1.

Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel,

Ki dolgában oly bölcs, oly szent, és jól tesz mindenekkel!

Minden áldás, bőség Atyja, Örök jóság, szeretet,

Ki engem bölcsen vezet, és hű szívét hozzám hajtja.

Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

2.

Mint ahogy a sas kicsinyét szárnyával betakarja,

Engem is befedez, megvéd az Úr hatalmas karja.
Már anyám ölétől kezdve, midőn életet adott,
Áldásit, mint harmatot rám bőven hintegette,

Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.
 

3.

Nem kímélte szent Fiát sem igaz szeretetében,

Kárhozatból hogy kimentsen, odaadta énértem.
Nagy az Isten szent kegyelme, melynek csodás mélyére,

Bármint kutat, nem ér le az emberi véges elme,

Minden elhagy, elfeled, isten vég nélkül szeret.

4.
Ha a szenvedés szememből fájó könnyeket fakaszt,
Segítséget küld a mennyből, s jókor elfordítja azt.
Ború után az ég derül; és a dermesztő telet
Felváltja a kikelet, s a szív éled, újra örül,

Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.