Minden ember életében vannak maradandó és elmúló értékek, barátságok, munkahelyi közösségek, családi kötődések, emlékek és fontos élmények. Az ember az értékes dolgokat számba veszi, a kevésbé értékeseket vagy értékteleneket pedig félreteszi, és idővel biztos, hogy elfelejti.

Nagyon fontos kérdés az, hogy mi áll az értékpiramisunk csúcsán? Mi a legfontosabb érték a mi életünkben? A Szentírás azt tanítja, hogy egy ember életére nézve az a legnagyobb érték, ha Isten országának az állampolgára, ha Istenhez tartozik, ha Jézus Krisztust követi. Még akkor is igaz ez, ha valaki még nem is ismeri Jézust. Látatlanban is nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy ember számára a legnagyobb érték ezen a világon, ezen a földön, ha megismerte Jézust, és ha Isten országában otthon van, és a nevét pedig feljegyezték az élet könyvébe. Ha valaki mást keres először, vagy valamilyen más értéket, megteheti. De előbb utóbb vagy kiderül az, hogy amit értéknek tartott, nem az, vagy pedig Isten segítségével rátalálhat az igazi és egyetlen értékre.

Egy könyvügynök mondta el, hogy egyszer egy kisvárosba csengetett be a házakba és a lakásokba, helyesebben akart volna csengetni, de egyik lakásban és egyik háznál sem működtek a csengők, s nem értette, hogy ez hogy lehet. Aztán valaki megmondta a megfejtést. Valahol a központi áramelosztóban meghibásodott egy gép, elromlott egy szerkezet, s így a lakásokba nem jutott el az áram.

Amikor az ember elszakadt az Istentől, akkor meghibásodott valami. Tönkre ment az a szent és igaz kapcsolat, ami ott az Édenkertben megvolt Ádám, Éva és Isten között. Amióta nincs meg az igazi központtal, az értékpiramis csúcsával a legtöbb embernek a közössége és kapcsolata, azóta igazán nem működik az emberek életében semmi sem jól, semmi sem normálisan.

A mennyek országa, vagy az Isten országa az egyetlen olyan totális hatalom - ezt általában negatív előjellel szoktuk mondani, pedig ez nem feltétlenül negatív - azt jelenti, hogy mindenre kiterjedő, mindent átfogó, mindent keretező, beborító hatalom az Isten országa. Az egyetlen olyan érték, amelyik átnyúlik az emberi életen, és meg tudja tartani azt az örökkévalóságnak.

Elkezdődhet egy ember életében idelent hit által, és belenyúlik és átnyúlik az örökkévaló dicsőségbe. Ha valaki az Isten országának a tagja, azt igazán nagy baj valójában nem érheti. Az tudja, hiszi és vallja, hogy Isten védelme alatt él. Az Isten akaratán kívül berendezkedő élet az pedig igazán aggodalmaskodó élet. Gyakran látom ezt, hogy mennyire félelemmel teli élet. Az így élő emberek még az ünnepektől is félnek. Hogyan fogjuk megoldani, megkapom-e, meg tudjuk-e főzni, elég lesz-e, mit szólnak majd a rokonok? Telis teli vannak különböző féle aggodalmaskodással.

Isten nem túlbiztosított keresztyén életet készít az övéinek, de nem is aggodalmaskodó, keresztyén életet, hanem kiegyensúlyozott és benne bízó életet készít. Milyen ez az élet, amelyik Krisztusban bízik? Először is a Szentírás azt mondja, hogy félelem nélküli élet. Amikor az angyal karácsony éjszakáján a betlehemi mezőn megszólította a pásztorokat, azt mondta: "Ne féljetek!" Ezzel kezdte. Hirdetek nektek nagy örömet. Született ma néktek a Megtartó, a Megváltó Dávid városában Krisztus, akit olyan régóta várt Izráel. Megszületett a Megváltó Dávid városában. Az egész nép öröme lesz. Nagy örömet hirdetek, de azzal kezdi itt, hogy ne féljetek.

