1.

Én zörgetek kegyelmed idején

Az ajtón, gyermekem.

Boldog, ki hallja szóm, siet felém,

S szívet nyitánd nekem.

Ővéle együtt vacsorálok,

Az igével melléje állok,

Előtte feltárulnak az egek;

Én zörgetek, Én zörgetek!

2.

Én zörgetek, nézz meg csak engemet,

Lásd ezt a hű szívet,

E tövis koszorút, e sebhelyet,

S tied leszek, tied.

E forró vágy miattad éget,

Régóta úgy kereslek téged,

Ki a keresztfán érted szenvedett;

Én zörgetek, Én zörgetek!

3.

Én zörgetek, Ne mondd, a szél zörög

A száraz ágakon!

Megváltód az, Istened, az örök,

Ó! hallgasd szózatom!

Most még jövök lágy suttogással,

Egykor talán viharzúgással,

Hidd, szavaim nem gyermekképzetek;

Én zörgetek, Én zörgetek!

4.

Én zörgetek, mint vendéged ma még,

Ajtódon gyermekem.

Egykor porsátorod omolva szét,

Te zörgetsz majd nekem.

Ki itt hallgat az Úr szavára,

A menny ki lészen néki tárva.

Annak, ki megvet, zárvák az egek;

Én zörgetek, Én zörgetek