1.

Atyám a mennyekben folyvást vigyáz rám,

Vezérli hajócskám nappal s éjszakán.

Megvéd a habok közt, akármily nagyok,

Nem árt nekem semmi, mert övé vagyok.

         Az övé vagyok, gyermeke vagyok,

         Gondot visel rólam, mert én gyermeke vagyok!

2.

S habár itt nyomorban kell is küzdenem,

Velem van Megváltóm, ő fogja kezem.

Ne félj, így szól hozzám, tudom én bajod.

Nem árt nyomor, ínség, mert övé vagyok.

         Az övé vagyok, gyermeke vagyok,

         Gondot visel rólam, mert én gyermeke vagyok!

3.

S ha néha ködfelhők öveznek körül,

Szemem őt nem látja, de szívem örül,

Közellétét érzem s hogy el nem hagyott,

Velem van ő mindig, mert övé vagyok.

         Az övé vagyok, gyermeke vagyok,

         Gondot visel rólam, mert én gyermeke vagyok!

4.

Én gyermeke lettem, ő Atyám nekem,

Megóvja gonosztól földi életem.

S habár a halálnak völgyén haladok,

Tudom, mennybe visz fel, mert övé vagyok.

         Az övé vagyok, gyermeke vagyok,

         Gondot visel rólam, mert én gyermeke vagyok!