1. A bűnből való szabadulás utáni vágy

Miután hitre jutottunk az Úrban és elfogadtuk Őt Megváltónknak, azonnal meg kellene tapasztalnunk a bűnből való szabadulást is. Sajnos, nem sok hívő tapasztalta meg, ellenkezőleg, sokan azt tapasztalják, hogy beleragadtak a bűnbe. Kétségkívül megmenekültek, Istené lett az életük és övék az örök élet. Nagy problémájuk viszont az, hogy gyakran kell küszködniük a bűnnel. Hitre jutottak az Úrban, mégis állandóan bűnökkel hadakoznak. Ezért azután nem is képesek úgy szolgálni az Úrnak, ahogyan tulajdonképpen szeretnének.

Fájdalmas minden hívőnek, hogy a bűn újra meg újra legyőzi - hiszen az Istentől nyert világosság érzékenyebbé tette lelkiismeretét, úgyhogy világosabban tudja érzékelni, mi is a bűn. Valahányszor vétkezik, keservesen éli meg bűnösségét, és undorodik önmagától. Ezek nagyon keserves megtapasztalások!

Problémánk ez : le akarjuk győzni a bűnt

Sok hívőnek csak az okozza a nehézséget, hogy nem ismeri fel : tulajdonképpen mi is a bűn. Egyesek úgy vélik, megszabadulhatnak a bűntől, ha megfelelő mértékben elutasítják maguktól. Ezért minden erejükkel igyekeznek a kísértés ellen védekezni. Mások viszont arról győződtek meg, hogy tanulni kell a bűnt egyre jobban legyőzni, ezért aztán szüntelen harcban állnak vele. Ismét mások azon a véleményen vannak, hogy a bűn kérlelhetetlen rabtartó, ezért csupán csak egyszer kell alaposan megvívni vele a szabadságharcot, és akkor véglegesen megszabadulunk fogságából. Az ilyenek szüntelen nyomás alatt élnek. Nos, mindezek emberi elképzelések csupán, amelyek nem egyeznek meg Isten Igéjével. Az ilyen elképzelések semmiképpen nem szabadítanak meg a bűntől.

Személy szerint én hiszem, hogy meg tudom mutatni a bűnből való szabadulás útját mindazoknak, akik hitre jutottak. Teljesen fölösleges, hogy számos kerülőút megtételével jussunk el ehhez a szabaduláshoz. Sokkal fontosabb, hogy kezdettől fogva "normális" keresztyén élete éljünk.

Nem „legyőzni akarjuk", hanem "megszabadulni "

Isten sehol nem mondja Igéjében, hogy győzzük le a bűnt, vagy harcoljunk ellene, vagy védekezzünk vele szemben. Isten Igéje azt mondja, hogy meg kell nyernünk a bűnből való szabadulást. Azon az alapon, hogy az Írás a bűnből való "szabadulásról" vagy "megmentésről" beszél, arra kell következtetnünk, hogy a bűn hatalom, amely fogva tartja az embert. De nem tudjuk ezt a hatalmat sem legyőzni, sem megsemmisíteni : egyetlen lehetőségünk, hogy valaki kiszabadít a hatalmából. Korábban kezében voltam, úgyszólván egy voltam vele. És ezen az állapoton nem tudtam változtatni, akárhogy is akartam. Ma viszont megszabadultam tőle - nem azért, mintha legyőztem volna, hanem egyszerűen azért, mert az Úr kiemelt engem hatalmából.


2. A bűn : törvény


Kettős súlypont a Rómaiakhoz írt levélben

A Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetének két súlypontja van. Az első a 15 -20. versekben, amelyekben újra meg újra olvashatjuk : "amit cselekszem, nem ismerem...", "azt cselekszem, amit nem akarok...", "az akarás megvan bennem...","Nem a jót cselekszem, amit akarok", "a gonoszt cselekszem, amit nem akarok". Ebben az igeszakaszban a hangsúly kétségkívül ezen van :"akarok", "nem akarok".


