Halála előtti estén Jézus, a pászka ünnepén együtt étkezett tanítványaival. Meghitten töltötték együttlétüket. Amikor pedig befejezték az étkezést, Krisztus komolyan jelentette ki: „Egyébként annak keze, aki engemet elárul, velem együtt itt van az asztalon.” (Lukács 22,21) Sátán szemtelenül hatalmába kerítette Jézus egyik saját tanítványának, Júdásnak a lényét.

Előzőleg ugyanennél az asztalnál egy másik hihetetlen pillanatot láthattunk. Jézus egy darab kenyeret vett kezébe, ami megtört testét jelképezte, bemártotta a borba és Júdásnak nyújtotta. A cselszövő tanítvány démon hatalmában lévő kezet nyújtott ki Jézus felé, és elfogadta a kenyeret. Mintha Sátán maga vette volna el, és törte volna meg kezében Jézus testét.

Talán csodálkozol, mint én is: hogyan lehetséges, hogy az ördög Júdást így birtokolni tudta? Senki nem tud ilyen mélyre visszaesni egy éjszaka alatt. Senki sem képes olyan bűnbe esni hirtelen, hogy még az Isten Fiát is tudatosan elárulja. Sajnos az igazság az, hogy Júdás élete könnyűvé tette Sátánnak a győzelmét. Az evangélium feltárja, hogy Júdásnak kapzsiság volt a múltjában. És mivel helyet adott ennek a mindig többre vágyó szellemnek, Idővel Sátán képes volt őt csalásra késztetni.

A századokon keresztül ugyanez történt keresztény hívőkkel, újra és újra. Sátán elerőtlenít sok-sok keresztényt, azokat, akik nem hagyták magukat megtisztítani megrögzött bűneiktől. Láttam Istenfélő szolgálókat elesni jobbra és balra, olyanokat, akiket Isten hatalmasan használt. Az évek során ezek valamilyen testi vágyba keveredtek bele, és nem voltak hajlandók engedni. Az ilyenek bukása nagyon kemény volt, mindent elvesztettek.

Isten erőteljesen használta Júdást. Csodákat művelt a többi tanítvánnyal együtt, betegeket gyógyított, és ördögöket űzött ki. És mint a többiek, ő is közel volt Jézushoz, és követte azt, aki az élő Ige. A tömeg Júdást, mint egy Istenfélő szolgát ismerte.

Mégis a Biblia világossá teszi: a kezdettől fogva, Júdás a bűn munkása volt. Titkos vágyai csak a felszín alatt bujkáltak. És nem volt semmi, ami ebben az áldott emberben változást tudott volna hozni, azáltal amit látott vagy halott Jézus életében, hogy a szívében bujdosó bűnt megérintse. Júdás teljesen át volt adva vágyainak. És az eredmény az volt, hogy az ördög teljesen hatalmába kerítette életét.

Egyszer találkoztam egy szolgálóval, akivel hasonló dolgok történtek. Azt mesélte: „Apám egy prédikátor volt 50 évig és mindig szegény volt. Mikor visszavonult mindannyian teljes szegénységben, csak éppen hogy megéltünk. Egy pár évvel ezelőtt meglátogattam őket a lakókocsijukban, éreztem, hogy egy hang erősödött fel bennem. Megígértem magamnak, hogy sohasem leszek ilyen szegény. Akármit is kell tennem, megteszem, hogy biztonságban élhessek.”

Ez az ember egy vezető személyiség volt az egyik egyházban több pásztor felett. De hamarosan sötét ingatlan üzletekbe kezdett el pénzt fektetni. Tudta jól, hogy ez helytelen volt, de képtelen volt megszabadulni az utána vadászó szellemtől. Mindig attól félt, hogy szegényen fogja életét végezni. Mint Júdás, ez az ember is egy könnyű célpontja volt Sátánnak, aki szívét teljesen elfoglalta.

Néhány évvel ezelőtt egy jól ismert prédikátor szexuális bűne nyilvánosságra került, megrázva az egész világot. Keresztények tömegei csodálkozva kérdezték: „Hogyan tud egy Istenfélő ember ilyen bűnbe esni?” Mielőtt a szolgáló lelepleződött felhívtam, hogy beszéljek vele arról ami előtt áll. Bevallotta, hogy pornográfiával foglalkozott évekig, gyermekkora óta. „Évekig zaklatott engem” mondta. „És viseltem ezt a terhet szolgálatomon keresztül.” Más szóval, még mikor erőteljesen prédikált, még akkor is visszaesett ebbe a bűnbe. Nyilvánvalóan az ilyen megkötöttség nem egy éjjelen át keletkezik. Az ördög kijelölte őt magának korán és soha nem tudta élvezni a teljes, győzelmes életet.

Hiszem, hogy keresztények sokasága él így manapság. Az Úr használja ezeket, imádják Istent hevesen és szolgálják az Urat őszintén. De valamikor megengedték, hogy egy bűn az életükbe belépjen és idővel mélyen begyökeredzett szívükbe. És most egy könnyű célpontjai Sátánnak. Az ördög elfoglalta a gyengeségük területét és uralkodik felettük.

