Volt egy ember, aki az aranyról álmodott , nagyon sok aranyról. Ez volt szíve minden gondolata, a legjobban áhított vágya vágya. Szerette volna ha sok aranya lehetne.

Egyik reggel felkelt, és amikor a Nap már magasan járt, felöltötte legszebb ruháját, és kisétált az emberekkel teli piacra. Odament egy aranyműves bódéjához, magához vette az aranyérmékkel teli zsákot, és nyugodtan távozott.

A rendőrök, akik elfogták, nem értették a dolgot. "Miért loptad el fényes nappal, az aranyműves aranyát, amikor tele volt a piac emberekkel?" - kérdezték tőle.

"Én nem láttam az embereket." - válaszolta a tolvaj - "Csak az aranyat láttam."

Napjainkban is a legtöbb ember egész életében csak az "aranyat", gazdagságot és a pénzt látja. Azt gondolja ha sok van belőle sok akkor boldognak érzi magát, ha nincs, vagy csak kevés van akkor boldogtalannak. Futunk a külsőségek után, és nem vesszük észre, hogy sok gazdag ember milyen boldogtalan. Van vagyona, és amíg van pénze vannak "barátai" is. De életük kiégett, sokan a drog, ital, szexuális élvezetek rabjaivá lesznek, és sok esetben saját kezükkel vetnek véget életüknek.

Ez elkerülhető. Építenünk, és nem vásárolnunk kell a jó emberi kapcsolatokat. Észre kellene vennünk mások problémáit, és segíteni rajtuk. Nem szabad hagyni, hogy a pénz csillogása elvakítsa és rabjává tegye életünket.