz hajlamú, ezt szodomizmusnak is hívják arról a városról elnevezve, melyet Isten emiatt megítélt. Sok amerikai újságcikk címét idézhetnénk, amelyek szinte megijesztenék korunk bűnei miatt, de szembe kell nézni az igazsággal. Az emberiségnek nagy csoportja ezeknek a démonoknak megkötözöttjei és amíg meg nem ismerik az igazságot, nem bírnak szabadulni tőlük. (Ján. 8,32) Kérdezd meg az alkoholistát, az ittast a verekedés után, hogy miért iszik? Hatalom van felette, egy hatalmas kívánság, amelyet ki kell elégíteni. Kérdezd meg a cigaretta rabját, miért szív annyit? Azt feleli: Azért, mert kell! Úgy érzi, meghalna, ha nem tenné. Kérdezd meg a különböző mérgek élvezőit, hogy miért használják ezt, vagy azt a mérget? Azt mondják megőrülnének, ha nem vennék magukhoz. Kérdezd meg a rács mögött lévő bűnözőt, miért követte el azt a szörnyű szexuális bűntényt? Azt feleli, hogy szörnyű erő ragadta meg és kényszerítette, hogy elkövesse a bűntényt. Ezek mind a szenvedély démonának a rabjai.

Mi okozta Sámson vesztét? A szenvedély, a testi vágy kielégítése. Ugyanaz a vágy ragadja most is el az emberiséget, szellemvilágukat, testüket, lelküket. A démonok létezéséről fel kell világosítani az embereket, hogy felrázhassuk őket halálos álmukból, hogy végre meginduljanak, szabadulást keressenek, mielőtt ez a nemzetség modern Szodomává válna. Az evangelizációs mozgalmunkban is feladatul tűztük ki ezeknek a valóságáról, pusztításáról beszélni. Háromhetes evangelizációs alkalmainkon két u.n. szabadulási istentiszteletet tartottunk, ahol a démonokról tartott előadások után felszólítottuk azokat, akik megkötözöttek, elnyomottak, vagy megszállottak ilyen értelemben, hogy jöjjenek előre. Minden személynek egy lapot kell kitöltenie magáról. Ezeknek átnézése után megláttuk, hogy a megkötözöttek 50%-a a testi szenvedély rabja. Egy-egy ilyen alkalommal több száz ember keresi a szabadulást. Imádság után bizonyságot tettek a megkötöző hatalom eltávozásáról. Megrögzött iszákosok, akik különböző elvonókúrákon estek át, ilyen szabadulás után olyan győzelemről tettek bizonyságot, hogy már nem is kívánják az italt. Velük együtt egyéb szenvedélyek rabjai is erről tanúskodtak. Isten ereje megszabadította őket. Ez persze nem azt jelenti, hogy az emberek nem kerülnek kísértésbe. De ők is, mint minden megszabadult ember, megtanulhatnak az ördögnek ellenállni. Az a démon, amelyik rabságban tartotta őket nem uralkodott korlátlanul fölöttük, ezért tudnak ellenállni a megszabadult emberek. Legújabban betegségnek tartják az alkoholizmust és ezen vélemény szerint inkább részvéttel kell lenni az iszákosokkal szemben, mint kifogásolni életmódjukat. De ha tényleg betegség, akkor hasonlítsuk össze más betegséggel, hét pontban:

1.  Ez az egyetlen betegség, amelynek reklámot csinálunk:

Amerikában évi 130 millió dollárba kerül a szeszesitalok ajánlása. (régi adat – ma ez az összeg több milliárd dollár!)  

2.  Ez az egyetlen betegség, amelyet akarattal terjesztünk:

Mint írtuk évi 20 gallon (kb. 75,6 liter) jut minden emberre, gyermekre is.

3.  Ez az egyetlen betegség, amelyet törvényesítünk:

482.033 engedély van kiadva szeszesital árusítására élelmiszer-kereskedésekben, drogériákban, szállodádban, ahová csak asszonyaink, gyermekeink eljutnak életszükségleteik beszerzésére.

4.  Ez az egyetlen betegség, amelyből az állam hasznot hajt:

Évi 9 milliárd dollár az USA évi jövedelme a szeszes italokból. (ez ma már több száz, vagy ezer milliárd is lehet)

5.  Ez az egyetlen betegség, amelyet akarattal szerzünk magunknak:

     A rengeteg iszákos között egy sem akad, aki ne kezdte volna saját akaratából az ivást és csak azután lett rabjává. Ez más betegségnél nincs így.

