Nem élhetünk bűnben és ugyanakkor nem élhetünk keresztény életet. Az ember bűnbe eshet, de igyekszik kikerülni belőle. A tékozló fiú bekerülhetett a disznóólba, de nem telepedett le ott, a disznóól nem maradt a lakás címe. Távozott onnan.
A keresztény élet nem törvényeskedés és nem szabados élet. A harmadik módja a keresztény élet megvalósításának a szabadság élete. A törvények nem csak a tízparancsolatot foglalják magukban, hanem szabályok sorát, amit már a keresztények követnek. Megmondják neked hova mehetsz, és mit tehetsz.
Emlékszem egy csodálatos asszonyra, aki a Biblia oktatója volt. Egy napon egy keresztény odajött hozzám és megkérdezte: Azt gondolja, ez az asszony igazi keresztény? Hiszen arckenőcsöt használ!
Megmondtam ennek az embernek, hogy a bibliaoktató szabadságban él. Lehet, hogy túl sok arckenőcsöt használ, de abban az életkorban már valószínűleg szüksége van rá. Őszintén szólva, nem gondolom, hogy túl sokat segít rajta, de mégis Krisztus szabadságában él. Akár eszik valaki húst, akár nem eszik húst, az nem teszi kedvessé Isten előtt. Akár használ valaki arckenőcsöt, akár nem használ, az nem teszi kedvesebbé Isten előtt.
Pál azt mondja, hogy megtanulhatunk minden parancsolatot, és mégse éljük a keresztény életet.
Nemcsak a tízparancsolatot tarthatja meg valaki, hanem követhet minden más lefektetett rendelkezést is, hogy aszerint éljen, és még mindig nem mondható rá, hogy keresztény. Vannak aztán olyanok, akik elutasítanak minden parancsolatot, és azt gondolják, azt tehetik, amit akarnak. És ugyanakkor keresztény életet élhetnek. Ezek az emberek éppen olyan szélsőségesek, mint a törvényeskedők. A keresztény élet egyikhez sem hasonlít. Az Krisztusban nyert szabadság. Csak a szabadság nehogy írígy legyen a testnek!
Mit használ a kegyelem evangéliuma a hívőnek? A kegyelem, nem pedig a törvény szabadít meg minket a gonoszságtól. És lehetővé teszi, hogy helyesen éljünk. A kegyelem nem tesz minket szabaddá a bűnre, hanem megszabadít a bűntől. A hívőnek igyekeznie kell arra, hogy Istennek tetsző életet éljen, nem azért, hogy úgy tegyen, mint rabszolga, hanem azért, mert Isten fia, és tetszeni akar az Atyának. Azt akarja, amit Isten akar. Nem azért, mert fél másként tenni, mint valami ellenség, hanem azért, mert éppen azt akarja cselekedni, hiszen Isten az atyja. Isten szereti őt. Ezért Istent szolgálja, nem a törvénytől érkező kényszerítés miatt, hanem egy benne levő nagy alapelv szerint, Krisztus benne ténykedő élete alapján.
Istent szolgáljuk, mert szeretjük őt. Az Úr Jézus ezt mondta tanítványainak: ha szerettek engem, megtartjátok parancsolataimat!
Gyakran megkérdeztem már magamban, hogyha egy tanítvány ezt mondaná: nem szeretlek téged!Vajon az Úr így válaszolna-e: akkor felejtsd el parancsolataimat!
Az engedelmesség alapja a vele való szeretet-kapcsolat. A törvény sohasem vihet minket arra a helyre. Az negatív módszer, ha valaki azzal kezdi. Az negatív jóságot hoz létre, amit nagyon sokan követnek napjainkban.
Bárcsak el tudnám vinni ezt az igazságot nagyon sok keresztényhez!
Elmondhatod: nem teszem ezt és nem teszem azt. De mit teszel?
Barátom! Minden törvénykezési rendszer csak negatív jóságot hoz létre. Soha sem emelkedik fel a pozitív jóság szintjére. Ahol az ember azért tesz valamit, hogy kedves legyen Istennek, mert nagyon szereti őt. Isten azt akarja, hogy ilyen alapon szolgáljuk Őt.
Most Pál apostol egy egyszerű nyilatkozatra csökkenti, aztán majd kibővíti a magyarázattal. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be:
„Szeresd felebarátodat, mint magadat!“
Itt a törvény a legkisebb közös nevezőre szűkül. Ez a próbája azoknak, akik azt hiszik, hogy törvény szerint élnek.
„Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást“
(Gal.5:15)
Mindig prédikálni akartam erről a szövegről, és ezt a címet adtam volna prédikációmnak: Keresztény kannibálok!
Tudtad, hogy sok gyülekezetben a keresztények harapják, falják és emésztik egymást? A harapás olyan súlyos, mint egy veszett kutyáé. Semmivel sem lehet orvosolni a sebet. Csak szenvedni lehet miatta. Sok veszett kutya futkározik ma körülöttünk. Harapják és felemésztik egymást. Sajnos korunkban a világ elmegy az egyház mellett, és ez sajnálatos, mert nagyon sok kíváló ember van gyülekezeteinkben, és sok csodálatos prédikátora az egész országban. De egyes keresztények élete távol tartja a világot bizonyos gyülekezetektől. Személyesen ismerek eseteket ezzel kapcsolatban. Ismerek gyülekezeteket, amelyekben nem szeretik egymást, hanem harapják és falják egymást. Ez szörnyű állapot.
