1.

A mélyből hozzád kiáltok,

Ó! Uram, halld meg szómat!

Megtörten teeléd állok,

S úgy kérlek, Alkotómat.

Ha a sok vétket szemléled,

És gyarló voltom megméred

Ki állhat meg előtted?

2.

Csak nálad van a kegyelem

És minden megbocsátás.

Hasztalan gond és küzdelem,

Ha tőled nem jő áldás.

Balga hát a sok dicsekvés,

Ám üdvösséges a félés

És útad keresése.

3.

Az Úrban van hát bizalmam

És minden reménységem.

Nem bízom gyarló magamban,

Ő az én erősségem!

Szent szava törvény énnekem,

Rá épít bízvást a lelkem,

S azt soha el nem hagyom.

4.

Hajnaltól mély éjszakáig

Ha folyvást vár is szívem,

Nem csügged, nem tétovázik,

Csak bízik benne híven;

Mert hiszen nem hágy el az Úr,

S ki benne hisz, megszabadul:

Én várok reménységben!

5.

Bár bennünk olyan sok a bűn,

Ám több a kegy az Úrnál!

Oltalom tőle bizton jön,

S az nagyobb, minden bajnál!

Jó pásztor Ő, ki nem hágy el,

S megmenti nyáját, Izráelt

Bűn sötét rabságából!