6.  Ez a leghalálosabb betegség:

Máté 10,28-ban mondja az Úr „…mind a testet, mind a lelket elpusztíthatja.” A legrosszabb indulatú betegség sem képes a lelket megölni, de az alkoholizmus igen. Massachusetts államban pl. a szeszes italok fogyasztása következtében történő bűntények évi költsége 600 mill. dollárra rúg, nem is beszélve a többi jelenségről.

7.  Ez olyan betegség, amely nem gyógyíthatatlan:

Akik meg akarnak szabadulni tőle, megszabadulhatnak. Hála legyen Istennek, van olyan szer ellene, amely mindenki számára elérhető! Isten szemében nincs reménytelen eset!

Nem, az alkoholizmus nem betegség, hanem a szenvedély démona által való megkötözöttség.

De Jézus nevének hatalmas ereje által ennek a démonnak menekülnie kell!

Van a világon egy kétfejű óriás, aki az emberek ezreit nyeli el és milliókat tesz szellemileg és erkölcsileg nyomorékká. Alkohol és dohány a neve ennek az ikerpárnak, akik együtt követik el bűncselekményeiket és segítik egymást, külön-külön ritkán lehet őket látni.

Egy amerikai orvos azt írja: az alkohol a dohány ellensége, ellenmérge. A dohány összehúzza az artériákat és a szesz első hatására ezek újra kitágulnak, ez tehát megkönnyebbülést jelent. Ezért kell tehát a dohányosnak az alkohol. Együtt dolgoznak, olyanok, mint a sziámi ikrek. (Dr J.H. Kellog)

Hogy ez a két veszedelem az emberiség életében el nem választható, azt az orvosok állapítják meg. Anatómiai szempontból a dohány krónikus ideg-anyag-gyulladást, majd később keményedést okoz éppúgy, mint az alkohol. (Dr.Schrump Fierrőn)

Két másik orvos egymástól függetlenül végzett kutatásának ugyanaz az eredménye: A látási zavarokat igen sok esetben a dohány és az alkohol fogyasztása magyarázza meg, és vannak megvakulások, amelyek kizárólag ezekhez vezethetők vissza. Az u.n. artéria szklerózis (érelmeszesedés) sok esetben még inkább a dohányzás produktuma, mint az ivásé.

Annyira összefügg ennek a két méregnek a fogyasztása, hogy kétséges, hogy a szesztilalom eredményes lehet-e, ha a dohányzást nem zárja ki. Egy amerikai orvos véleménye szerint a súlyos iszákos nem tekinthető gyógyultnak addig, amíg a dohányzásról is le nem szokott. Ez általában az orvosi vélemény.

Ennek a két méregnek a szoros összetartozása abban rejlik, hogy a dohány füstjében olyan gáznemű méreg is van, amelynek az illata az alkoholhoz hasonlít: ez a nikotin és a furfural *(furán-aldehid - C₄H₃OCHO - Színtelen, vagy világos barna, kellemes szagú folyadék. Éghető. A szervezettel érintkezve a bőrfelületet, a szemet, a légutakat izgatja, illetve ingerli.). Ennek a szaga és íze alkohol utáni szomjúságot okoz, mert olyan mintha szeszesital illatát érezné és állandóan kísértésbe kerül, hogy szomjúságát csillapítsa. Kimutatott tény, hogy a mértéktelen dohányosok 77%-a iszákos is.

A kábítószerek hatását kutató dr. Schemacker írja: „Nagyon kevés fiú kezd el inni, mielőtt megtanult volna dohányozni!”

A világ mosolyog a dohányzáson és azt mondja, hogy ez csak egy szokás, amely csak az illetőre tartozik. Az ismert nagyságok a képeslapokban, folyóiratokban stb. legtöbbször cigarettával vannak lefényképezve. Ez nyilván reklámból történik és nem hiába! A szülőknek legtöbb esetben nincs kifogásuk gyermekeik dohányzása ellen, ha bizonyos korba jutottak, de arra nem gondolnak, hogy milyen következménye lehet, az első cigarettának. Ezzel dobta rá magát az ellenség, az első láncszemet, amiből könnyen lesz a rabság bilincse.

A kábítószerek élvezetét a világ és az orvostudomány már sokkal komolyabban veszi, de kevés a remény a gyógyulásra.