Most Pál szembe állítja azt, hogy valaki a test kívánságai szerint él vagy lélekben jár. Ez az egész szakasz ezt az egy problémát írja le. Amint ezt a fontos részt tanulmányozzuk, összegezni akarom, és össze akarom kapcsolni vele azt, amit eddig mondtunk.
Ebben a szakaszban, amit gyakorlatinak minősítettem, a téma: a lélek általi megszentelődés. Pál azt mondja, hogy szilárdan meg kell állnunk abban a szabadságban, amelyben Krisztus szabaddá tett minket.
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.“
(Gal.5:16)
Ez a vers a keresztény élet egyik nagy alapelvét hirdeti meg. Az alapelv itt az, hogy járjunk lélek szerint. Ha ezt tesszük, akkor nem teljesítjük a test kívánságát.
A kívánság szó a mi mai használatunkban gonosz összefüggéseket támaszt. A test kívánsága a test vágyaira utal, amelyek közül sok nem erkölcstelen, hanem a testhez tartozik. Zene, művészet, a jócselekedetek vágya, és így tovább. Sok minden van, amelyek önmagukban nem gonoszak, de elfoglalhatják a lelkiek helyét. Egyes keresztények valamilyen hobbiba burkolják magukat, ami elvonja őket Isten Igéjétől. Sok keresztény sok időt tölt a tévédoboz előtt. Ne érts félre, én is megnézem a televíziót. Nem vagyok a törvény alatt, ami kimondja, hogy nem nézhetem a televíziót. Van benne néhány élvezetes program. De a tévé nézése a test kívánsága. Ha elvon minket a lelkiektől, akkor helytelen.
Barátom! Ha az igazság nincsen benned, hazug vagy.
Két természetünk van. Régi és új. A test hadakozik a lélek ellen, és a lélek hadakozik a test ellen. Ezért nem tehetjük azt, amit szeretnénk. Az új természet fellázad a régi ellen. Ellentétesek egymással. Szüntelen háborúban vannak. Átélted-e már ezt az életedben?
Egyik természetem hajlik az eltávolodásra, hogy elhagyjam Istent, akit szeretek. Vannak idők, amikor régi természetem el akarja hagyni az Urat. Volt-e már ilyen élményed?
Aztán van az új természetem. Az hajlik arra, hogy imádjam az Urat. Vannak idők, amikor egyedül utazom a kocsimban és csak felkiáltok: Óh, Uram, milyen csodálatos vagy! Szeretlek Téged imádni!
Vannak, akik így szólnak: Nem tudom megmondani, hogy lélekben járok-e vagy nem! Ne csapd be magad, tudhatod ezt.
A Szentlélek egy magasabb szintre emel minket. Most Pál apostol világossá teszi, mik a test cselekedetei:
„A test cselekedetei azonban nyilvánvalóak. Mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonló...“
(Gal.5:19-21)
Ezek az érzéki, vallási, társadalmi és személyes bűnök.
Az érzéki bűnök:
- Házasságtörés.
Amit nem említ a legtöbb kézirat, de ez benne van a paráznaság bűnében. A paráznaság annyi, mint - prostitúció.
- Tisztátalanság. Szexuális bűnöket takar, ide értve a pornógráfiát is.
- Bujálkodás. Azonos a brutalitással, szadizmussal. Ennek elterjedését látjuk korunkban.
A vallásos bűnök a következők:
- Bálványimádás.
Ez magában foglalja a pénz és minden más imádását, ami elfoglalja Isten helyét.
- Varázslás.
- Kábítószerek.
Hiszen minden pogány vallásban alkalmaztak kábítószereket!
A gyülekezetben alakult kis blikkek ártanak Krisztus ügyének.
- Eretnekségek, szétszakadás, szekták, gyilkosság
Ez kimaradt a legjobb kéziratokból valószínűleg azért, mert ez a korábban említett bűnökben is benne van. Az Úr azt mondta, hogyha valaki gyűlöli embertársát, akkor gyilkosa annak.
Személyes bűnök:
- Részegeskedés, tobzódás, telhetetlenség.
Figyeljük meg, hogy Pál a test cselekedeteinek ezt a listáját azzal zárja, hogy: „És ezekhez hasonlók.“
Ami azt jelenti, hogy még sok mást is föl lehetne sorolni. Akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. Ez a folyamatos cselekvésre utal. Urunk elmondta a Tékozló fiú példázatát, aki egészen a disznóólig süllyedt, de nem maradt ott. Csak a disznók maradtak a disznóólban. Ha a fiú odajut, akkor nagyon boldogtalan mindaddig, amíg ki nem kerül onnan.
Ha valaki továbbra is bűnben él, az veszélyes helyzetben van. Ez azt jelenti, hogy nem Isten gyermeke.
Adja meg nekünk Isten, hogy a Lélek útját járjuk, és az új ember cselekedeteit kövessük. Ámen!
AJÁNLOM AZ OLDALT