A második súlypontot a 21 -25 versekben találjuk. Itt a hangsúly nem az akaraton, illetve nem - akaráson van, hanem a törvényen : "De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, amely van az én tagjaimban... Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de hústestemmel a bűn törvényének szolgálok".

"Azt cselekszem, amit nem akarok".


A Róma 7 első részében Pál bemutatja, hogy ő egykor mindent megtett annak érdekében, hogy legyőzze a bűnt. Először is szilárdan elhatározta, nem engedi, hogy a bűn bármire is rákényszerítse őt, hanem csak azt cselekszi, ami Istennek kedves. Nem akar vétkezni.; nem akar rosszat cselekedni, csak a jót. Végül azonban be kell látnia, hogy bármennyire igyekszik is a jó cselekvésre, nem tudja véghezvinni. Megpróbál nem vétkezni , mégis vétkezik. Jót akar cselekedni, engedelmeskedni akar Isten törvényének, de nem képes rá. Röviden :megvan benne az akarat, de nem követi nyomon a cselekedet, megvan benne a jó szándék, de képtelen véghezvinni. Sőt -sokszor a jó szándékból éppen annak ellenkezője származik. Meg kell itt látnunk, hogy a bűnnel szemben sem a jó szándék, sem a jóakarat nem segít. Akaratunk, szándékunk segítségével éppoly kevésbé tudunk győzni a bűn felett, mint egykor Pál, aki -ahogy a 15 -20. versből látjuk - erős akarása ellenére szintén nem győzött. Újra meg újra elhatározta, hogy igazán győzni fog, mégsem sikerült neki a bűntől megszabadulni. Ez meggyőzően bizonyítja, hogy jóakaratunk elégtelen eszköz a győzelemhez. Neked sem fog sikerülni pusztán a jóakaratod által. A jó szándék csak jó szándék marad, és nem sok haszna van.

"Mivel a bűn törvény, ezért minden jó szándék csődöt mond"

Végül a 21. versben Pál felismeri, miért mondottak csődöt a szándékai. Azért, mert a bűn : törvény. A törvénnyel szemben pedig hiába való minden akarat és szándék. Valahányszor felteszem magamban, hogy jót fogok cselekedni, beleütközöm ebbe a törvénybe. Ezért aztán értelemmel, gondolkodó képességemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, de testemben a bűn törvényének. Valahányszor örülni akarok Isten törvényének, megtalálom tagjaimban azt a másik törvényt - mégpedig a bűn törvényét -, amely foglyul ejt, és amelynek rabszolga módjára szolgálnom kell. Valahányszor elhatározom, hogy a jót cselekszem, rádöbbenek arra, hogy a gonoszság bennem van. Ez törvény. Keresztyén életünk során sokan hosszú esztendők után sem látják még világosan, hogy a bűnnek ereje van, és olyan hatalma, amelyből nem tudunk szabadulni, és azt sem, hogy a bűn : törvény. Pedig erre tanít az Írás és saját tapasztalatunk is. Nagyon remélem, hogy újonnan megtért testvéreimet mindjárt a kezdet kezdetén felismerik majd. A bűn több, mint erő - mögötte egy törvény áll. Ezért kellett Pálnak is felfedeznie, hogy semmiféle jó akarattal sem tudja legyőzni a bűnt. A jóakarat a törvénnyel szemben kevés!

3. A törvény erősebb, mint az akarat


A nemrég megtért testvér ezt talán nem tudja azonnal belátni. Ezért kell rámutatni arra, hogyan küzdött Pál teljes elszántsággal, akaratának megfeszítésével a bűn ellen, és mégis újra meg újra csődöt mondott azért, mert egy törvénnyel még ő sem küzdhetett meg. Látjuk, a 21. verstől ezzel kapcsolatban hogyan nyílnak meg a szemei -elismeri, hogy a bűn olyan ellenség, amellyel hiába harcol, mert - a bűn : törvény. vele szemben semmi kilátásunk sincs a győzelemre, a harc eleve el van döntve.