Egy amerikai asszony rájött, hogy fia, aki még nem töltötte be 20. életévét, morfinista lett. Az orvos, akihez az anya kétségbeesésében tanácsért fordult, ajánlott egy speciális” kórházat elvonókúrára, de azt mondta végül, hogy legjobb lenne, ha elfelejtené, hogy volt fia. Az asszony megbotránkozott ezen a kijelentésen, de hosszú évek szenvedése után, amikor több kúra sem szabadította meg fiát ettől a szörnyű szenvedélytől, igazolta az orvost. Egy jó néhány éve, mint szélsőséges eset jelent meg az újságokban és sok-sok anya olvasta szívszorongva, akik sorstársai voltak az asszonynak.

De ami ezen a vonalon egyre jobban elharapódzik, az már a pokol betörése a földre. A testi és erkölcsi tragédiához, amit a kábítószerek hatása okoz, még a szellem is csatlakozik. Ha az ember egyszer az ördög áldozata lett, akkor a tökéletes helyreállítás csak Isten ereje által történhet. Aki kábítószerekkel él, nem él sokáig. Ez a módszer az ördög pusztító módszerei között a leggyorsabb és legbiztosabb. Az ilyen megkötözött ember a legrövidebb időn belül elveszti kapcsolatát a világgal, lefogy, álmos, megbízhatatlan lény lesz, akinek egyetlen boldogsága az a félig alvó, félig éber állapot, melyet a méreg okoz. Ezek mind szenvedélyes dohányzók is. Nem érdekli őket semmi más csak az, hogy hogyan tudnak a méreghez hozzájutni és csak az az ember létezik számukra, aki ezt nekik megszerzi. Többé már nem emberi lény, mert anyját, gyermekét képes megölni a méregért. A szellemi ellenállása megsérült. Önfegyelem, erkölcsi fogalom ismeretlenek előtte, gyakran erkölcsi bűnözővé válik.

Az érzéki szenvedélyek is szoros összefüggésben vannak minden ilyen megkötözöttséggel. A nikotin és alkohol is ezt eredményezik. Az érzéki megkötözöttség is olyan megszokott, hogy egészen szélsőséges eseteket kivéve normálisnak tartják. A legtöbb abnormális esetben azzal védekezik a megkötözött ember, hogy „érzéki beállítottságú.” Manapság a nemi élet területén burjánzó bűnök és ezen a téren való erkölcsi könnyelműség olyan általános, hogy akiket nem Isten Igéje vezérel, el nem ítéli azokat. Képek, tréfák, történetek, melyek nyíltan jelennek meg, szinte” tervszerűen készítik elő a felnőtteket és a fiatalokat arra, hogy az érzékiség démonának hatalmába kerüljenek. Ma olyan Írásokat árusítanak nyíltan, amit szüleink korában még titokban sem mertünk volna ajánlgatni. Olyan képek díszítik az u.n. keresztyének szobáinak falait, amelyek, azelőtt titokban a függöny mögött vártak egy-egy kéjenc pillantására. A gyermekeket az iskolában is úgy nevelik, hogy joguk van ezen a téren úgy élni, ahogyan nekik tetszik.

Főiskolai hallgatóknál fogamzás ellen való védekezésre egy „lelkész” hívja fel a figyelmet. A Sátán mindig a csalás álarcát adta démonainak. A féltékenység figyelmet jelent az ő szótárában, a fösvénység takarékosság, a gőg öntudat. A kínzó démonokat szenvedésnek hívják, a konokságot határozottságnak, a hazugságot túlzásnak, vagy füllentésnek. Ezek szerint az érzékiség démona is mint betegség, vagy szokás, vagy különleges testi adottság szerepel náluk. Ne engedd, hogy a Sátán becsapjon! Ha megengeded a Sátánnak, hogy egy talpalatnyi helye legyen benned, akkor hozza magával társait, hogy vendégszeretetedet ők is élvezzék. És mindnyájan összedolgoznak, hogy értelmedet is élvezzék. Testedet, lelkedet megsemmisítsék... De Jézus így szól Ján. 8,32-ben „És megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Ha nem engeded, hogy a Sátán különböző fogásaival rászedjen, ha bevallod, hogy milyen reménytelenül megkötözött vagy, meglátod, hogy ki az, és miért tart megkötözve, ha a Sátán halotti álmából felébredtél és Jézust hívod, hogy szabadítson meg, oldjon fel, akkor bizonyos lehetsz benne, hogy Jézus téged is megszabadít!

