|
Kéklő tengernek partján
1.
Kéklő tengernek partján, ott, hol mosolyg az ég;
ott, hol illattal, fénnyel van telve a lég.
Ott, hol zeng a madárdal s fény árad szerteszét,
ott kérdezte meg Jézus: „Mondd, szeretsz-e még?!”
„Uram, tudod jól, szeretlek én!
A Tied lettem s Te az enyém.
Tied a szívem s az életem!
Tudod: szeretlek, hű Mesterem!¸
2.
Jézus megkérdi újra: „Péter, szeretsz-e még?
Érted jöttem a földre, mert szeretlek rég.
Érted ontottam vérem ott fent a Golgotán...
Mondd hát: szeretsz-e engem, mondd meg igazán?!”
„Mit mondjak Néked, én Jézusom?
Szeretlek Téged szívből, nagyon!
Nem vágyom másra, nem, sohasem;
csak Veled lenni, hű Mesterem!”
3.
Harmadízben is kérdem: „Péter, szeretsz-e még?
Nem tagadsz-e meg újra, mint tetted elébb?
Mondod-e még majd egyszer: Nem, nem ismerem Őt!
Nyílik átokra ajkad egy vádló előtt?”
„Óh, Uram, kérlek könnyezve én:
Bocsásd meg nékem, mit vétkezém!
Ismered jól Te az én szívem;
tudod, szeretlek, hű Mesterem!”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