Az akarat - az ember ereje , a törvény - a természet ereje


Az akarat emberi képesség, a törvény azonban a természet ereje. A következő példával próbálom ezt megvilágítani : A földnek van vonzóereje, és ez az erő egy törvénynek engedelmeskedik, mégpedig a nehézségi erő törvényének. Miért nevezzük ezt törvénynek? Mert mindig és mindenütt érvényes. A csak kivételesen bekövetkező esemény nem követ semmiféle törvényt, mert az legföljebb történelmi véletlen. Ha például szándékosan ledobok egy kendőt a földre, akkor a "ledobás" lehet véletlen esemény, nem pedig a nehézségi erő törvényének a hatása. ha azonban a kendőt egyszerűen leejtem, akkor egyedül ennek a törvénynek megfelelően esik le a földre. Történjen ez akár itt, Futcsou -ban vagy Sanghajban - a kendő mindenütt ugyanazon nehézségi erő törvényének megfelelően fog a földre esni. Itt tehát nemcsak valamilyen erőről van szó, hanem egy törvényről, amely mindig és mindenütt érvényes. A törvény mindig ugyanúgy működik. Ha Bibliámat feldobom, mindig lefog esni. Abban, hogy az amit feldobok, mindig leesik, nyilvánvaló, hogy a föld vonzereje egyúttal törvény is.

De mi a helyzet az akarattal? Az akarat az elhatározásra való képesség. Ha azt mondom : szeretném, vagy akarom, ez azt jelenti, hogy valamit elhatároztam., azt véghez is vigyem. Elhatároztam, hogy enni fogok, tehát eszem is. Elhatároztam, hogy elmegyek valahová, tehát el is fogok menni. Legalábbis megkísérlem megtenni azt, amit elhatároztam.

A törvény ereje az akarás ereje ellen

Az akarás ereje másként működik, mint a törvény ereje . A törvény ereje - pl. a nehézségi erő - mint természeti erő : kényszer. Vegyünk egy másik példát : Ha meggyújtasz egy gyertyát, felmelegszik fölötte a levegő és felfelé száll. A levegő kiterjedésében és felemelkedésében látható lesz egy gyönyörű törvényszerűség. A működő erő itt a természet ereje. Más a helyzet az akarás erejével Ez emberi és embertől függő. Igaz, az ember akaratában is rejlik bizonyos erő, de ez csak emberi. Az az erő azonban, amely valamilyen törvényen alapul, az természeti erő. Ez a természeti erő szembeszegül az emberi akaraterővel.