Nagyon sok ember próbálja túlbiztosítani az életét. Nem tudom, hogy tudjuk-e vagy ismert-e előttünk, hogy a világon az emberek a jövedelmük több mint 20%-át különböző biztosításokra költik. Életbiztosítás, balesetbiztosítás, betegbiztosítás, hangszálak biztosítása, s ki tudja még mire költenek elég tetemes összeget évente. Egyébként is próbálnak bizonyos módszerekkel valami biztos talajt teremteni a saját lábuk alatt. Van, akinek elég, ha tele van a kamra, és tele van a betétkönyv - már, aki teheti. A bolond gazdag is ezt tette, hogy önmagát tette meg mércének. Telerakta a csűrjeit, és úgy gondolta, hogy hosszú időre biztosította az életét. Istent kihagyta az egészből. Félt a nélkülözéstől és a kényelmetlenségtől, az ínségtől és a bizonytalanságtól. És sokaknak talán manapság is jogos ez a fajta félelme. De újra mondom, hogy aki Istennel jár, az először is ezt éli át még ha félelmetes helyzetbe kerül is, kiveszi Isten a félelmet a szívéből. Szabad lesz. Aki pedig Isten nélkül él, annak önmaga válik mércévé, vagy valaki más. Ha neki van olyan, akkor nekem is kell. Félelmetes az a harc és küzdelem, hogy az emberek egymást túllicitálva próbálnak bizonyos dolgokat megszerezni. Szellemi javakat. Azért legalább olyan harc folyik, sokszor csak az anyagi javat említjük, pedig szellemi téren, hogy valaki sikeres ember legyen, valakinek neve legyen a szakmában, mi mindenre képesek az emberek. Eltiporni a másikat, rossz hírét költeni akár csak egy tétova mosoly mellett valami megjegyzést tenni, de előbbre jutni, mint a másik, akár az ő kárára is.

Mennyi mindentől fél az ember? Fél odaadni azt, amit másoknak kellene átadnia. Fél nem megszerezni azt, amit nyugodtan elengedhetne. Annyifajta fortélyos félelem van az emberek szívében: betegségtől, zajtól, nyomorúságtól, szegénységtől, magánytól, öregségtől, vitaminhiánytól, vírusoktól, s ki tudja, még mi mindentől félnek az emberek.

Akinek az értékrendje csúcsára az Isten kerül, Krisztus által hitre jut, annak minden megváltozik az életében. Az tud félelem nélküli életet élni. Nem fél attól, hogy ne szerezzen meg valamit, amit nem kell megszerezni. Hagyja nyugodtan. Nem akar többé versenyre kelni a többiekkel sem a munkahelyen, sem a rokonságban, sem a városban, sem a faluban, sem a környezetében. Az nem akarja feltétlenül a reklámok szerint berendezni a lakását, azzal a mosóporral mosni, s olyan fogkrémet használni, s olyan sültet betenni délután vagy este az asztalra a család elé. Az szabad emberré válik. Többé nem fél elkerülni azt, amiről nyugodtan lemondhat, vagy amire a legtöbben törekszenek. Egészen nyugodtan mer bármit odaadni, amire Isten indítja, hogy adja oda nyugodtan, hiszen tudja, hogy minden az Istené, mindent tőle kap. Szabad emberré válik. Irigység és önzés, vagy éppen a szokás hatalma, vagy éppen a tömeg vagy a tömegek befolyásolásától szabaddá válik, hogy úgy éljen félelem nélkül, ahogyan azt Isten jónak és helyesnek tartja.

Ez a mai igénk is azt mondja, hogy egyszerűen tudja, hiszi és vallja, hogy az Istennek gondja van rá. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek gondok az ember életében. Dehogynem, de tudja, hogy gondoskodik a gondok közepette is a mindenható Isten.

Nem régen mondta el ezt valaki egy beszélgetés során, hogy ő tulajdonképpen nem tudja azt megmagyarázni, de Isten mindig úgy fordítja a szellemi ügyeit és a családi ügyeit, a munkahelyi előremenetelét és az anyagi ügyeket is, hogy valahogy megy a szekér. Ő sem érti, hogy hogyan. Nagyon hálás Istennek, mert olyan tehetetlen időnként, és nem kapcsol gyorsan, nem ismeri fel a lehetőségeket és az alkalmakat. Hányszor félretették emiatt, maguk alá taposták. Előbb vagy utóbb valahogy kiderül, hogy ő látta mégis jobban. Ő se értette igazán, de valahogy úgy előre mentek a dolgok az ő keze által, vagy az ő kezéből.

Mit mond Jézus? Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit igyatok, és mit egyetek, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezik. Most, akik itt vagyunk, akkor döntsük el, hogy pogányok vagyunk, vagy van valami közünk az Istenhez, ha ilyen kérdéseket teszünk fel. Jaj, mit tegyek? Jaj, mit vegyek? Jaj, mit egyek? Ahogy régen ez többször elhangzott sok helyen. A világ pogányai kérdezgetik, hogy hogyan lesz. Miképp lesz? Valaki már most, pedig még vége sincs az évnek, retteg a jövő évtől. Ti se kérdezzétek tehát. Ez világos felszólítás és parancs. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Mondhatnánk így is, hogy tudja azt, ho