Most, a Pászka ünnepén, Sátán tudta, hogy Jézus királysága közeledik. Így hát miután Júdást a hatalmába tudja keríteni, utána a többi tanítvánnyal fogja folytatni. Hiszem hogy jelen volt az asztalnál, „Vitatkozás támadt köztük afelől, hogy közülük ki tekinthető legnagyobbnak..” (Lukács 22,24) El tudjátok képzelni ezt a beszélgetést? Percekkel azelőtt közeli kapcsolatban élvezték Jézussal az Úrvacsorát, aki megmondta nekik, hogy meg fog halni. De úgy látszik, hogy semmit sem értettek Jézus beszédéből. Ehelyett arról kezdtek vitatkozni, hogy ki lesz a vezető miután Jézus eltávozik.

Sátán számára ez egy rés volt. Valószínűleg egyenként felbecsülte a tanítványokat, fontolgatva magában: „Ki legyen a következő? Nem Nátánael. Jézus azt mondta, benne nincs hamisság. Talán János? Nem, ő túl közel van a Mesterhez, mindig a kebelén van. Ah, ott van Péter. Jézus egy sziklának nevezte őt. Tulajdonképpen Jézus azt mondta, hogy egyházát Péternek azon a kijelentésén fogja felépíteni, hogy Jézus a Messiás. Igen, Péter a következő. Ha hozzá tudok jutni meg fogom gyengíteni a jövendő egyház alapjait.”
Sátán engedélyt kért, hogy Péter (hit)hűségét próbára tegye.

Valószínűleg ismeritek Jób történetét az Ó Testamentumból. Ha igen, akkor emlékeztek arra, hogy Sátán nem tudta ezt az Istenfélő embert megérinteni anélkül, hogy mennyei engedélyt ne kapott volna. Az Úr megmondta az ördögnek, hogy csak egy bizonyos határig mehet Jóbbal. Megtámadhatja testét, átviheti elképesztő megpróbáltatásokon, de nem ölheti meg.

Most Sátán Péter után ment. Azt mondta: „Jézus, arra hivatkozol, hogy egyházad ennek az embernek kijelentésén építed fel. Rendben van, ha olyan biztos vagy, hogy ez az ember ténylegesen olyan, mint egy szikla, engedd meg, hogy egy ideig rostáljam. Látni fogod, hogy ő nem kőkemény és nem érdemes, hogy alapkővé tegyed. Mélyen, legbelső lényében ő nem kőkemény, hanem olyan, mint a homok. Tudod, hogy már elfogtam az egyiket a 12 közül. Péter ugyancsak fel fogja magát adni, ugyanúgy, mint Júdás.”

Azt tudjuk már, hogy az Úr megengedte Péter átrostálását. De miért volt ez szükséges? Hiszem, hogy a Pászka ünnepi jelenete ad erre megértést. Jézus megígérte a tanítványainak: „Én meg királyságot adok nektek végrendelet-képen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte, hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izrael tizenkét törzsét ítéljétek.” (Lukács 22,29-30) Jézus követői ezeket hallva biztosan boldog izgalomba jöttek. Jövőjük teljes biztonságban volt a mennyekben. Még széket is biztosított nekik az asztalnál. És mindegyikük koronát fognak hordani, kormányozva és uralkodva az örök életen át.

Micsoda hihetetlen ígéret a biztonságra. Jézus szavai elegek lennének, hogy bárkit tökéletes hitbe és biztonságba helyezzenek azt örök életre. Amint Péter hallgatta, valószínűleg mély szeretetet érzett és azt gondolta „Egy erős ígéretem van Jézustól, mint a vas. Örök életen át fog engem használni, és ez teljes mértékben felszabadít engem most arra, hogy zavartalanul szolgáljam Őt.”

De Péter öröme és álmodozását hirtelen megzavarták. Jézus egyszer csak ezt a furcsa figyelmeztetést mondta neki: „Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.” (Lukács 22,31) El tudom képzelni Péter meglepődését. Valószínűleg felkiáltott: „Miért akarna Sátán engem, Uram? Talán szívem gonosz? Mit tettem, hogy kijelölt engem? Nem én voltam az első, aki elismerte Istenségedet? Mikor mások kételkedtek, én nem. Még a tengeren is jártam veled. Hát mit jelent az, hogy meg leszek rostálva? Azt próbálod mondani, hogy, Sátán megkérdezte, hogy ezt megteheti-e velem és te beleegyeztél? Hol van a te védelmed, Jézus? Mi történik itt?”

Azokban az időkben Izrael földműves társadalom volt, így mindenki megértette, hogy mit jelent a rostálási folyamat. Falusi munkások rálapátolták a búzát a rostára, mely egy kicsit nagyobb volt, mint 1m x 1m, egy fa keret, melynek alja egy szita volt. A munkások aztán erősen rázták a szitát, és a föld és más szennyeződés kihullott, csak a tiszta búzaszemek maradtak meg.