Kezdetben az akarat győz, végül azonban a törvény

A kérdés most már az : ki győz, ha az akarat szembeszegül a törvénnyel? Eleinte talán az akarat győz, végül azonban mindig a törvény. Lássunk ismét csak egy példát . Íme, itt van a kezemben egy Biblia. A föld vonzóerejének törvénye ezt a Bibliát lefelé vonzza, én azonban ,mint ember, akarat erőmmel szilárdan tartom, és nem engedem, hogy leessék. Akaraterőmmel tehát legyőzöm a nehézségi erő törvényét. Azaz :egyelőre sikerül legyőznöm - akaratom erősebb, mint a föld vonzó ereje, úgyhogy a Biblia nem esik le. Most 8 óra van. Legyőztem a vonzóerőt. De 9 -kor fáradni kezdek -kezem már nem engedelmeskedik igazán. És mi lenne holnap reggel 8 -kor? Nyilván orvost kellene hívnom. Mert a nehézségi erő törvénye nem fárad ki, szüntelenül és feltartóztathatatlanul működik. Az én kezem viszont kifárad. Az emberi erő soha nem képes tartósan legyőzni egy természeti törvényt. A természeti törvény szüntelenül hat nincs szüksége sem akaratra, sem értelemre. Nincs szüksége pihenésre sem. Minden erőmet összeszedve megpróbálhatom a Bibliát tartani, hogy ne essen le, végül azonban erőm elfogy, és a könyv leesik. A törvény szüntelenül működik, naponta 24 órán át - tehát akkor is, amikor az emberi erő már rég kimerült.
Bizony, mondom nektek : végül mindig úgy alakul a helyzet, hogy a törvény győz, és az emberi akarat csődöt mond. Nincs ember, aki akaratával le tudná győzni a törvényt. (Az akarat megkísérelhet teljes összeszedettséggel szembeszállni a természet törvényével, és eleinte úgy is tűnhet, hogy győz, de végül mindig alul marad.) Nem tekinthetd a nehézségi erőt semminek : hiszen naponta harcolnod kell vele. Lehet, hogy évtizedeken át úgy látszik, mintha győztél volna, és már el is felejtetted, hogy van vonzóereje a földnek. Úgy élsz, mintha nem lenne halál, reggeltől estig nyüzsögsz - még egy szép napon meghalsz, és vége mozgalmas életednek.
És nincs mit tenni : mindig a törvény győz, nem ismer irgalmat. Vagy azt hiszed, akadna a földön olyan ember, aki ezt a Bibliát pusztán emberi akaraterejének segítségével a végtelenségig képes volna fenntartani, és nem elejteni? Lehetetlenség. Előbb - utóbb fel kellene adnia a küzdelmet, (előbb vagy utóbb győzne a törvény és vesztes lesz az akarat.)

Pál nagy felfedezése az, hogy a bűn egy törvény

Gondoljatok arra, hogy a Róma 7-ben csak erről van szó : az akarat és a törvény harcáról. Pál eleinte nem tudott arról, hogy a bűn törvényszerű. De azután a bűnnel kapcsolatba hozta a törvényt. Általánosan ismert, hogy a föld nehézségi ereje egy törvényen alapszik, és hogy a meleg levegő ugyancsak egy másik természeti törvény alapján kiterjed; de hogy a bűn is törvény, azt nem olyan könnyen fogadja el az ember. Pál sem tudta ezt hosszú időn át, míg egy napon - sok csődje után - föl nem fedezte, hogy van egyfajta törvényszerűség a tagjaiban, amely őt bűnre hajtja. Nem szándékosan vétkezett, hanem azért, mert ez a tagjaiban lévő erő mindig újra erre ösztökélte.

A bűn nem véletlen történés

Minden újabb kísértésnél arra igyekszik az ember, hogy harcoljon a bűn ellen. És úgy képzeli, hogy azért mondott csődöt, mert nem elég jól küzdött. Ez a csődjeink története. aztán újra jön a kísértés, és az ember újra küzd ellene, és újra csődöt mond. Ha tizedszer jön a kísértés, vagy századszor, esetleg tízezredszer, minden alkalommal harcolunk ellene, és minden alkalommal csődöt mondunk. Lássátok be hát, hogy itt nem véletlenszerű eseményről van szó, hanem egy törvényszerűségről. Hogy minden alkalommal csődöt mondunk, az nem véletlen. Ha valaki csak egyetlenegyszer vétkezik, az még mondhatja, hogy véletlenül történt. Mi azonban nem mondhatjuk el ugyanezt, mert szüntelenül, újra meg újra vétkezünk.

