1.

Hagyjad a jó Istenre

Minden te utadat!

Ha bánt szíved keserve,

Ő néked nyugtot ad.

Ki az eget hordozza,

S oszlat felhőt, szelet:

Napját rád is felhozza,

Atyád ő, és szeret!

2.

Az ÚRRA bízzad dolgod,

S könnyebbül a teher!

Ezer baj közt is boldog,

Aki nem csügged el.

Minek a gond, a bánat,

Mit gyötröd lelkedet?

Őhozzá küldd imádat,

S megnyered ügyedet.

3.

A TE irgalmasságod

Kísér, jó Istenem!

Te jól tudod, jól látod,

Hogy mi használ nekem!

Sorsomat úgy intézzed,

Amint te akarod!

Bölcs a te végzésed,

Ha áld, ha sújt karod.

4.

UTAD van számtalan sok

És csodás eszközöd;

Reánk is szent áldásod

Bőséggel öntözöd.

Művednek akadálya,

Szünete nincs soha;

Úgy tész, amint kívánja

Gyermekeid java.

5.

BÍZZÁL bánatos lélek!

Mit bánt a bú; a gond?

Él még, ki annyi vésznek

Torkából már kivont.

Sok bajodból kiment Ő,

Szűnnek keserveid;

Rád még a jó Teremtő

Víg napokat derít!

6.

ŐBENNE vesd halálig

Reményed horgonyát,

S biztos révpartra szállít,

Van néki gondja rád.

Bár késik a segítség,

S gyakran nem lelsz vigaszt:

Eloszlik bú és kétség,

Előbb mint véled azt.

7.

Ő MEGCSELEKSZI végre

Velünk azt, ami jó;

Ösvényünk erőssége

Te vagy, Mindenható!

Nehéz itt földi pályánk,

Könny lepi és tövis;

De örök pálma vár ránk,

Utunk a mennybe visz.