Rostálás nyilvánvalóan egy tisztítási módszer volt, elválasztva a haszontalant, rosszat a jótól és használhatótól. Kérdezheted: „Miért akarná Sátán Pétert megrostálni, ha csak jó maradna meg?” Véleményem szerint Sátán azt gondolta, hogy Péter hite nem elég erős, és nem fogja kibírni a rázást. Olyan hevesen akarta megrázni Pétert, hogy be tudja majd bizonyítani, hogy csak polyva marad.
A túlságosan magabiztos Péternek elképzelése sem volt, hogy mivel fog hamarosan szembekerülni.

Péter azt felelte Jézusnak: „Uram – felelte Péter –, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni.” más szóval: „Mindenre készen vagyok, börtönbe megyek veled, keresztre feszíthetnek veled, meghalok melletted. Már megmondtad, hogy mi vár reám az örök életben. Mit tehet egy kis rostálás velem?” (Lukács 22,33) De az igazság az, hogy soha senki sincs készen a rostálásra. Testi mivoltunkban nincs semmi, ami elő tudna készíteni arra a fajta rostálásra, amivel Péter állt szemben.

Én hiszem, hogy az Úr megengedi Sátánnak hogy megrostálja a önbizalommal megtelt, különösen önmagában bízó keresztényeket. Az ilyen jól tanult hívők meg vannak győződve, hogy képesek kezelni akármit is hajít Sátán eléjük. Azzal dicsekednek: „Ha az ellenség valaha is megpróbál engem letörni, Isten ereje által fogom eltaposni. Ki fogom kergetni életemből az Igével. Az ördög nem nyúlhat hozzám.”

Hallok ilyen dicsekedést Amerika szószékeiről minden irányból. Természetesen, abban egyetértek velük, hogy győzelmünk van az ördög felett Jézusban való hit által, amit a kereszten nyert részünkre. Mégis minden keresztény előbb utóbb hirtelen meglepő rostálás alá esik, és nem is veszi észre, hogy az ördög van mögötte. A szellemiekben állandó változások mennek végbe, amelyekről nekünk fogalmunk sincs. Nem szabad tudatlanoknak lennünk: „...hogy meg ne csaljon minket a Sátán; mert jól ismerjük az ő szándékait.” „Mert most tükör által homályosan látunk...” (2.Kor. 2,10-11; 1.Kor. 13,12)

Talán éppen most egy mély megpróbáltatást szenvedsz, egy megmagyarázhatatlan megrázást. Úgy érzed, hogy minden teljesen felfordult, és azt gondolod, hogy gonoszság van benned. De az egész idő alatt Sátán rostál téged, mint búzát, Isten engedélyével.

Ne érts félre: az ördög nem nyúlhat Isten népéhez, amikor csak tetszik neki. Egyszerűen nem képes minket lehúzni akarata szerint. Továbbá, van egy biztosítékunk: az Úr csak azokat engedi a rostálás folyamatán átmenni, akiket kiválasztott, hogy felépítsék a lerombolt templomát. Azok a rostálási idők arra vannak, hogy hitünk tisztán és érintetlenül maradjon. Ezután Jézus tud minket használni az utolsó idők munkájában, ami az egyház helyreállítása: „Ezzel összhangzásban vannak a próféták beszédei, ahogy meg van írva: Ezek után visszatérek majd s felépítem Dávid leomlott sátorát, felépítem, és magasba emelem annak omladékait, hogy a többi ember megkeresse az Urat, meg az összes nemzetek, melyek felett az én nevemet segítségül hívják.” (Apcsel. 15,15-17)

Jézus megmutatta tanítványainak a különbséget a rostálás folyamata és a szellemi hadakozás között. Azt mondta: „Most azonban – szólott hozzájuk –, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.” (Lukács 22,36) Krisztus lényegében azt mondta: „Most el foglak hagyni titeket, és erős szellemi csatákkal fogtok szemben állni. Mindeddig veletek voltam, védtelek, de most hit szerint kell majd élnetek. Meg kell, hogy ragadjátok a szellemi kardot és harcolnotok kell a hit jó csatáját.”

De van a szellemi csatánál egy sokkal nagyobb próbatétel. És ez a rostálási folyamat. A rostálás az olyan, mint egy közvetlen személyes hadakozás Sátánnal, egy olyan csata, amelyen kevesen mennek keresztül. „Péter, te az ellenség kezében leszel egy darabig. És a kardod semmit sem fog érni. Az ördög egy olyan támadást fog indítani ellened, amely el akarja pusztítani hitedet. El akarja lopni minden reményedet, melyet én adtam neked.”

Mikor rostálva vagyunk, Sátán fegyvertárából mindenféle gonoszt olt be elménkbe. Elhiteti velünk, hogy ezek a gonosz gondolatok a saját szívünkből erednek, nem pedig a pokolból. Ez a megpróbáltatás olyan pokoli és elcsüggesztő, hogy Krisztus nem enged minket az ilyenbe ígérete nélkül, hogy imájával keresztül fog minket vinni. Pétert is meggyőzte: „Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited…” (Lukács 22,32) Amit mondott: „Péter, én nagyon jól tudom, hogy ez egy nagy tétre menő csata a te hitedért. És imádkozni fogok érted minden percben, míg ezalatt a támadás alatt leszel. Előre megmondom mindezt, hogy ne essél el hitedben.”