Noha a jót akarom cselekedni, megvan bennem a bűn

Mihelyt jön a kísértés, kikerülhetetlenül elbukom. Ezért végül is el kell ismernem, hogy a csődöm oka nem valami pillanatnyi gyöngeség, hanem ott van mögötte a csőd törvénye. Testvéreim, látjátok mi az, amire Pál rájött? A 21. versben írja le az önmagával és minden emberrel kapcsolatos nagy felfedezését : "Megtalálom azért magamban...azt a törvényt" - első ízben fedezi fel a törvényszerűséget - "hogy (noha) a jót akarom cselekedni... a bűn ott van bennem". Mihelyt a jót akarom cselekedni, azonnal megjelenik a bűn. És ez nem csak egyszer, nemcsak ezerszer történik, hanem mindig. Azaz : itt valóban törvényszerűréggel van dolgunk.

Döntő felfedezés : Az akarat nem tudja legyőzni a törvényt

Honnét ismerem fel tehát, hogy a bűn - törvény? Azáltal, hogy nemcsak néha, és nemcsak tévedésből vétkezem, hanem állandóan. Valahányszor a jót akarom cselekedni, ott van jelen a gonosz. Abban a pillanatban, amelyben Pál szemei megnyíltak annak meglátására, hogy itt egy törvénnyel áll szemben, felismerte minden emberi módszernek, fáradozásnak és harcnak hiábavalóságát. Mert mit csinált mind ez idáig? Újra meg újra elhatározta, hogy a jót fogja cselekedni, minden alkalommal remélvén, hogy akaraterejével letudja győzni a bűn törvényét. Végül azonban kénytelen volt megállapítani, hogy nincs a földön olyan erős akarat, amely le tudná győzni a törvényt. Mivel a bűn törvény, az akarat teljesen tehetetlen vele szemben.

Ha felismerd, hogy a bűn egy törvény, akkor felhagysz azzal, hogy akaraterőddel legyőzzed azt

Ha valaki isten kegyelméből felismerte, hogy a bűn törvény, akkor meg sem próbálja többé akaraterejével legyőzni. Csak amíg ezt nem látja be, addig kísérletezik nagy elhatározásokkal. (Minden egyes kísérletnél megpróbál összeszorított foggal küzdeni és győzni, de végül minden esetben alulmarad.) S ha legközelebb megint közelít a kísértés, úgy gondolja : "A legutóbbi alkalommal nem volt elég erős az elhatározásom; nyilván jobban össze kell szednem magamat. Ezúttal semmiképpen sem akarok vétkezni, valóban győznöm kell. Úgy gondolod, hogy eddig akaratod nem volt elég erős, és a legközelebbi kísértéskor elszántabbnak kell lenned, sőt, segítségül kell hívnod az Urat :"Uram ,irgalmazz! Add meg azt a kegyelmet, hogy ezúttal ne vétkezzem! „De alighogy befejezted az imádságot, ismét csődöt mondasz. Most már érthetetlen előtted, és kétségbeesetten kérdezed magadtól, hogy a bűn törvényét mégoly erős akarattal sem lehet legyőzni.!

A természet törvénye győz az emberi akarat felett

Tegyük fel, hogy fél kézzel fel tudok emelni egy 30 kg -os súlyt, ez az óra pedig itt a kezemen mindössze kb. 30 grammot nyom. Az a kéz, amely 30 kg -ot is fel tud emelni, minden nehézség nélkül magasan tudja tartani ezt a 30 grammos órát. Csakhogy létezik egy olyan törvény, amely erejével ezt a kezemben lévő órát szüntelenül lefelé húzza - minden órában, minden percben, minden másodpercben. úgyhogy az a kéz, amely 30 kg -ot is feltud emelni, végül már ezt a 30 grammos órát sem tudja megtartani. A teher hordozásánál az a probléma, hogy a teher annál nehezebb, minél tovább hordod azt. Nem azért, mintha súlya egyre nagyobbá válna, hanem azért, mert a nehézségi erő törvénye fokozatosan győz az ember felett. 70 kg -os súllyal megterhelve először még futni is tudsz, egy idő után azonban erre már nem vagy képes. Akkor már csak 40 kg -ot tudsz vinni, és végül kénytelen leszel még ezt a terhet is letenni. A nehézségi erő törvénye legyőzi az embert. A természeti törvény mindig erősebb, mint az az erő, amelyet az ember ki tud fejteni. Láthatod tehát : ha valamilyen erő egy törvény alapján szüntelenül működik, végül minden esetben te maradsz alul.