„Azért, ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek.” Ján. 8,36. Hallelujah! Nincs bilincs. Nincs szégyen, nincs vesztett küzdelem. Nem kell kétségbeesetten felkiáltani a Róm. 7:21 és 24 versében: „Magamra nézve tehát azt találom törvénynek, hogy nekem, aki a jót akarom tenni, a gonosz van kezem ügyében.” „Én nyomorult ember! Ki fog kiragadni e halálos testből?” Hanem Pállal együtt kiáltok: „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül.” (Róm. 7,25)

Azt mondod, próbáltál megszabadulni. Templomba jártál. Sokszor próbáltad újra kezdeni. De hányszor! Az év kezdetén legtöbbször! Bibliát is olvastál, imádkoztál, sőt valósággal talán bekapcsolódtál a templom életébe, énekeltél az énekkarban, vasárnapi iskolát vezettél, talán mélyen vallásos vagy, még talán gyónsz is és vallásaid szabályait megtartod, és mégis megkötözött vagy. Elmondom egy ember igaz történetét, aki megszabadult egy összejövetelünkön, akinek nem volt elég a keresztyén otthon és a vallásos nevelés, a szívből fakadó imádság és az Istenkeresés, mindez nem szabadította meg. Az érzékiség démonának a rabja volt mint azt a Róma 1,27 mondja, már gyermekkorától fogva. Ez az ember most 24 éves, Ő maga vallotta be, hogy megszállva tartja egy démon. Keresztyén otthonban, otthoni áhítatok levegőjében élt. Bár könyörgött és a szabadulást hitben meg is ragadta, de bensőjében sohasem volt szabad az Idegen hatalomtól.

Ez a legbelsejébe kapaszkodó démon, az érzékiség démona volt. Így szólt a fiatalember: „Most már senki sem bízik bennem, mert olyan sokszor próbáltam, hogy Istennek éljek. Azt mondják, hogy nem veszem komolyan Istent. Pedig igen. Minden evangelizációs összejövetelen ott vagyok és azzal a határozott tudattal, hogy bűnömmel felhagyok, ezentúl Istennek élek, haladok előre. Mindig azt ismételgetik, hogy ragadjam meg hitben. De én tudtam, hogy mélyen bent van bennem valami, ami még nem jött ki. Megpróbálom a szabadulást hitben megragadni, és nemsokára újra azt teszem, amit nem akartam. És amiről Ígéretet tettem Istennek, hogy soha többé! Nem kísértésről van szó, hatalmas lenyűgöző erőről van szó, amelytől úgy látszik, csupán imáim útján nem tudok megszabadulni. Elhiszem, hogy ez egy démon. Ha egyszer megszabadulok tőle, megmutatom az embereknek, hogy tudok Istennek élni.”

Azt mondtam ennek a fiatalembernek, hogy az összejövetel végén foglalkozom vele és megszabadulhat a démontól, ha valóban meg akar szabadulni! Itt mindjárt megmondhatom neked kedves olvasóm, ha kifogásolod, óh, nemcsak Isten Igéjét prédikálom, óh, Jézus többet tett, mint csak az Igét hirdette: vakokat szabadított, ördögöket űzött, és ha elég lett volna csupán az igehirdetés, akkor miért nem elégedett meg az Úr csak annyival?!

Jézus azt üzeni tanítványainak: „Ha pedig mentek, (hírnökként) hirdessétek, hogy elközelgett az Egek (Istenének) királyi uralma. A gyengélkedőket (gyógy)kezeljétek, a halottakat keltsétek életre, a leprásokat tisztítsátok meg, a démonokat űzzétek ki. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8)

Az igehirdetés azt mutatja meg, hogy lehet szabad az ember és hogyan szabadulhat meg. De csak az démonok kiűzése teheti szabaddá az embert! Fülöp Szamáriában nemcsak prédikált, hanem prédikálta Krisztust és démonokat űzött és gyógyított.

A fent említett fiatalember egész addigi életében hallgatott prédikációt, bűnbánattal imádkozott, hitben megragadta – amint mondta –, a gyógyulást. Valójában mégsem született újjá a 2.Kor. 5. értelmében. Meg vagyok győződve arról, hogy vannak olyan egészen szélsőséges esetek, mint pl. a gadarénusé (Luk. 8.), amikor az embernek először meg kellett szabadulnia a démoni hatalomtól, mielőtt Jézus lábainál ülve, felöltözve és eszénél találhatnánk őt. Az első az volt, hogy megszabadította őt a démoni hatalomtól.

