|
Ha reád gondolok, ó Betlehem
1.
Ha reád gondolok, ó! Betlehem,
Nagy öröm tölti el a kebelem.
Istenünk nagy kegyét itt láthatom,
Jézusom kegyelmét csodálhatom.
Felvette a nyomort önkéntesen,
Megjelent egy kicsiny, szegény helyen,
Nem hiú pompa közt, nem gazdagon,
Pedig a menny üdve Nála vagyon.
2.
Ha reád gondolok, ó! Betlehem,
Vigaszom csakhamar én meglelem.
Hisz lehet helyzetem bármily szegény,
Meg nem vet Jézusom, jól tudom én.
Eljön Ő szívesen, meg nem utál,
Benne a szív hű barátra talál,
Ki értem felvette a nagy nyomort,
Mostan is hű kezén ápolva hord.
3.
Ha reád gondolok, ó! Betlehem,
Helyzetem csakhamar megérthetem.
Vajon a szívem egy szép palota?
Földi fény, dőreség s nagyzás hona?
Vagy pedig a szívem kis Betlehem
S megszülettél bennem, ó! Mesterem?
Jó tehát, üdvös és kívánatos:
Legyen a szív szerény s alázatos.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
