„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! Mikor Izrael háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem. És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt. És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket. És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki! Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izrael háza a pogányok közt, a kikhez menének. Ennekokáért mondjad Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek. És megszentelem az én nagy nevemet,  mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.“

(Ezékiel 36:16-24)

         Isten, a mi Atyánk. Erre tanít bennünket az Úr Jézus, hogy így szólítsuk meg Istent: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!

         Az édesapa mellőzve érzi magát, hogy gyermeke nélküle is meg tud állni a maga lábán, ha nincs szüksége az apjára. De szívesen hallja az Atya, az ő gyermekei szájából, hogy mivel is foglalkoznak azok, mik az óhajaik.

         Az imában, amelyre Jézus tanította az ő tanítványait, Isten gyermekeinek kívánságai vannak megfogalmazva.

         Az első pedig így szól: Szenteltessék meg a Te neved!

         Kívánságaink listájának ez az első óhaja. De ha őszinték vagyunk, azonnal be kell ismernünk, hogy ez a gyakorlatban egyáltalán nincs így. Hiszen a mi emberi kívánságaink és óhajaink elsősorban saját magunkra irányulnak. Ez a mi emberi természetünkből fakad. Természetünk szerint önzők vagyunk. Jó lesz ezt mindjárt az elején lerögzíteni. Ez megőriz attól, hogy már első kívánságunkon túl sokat várjunk el önmagunk kezdeményezésétől.

         Mielőtt elkezdhetnénk Isten nevét megszentelni, bizony Istennek sokat kell azért tennie. Ezért kérjük Istent: Atyám, gondoskodj arról, hogy megszenteltessék a Te neved!

         Mi a jelentése azoknak a szavaknak, amelyeket ebben az első kérésben használunk? Mit jelent: A Te neved, és megszentelni?

         Isten nevének a kimondásakor ne gondoljunk egy olyan névre, amit születésünkkor kapunk, ahogy az szokás szerint történni szokott. Rendszerint családunk tagjainak a nevét kapjuk, vagy egy olyan nevet, amelyet szüleink nagyon szépnek találtak. Különben a mi nevünknek nincs különös jelentősége.

         A Bibliában azonban olyan neveket találunk, amelyeknek rendkívüli jelentése van. Vegyük például Ábrahámnak a nevét.

         Azt az ember először Ábrámnak hívták. Még az Úr maga személyesen megváltoztatta a nevét Ábrahámra. Mert ennek a jelentése nem más, mint: sok népnek az atyja.

         Ennek az embernek neve összhangban kellett, hogy legyen életével.

         Másik példa a Jézus név. Ez azt jelenti: az Úr megszabadít. Még pedig a bűntől ez a név tehát világosan rámutat Jézus hivatására. A név úgymond valakinek a hírneve. Mindenki kap az ő tettei alapján egy bizonyos nevet. Jót vagy rosszat. Gondoljunk tehát a pékre, akinek jó vagy rossz hírneve lehet. Ami attól függ, hogy jó vagy rossz kenyeret süt. Erről van tehát szó ebben az első kérésben: milyen hírneve van Istennek. Miként mutatja meg magát Isten az embereknek?

         Ekképpen kap Isten egy bizonyos nevet, hírnevet az ő munkálkodása, az ő igéi által. Ezt a nevet, ezt a hírnevet meg kell szentelni. Szentnek lenni, igen különleges dolog. A Biblia azt mondja, hogy Isten szent, ez azt jelenti, hogy semmi sem hasonlítható Istenhez.

         Isten mindent felülmúl. Isten nevének megszentelése pedig azt jelenti, hogy ez a név páratlan, rendkívüli, és minden más nevet felülmúl

         A kiváló sportembereknek is nagy hírnevük van. Mindenki ismeri az ő nevüket, beszélnek róluk, csodálják őket, legalábbis addig, amíg csúcsteljesítményeket érnek el. Hírnevük ezután elvész. Névtelenné válnak. Istennek, az Ő szent nevének azonban nem szabad ennek megtörténnie.

         „Szenteltessék meg a Te neved, Atyám!“

         Ez azt jelenti, hogy: Istenem, gondoskodj arról, hogy nevedet sohasem felejtse el az ember. Hogy mindenki megtapasztalhassa, hogy a Te neved, és Te vagy a legnagyobb, a legmagasztosabb, a legerősebb, a legszentebb.

         Istennek magának kell mindenről gondoskodnia. Magának kell igazolnia, hogy ő rendkívüli Isten. Meg kell, hogy mutassa önmagát az embereknek, hogy Ő szent, mindenki és mindenek fölött álló. Be kell bizonyítania, hogy senki sem hasonlatos Őhozzá. Ámen!

(TWR adásából)