Egykor bűnben éltem,

Mint ronggyá tépett vitorlás, az élet tengerén.

A tenger zúgó habja, a hullámok úgy dobáltak,

Már azt hittem, partot nem érek én!

         Mikor megáll az idő végtelen tengelyén,

         Akkor Krisztusommal együtt leszek én!

         Szívemből megköszönöm azt a drága napot,

         Mikor Isten engem is elfogadott!

Úgy éreztem, vége! Mert nincsen más,

Csak elfecsérelt, bűnös életem.

De így szólt hozzám Isten: Ne félj, én érted adtam Fiam,

És ez elég, hidd el, gyermekem!

Megtörtént a csoda: Jézus Krisztus

Újjá tette már az életem!

Tudom, ha majd eljön, engem is elvisz magával,

Ott örökké hálát zeng szívem