Prédikáció után találkoztam a fiatalemberrel, letérdelt az oltár előtt és kezdett imádkozni, Istent keresni. Odamentem hozzá, kezemet rátettem és parancsolni akartam a démonnak, hogy távozzon. Amint megérintettem, hosszában elvágódott. Munkatársaimmal együtt letérdeltem, imádkoztam és a démont megfenyegettem. A fiatalember egyszerre fuldokolni kezdett. Nyakához kapott, rám nézett és ezt mondta: „Ha tovább is így imádkozik, megfojt.”

Isten kijelentette, hogy ezt a démon mondta, nem az ember, abban a reményben, hogy abbahagyom az imádkozást. Mikor újra elkezdtem, elindult a démon is kifelé és fojtogatta az embert, aki felkiáltott: „Kérem hagyja abba! Ha folytatja, meghalok!” Mondtam a fiatalembernek, hogy nem hal meg, szabad lesz! Élni fog! Most!

Újból imádkoztam és megparancsoltam a gonosz szellemnek, hogy távozzon. Egyszerre elindult a démon, az ember újra fuldoklott és hányni kezdett. Mikor oldalára fordítottam, valaki hirtelen egy zsebkendőt tett az arcára, hogy azt a szörnyű valamit felfogja, amit az ember kihányt. Elszörnyedtek a körülállók, amikor azt a hússzerű masszát megpillantották, mikor azt a zsebkendővel kivitték. A fiatalember felült. Isten dicsősége sugárzott az arcáról, szája mosolygott. „Elment! Hála az Istennek, eltávozott.” Éreztem amint kijött! Végre elengedett és kijött. Életemben először vagyok szabad.” És be is bizonyította ezt, győzelmes életet élt és az emberek látták, hogy tud Istennek élni.

Testvéreim! Itt az ideje, hogy az emberek belássák, hogy a szenvedély démon, gonosz, ördögi hatalom. Ha az ember megtűri sokáig, olyan megkötözöttséghez vezet, amit esetleg soha sem lehet megtörni. Olyan bilincsekben tartja ez az ördög az áldozatait, amelyekkel a pokolba húzza őket. És mégis olyan megkötözöttség ez is, amelyből meg lehet szabadulni.

Egy démon sem nagyobb annál az erőnél, amelyet Isten az összes követőinek ad, akik az Ígéreteit elhiszik és igénybe is veszik.

Krisztus maga mondja a Luk. 10,18-19-ben: „Ő pedig ezt mondta nekik: láttam (figyeltem) a sátánt, mint villámlás esett le az égből. Lám, hatalmat adtam néktek (megadtam nektek a felhatalmazást), hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és minden ellenséges erőn úrrá legyetek, és semmi sem fog nektek ártani” „Ti Istenből valók vagytok, kis gyermekeim, és legyőztétek amazokat, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Ők a világból valók, ezért a világból veszik a beszélni valójukat, és a világ hallgat is rájuk. Mi Istenből valók vagyunk, az hallgat ránk, aki Istent ismeri, aki Istent nem ismeri, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az, igazság szellemét és a tévelyítés szellemét.” (1.Ján. 4,4-6)

Ne bátortalanodjál el testvérem, ha meg is kötözött egy ilyen démon, ha meg is szállott egy légió, Isten nagyobb hatalmat adott neked az ördög és a démon felett. Mindegy, hogy mióta vagy megkötve, vagy hogy milyen természetű démon kötött meg. Jézus azért jött, hogy téged megszabadítson! Te is szabad leszel testvérem! Máté 15,28-ban azt mondja az Úr az asszonynak: „Asszony, nagy a te hited.! Legyen neked a te akaratod szerint!” Egész akaratával ráállt az asszony arra, hogy leánya megszabaduljon. Nem akarta, hogy „Nem” legyen a válasz. Nem ismert fáradságot, megerőltetést, az sem tartotta vissza, hogy Jézushoz menjen. Olyan határozottan el akarta érni a célját, hogy büszkesége sem állta el útját. Máté 15.

Te is megszabadulhatsz, ha akarsz! Akaratodat erősen irányítsd arra, hogy szabad akarsz lenni. Ha elolvastad ezt a fejezetet és a 9-10. fejezetet is, gondosan kövesd, a győzelem biztos! Jézus mondta és ő nem tud hazudni: „És megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket!”