1.

Ó! seregeknek Istene, Mily kedves gyönyörűsége

A te szerelmes hajlékidnak!

Az én lelkem fohászkodik, tornácodba kívánkozik.

Ó! Istene a magasságnak!

Áhítozik testem, lelkem Tehozzád, élő Istenem!

2.

A verébnek is van fészke, És honjába költ a fecske.

Én királyom, Zebaoth Isten;

Hol vannak a te oltárid És te szentséges hajlékid;

Hol dicsértetel felségesen?

Mert boldog az olyan ember, Ki téged házadban tisztel.

3.

Mi erős pajzsunk, Úr Isten, Nézz fölkentedre kegyesen,

Hogy kívánkozik lelkem hozzád!

Jobb egy nap a te házadban, Mint ezer hit'len sátrában;

Mert kapun álló lennék inkább

A te házad tornácában, Mint laknék gonosz sátrában!

4.

Mert minékünk fényes napunk Az Isten, és a mi pajzsunk,

Nagy dicsőséggel szeret minket,

És kegyelmes mindazokhoz, Kik hívek az ő útjához;

Sok javaival áldja őket.

Boldog az ember éltében, Ki bízik az Úr Istenben!