„És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.

És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen.

Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.

Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“

(Márk 4:26-29)

         A régóta várt király jön el, aki békét hoz a Földre. De amikor megjelent az emberek között, szinte senki sem akarta elismerni. Ellenkezőleg. Keresztre feszítették. Mi az oka vajon annak, hogy olyan sokan várják a Messiást, és mégis olyan kevesen hisznek benne. Az, hogy Jézus királysága, Isten országa nem e világból való. És ezért egészen más módon jön el, mint amihez az emberek szoktak.

         Az Úr Jézus összehasonlítja Isten országát a földművessel, aki elveti a magot a földbe. A magvetés mindig kockázatos dolog. A földműves ott áll védtelenül. Elvet valamit, utána pedig várja, mi fog történni. Teljesen független a dolgok folyamata. A vetés jó része semmit sem hozhat. Ugyanígy Isten országának eljövetele is kockázatos és kiszámíthatatlan. Elvetjük Isten országának magvait, és a mindennapi élet megy tovább. Úgy tűnik, mintha semmi sem történt volna. A földműves semmit sem vesz észre abból a folyamatból, ami a föld alatt történik. Így van ez Isten országával is. Mit látunk ezen a világon a nagy isteni dolgokból? Mit várhatunk e fölött, olyan valamitől, amit eldobunk, s amely fölött semmi hatásunk sincs többé?

         Nem ismerlek téged, mégis Istenről beszélek neked. Elvetem az Igét, anélkül, hogy tudnám, mit csinálsz majd vele. Ennek elolvasása után úgy tűnhet, hogy semmi sem történt. De tévedünk, ha azt gondoljuk, mert a mag dolgozik, láthatatlanul ugyan, de isteni erők dolgoznak a föld mélyén, hogy nőjön a mag, így jön el Isten országa és az elvetett Ige által.

         Az Úr Jézus elmondja ezt a példázatot a zsidó népnek, aki egészen más dologra várt. A nép arra készül, hogy Messiásként üdvözölje a nagy királyt, miután csodálatos dolgokat tett meg.

         Valóban nagy jelek és csodák történnek? Jézus azonban azt mondja: nem, ne figyeljetek a nagy dolgokra.

         Ott látható Isten országa, ahol az emberek megalázkodnak Isten színe előtt, és elismerik Őt egyetlen királyuknak, és térdre borulnak előtte.

         Valamikor hallgatott az ember Istenre. Alkirályként szolgált Istennek, a királynak. Így volt ez az Édenben. Az ember, Isten teremtett világának a csúcspontja volt. A bűn azonban isten és az ember közé férkőzött. Isten az ég és a föld királya maradt, de az ember nem ismerte el Őt, mint királyt. Az ember maga akart a Föld királya lenni, a maga ura akart lenni. Krisztus azonban eljött, hogy az embert visszategye a régi állapotába. Megtanítja az embert arra, hogy először Isten országát keresse, s annak igazságát. Alázatosságra tanítja az embert, és ennek a leckének a megtanulása nem könnyű.

         Mi, emberek igen önfejűek és makacsok vagyunk. Nem vagyunk elég rugalmasak. Krisztus azonban Igéje és Lelke által rugalmassá tesz bennünket, hogy Isten Igéje uralkodhassék életünkben. Hogy bizonyos dolgokat ne tegyünk meg.

         Bizony nagyon sokszor nehéz ez. És a hívő ember ez által könnyen sebezhető. Gyakran nem látható az engedelmesség és az Isten iránt való alázatosság. Így van ez az Isten országának dolgaival is.

         Krisztus elveti az Igét az emberek szívébe. Alig látszik, hogy annak valami jelentősége is lenne. Mit is jelent egy pár percnyi prédikáció az Istentisztelet keretén belül? Sokak szemében nincs jelentősége ennek. De ne felejtsük el, hogy Isten ereje működik. Hogy az Ige sokak szívébe van vetve, sarjad és nő. Így közeledik Isten országa. Az elvetett mag sarjad és nő az emberek szívében. Ámen.

(TWR adásából)