Lássunk még egy példát : az önuralom példájának hiányát. Ez nagyon könnyen felismerhető, és mindegyikünk beleesett már ebbe a bűnbe. Tegyük fel, hogy oda megy hozzád valaki, és valamilyen nagyon sértő dolgot mond neked. Abban a pillanatban fölforr benned a méreg. S ha az illető megismétli a sértést, akkor már haragosan válaszolsz neki, a harmadik ismétléskor pedig megragadod a gallérjánál fogva, és közel állsz ahhoz, hogy megfeledkezz magadról. De eszedbe jut, hogy kersztyén vagy, tehát nm szabad megfeledkezned magadról, és ezért elhatározod, hogy legközelebb uralkodni fogsz indulataidon. Meg vagy győződve arról, hogy sikerülni fog. Miután megvallottad csődödet Istennek, és valóban bocsánatot is nyertél, örvendező bizonysággal állapítod meg : soha többé nem fogok ennyire megfeledkezni magamról. És akkor megint jön valaki, és ugyanolyan sértő dolgokat mond neked, mint az az első ember, és benned újra feltámad a harag. Másodjára úgy érzed már, mintha valami dohogó motor gyulladt volna be benned, és ha az illető megismétli a sértést, robbani fogsz. Ekkor megint csak arra gondolsz : végül is hívő keresztyén vagyok, nem veszíthetem el az önuralmamat. Ekkor ismét az Úrhoz fordulsz bocsánatért, megígéred, hogy soha, soha többé nem veszíted el a türelmedet - és ennek ellenére, a következő hasonló esetben ugyanazt tapasztalod, mint korábban. Miért? Mert nem egyes bűnökkel gyűlt meg a bajod, hanem magával a bűn törvényével, amellyel az akaraterőnk képtelen szembeszállni.

Ha valaki csak egyszer lop, akkor egyetlen vétket követett el. De ha újra meg űjra beleesik a lopás bűnébe, akkor már a bűn törvényével van dolga. Ha valaki nap mint nap elveszíti az önuralmát, akkor az önuralom - elvesztés törvényével kerül szembe : a türelem elveszítése törvénnyé lett. Ha csak egyetlenegyszer fordulna elő, hogy egy tárgy a földre esik, akkor azt mondhatnád, hogy kivételes esetről van szó. Mivel azonban a tárgyak alátámasztás nélkül mindig a földre esnek, azt kell mondanod :itt a nehézségi erő törvényével van dolgunk.

Pontosan ez a helyzet a vétkezéssel is. /Nem véletlen, nem egyetlenszerű előfordulásokkal van dolgunk, hanem a vétek szüntelenül ismétlődik.) A világ hazugjai szüntelenül hazudnak, a féktelenek szüntelenül féktelenül viselkednek. A tolvaj szüntelenül lop, és aki nem tud uralkodni magán, az szüntelenül elveszíti türelmét. Ez pedig nem mást jelent,mint hogy bennünk, emberekben van egy törvény, amelyen nem tudunk úrrá lenni.

A bűn győzelme egy törvényen alapul - ugyanúgy a csődünk is

Ha az Úr megnyitja szemedet annak meglátására, hogy a bűn törvénye benned van - tehát a bűn nem csupán rossz cselekedet, hanem törvényszerű is -, akkor igen nagy dologra jöttél rá. Akkor már nem vagy messze a győzelemtől. Ha azonban csökönyösen kitartasz a véleményed mellett, hogy a bűn csak pillanatnyi csőd eredménye, és ezt valamivel több imádság segítségével le tudod győzni, akkor azt kell mondanom : ez merő illúzió.