Megállok csendben
1.
Megállok csendben keresztfádnál S némán lehajtom bús fejem:
Tehozzád jöttem, mintha várnál, Én Megváltóm, egyetlenem;
Te, aki értem is szenvedtél, S a Golgotán megfeszíttettél:
Könyörülj rajtam!
2.
Általkarolva keresztfádat Bánat tölti el szívemet:
Ó! mert tudom, ha lelkem fáradt, Nyugalmat máshol nem lelek.
Te vagy az irgalom egyedül, Ki a bánbánón megkönyörül,
Én Uram, Jézus!
3.
Tudom, meghallod esdeklésem, Ha bűnöm el nem hallgatom:
Te könnyíted meg szenvedésem, Üdvöm csak tőled várhatom.
Védő karod felém kitárod És csüggedt életemet megáldod
A keresztfáról.
|