1.

Isten szívén megpihenve,

Forrjon szívünk egybe hát,

Hitünk karja úgy ölelje

Édes Megváltónkat át!

Ő fejünk, mi néki teste,

Ő a fény, mi színei;

Mi a hívek, ő a Mester,

Ő miénk, mi övéi.

2.

Szeretetben összeforrva,

Egy közös test tagjai,

Tudjuk egymásért harcolva,

Ha kell, vérünk ontani!

Úgy szerette földi nyáját,

S halt meg értünk jó Urunk:

Fájna néki, látva minket,

Hogy szeretni nem tudunk.

3.

Nevelj minket szent egységre,

Mint Atyáddal egy te vagy,

Míg eggyé lesz benned végre

Minden szív az ég alatt;

Míg Szentlelked tiszta fénye

Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre,

Hogy tanítványid vagyunk!