1.

Könnyes szemekkel vándoroltam

Tehozzád, örök Irgalom,

S az áldott szent kereszt ahol van,

Szívem verését hallgatom:

Mi vagyok én? Parányi porszem,

Hálátlan féreg, semmi más!

Te vagy a fény, az élet ott fenn,

A szeretet, vigasztalás!

2.

Itt állok a zúgó viharban,

A szenvedések tengerén;

A lángoló villám lecsattan,

S rémes robajjal sújt felém.

Körülöttem tajtékzó örvény

S ijeszt a bosszuló halál,

De távolban, a hegy lejtőjén

Megváltómnak keresztje áll.

3.

Hozzád kiáltok, ó! Nagy Isten,

Kitárva szívem belsejét: 

Ó! nézd az izzó lángot itt lenn:

Vakító mégis oly sötét!

Vezess ki e csalfa világból,

Hol a bűn átkát érezem;

AZ irgalomnak fénye lángol

A Golgotán, kereszteden.

4.

A szent halomnak csendes ormán

Leomlok a kereszt előtt;

Bús fájdalom, pusztító orkán

Nem éri ott a szenvedőt.

Ó! Hadd pihenjek e magányban,

Te végtelen nagy Szeretet!

Kegyelmed égi hatalmával

Áraszd el az én lelkemet!