A tenger  hullámzó tükrén siklik egy kis hajó.
Hány mérföld lehet még hátra? - egyre számolgatom.
Mikor érek már a révbe, hisz nagyon fogy erőm.
Azt a napot úgy várom, hogy letegyem az evezőm.

           De addig, ó addig én vidáman dúdolgatok,
           Jöhetnek viharok, ezerféle bajok,
           Hajózok a part felé,
           Jöhetnek viharok, ezerféle bajok,
           Hajózok a part felé.

Messze a távolból látom, mind közelebb a part!
Áttörve vészen, hullámon, legyőve sok vihart.
Oly sokszor megtörik bennem a szép hajós remény,
De egy  hang szól a távolból: a parton ott várlak én!

Ha felvirrad majd a hajnal, kis hajóm révbe ér,
Az örök aranypartoknál hajós út véget ér.
A parton ott vár Megváltóm és a fényes város,
A révészem így szól nékem: Pihenj meg, fáradt hajós!