1.
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó! örök Kőszál!
Az a víz, s a drága vér,
Melyet adtál bűnömér,
Gyógyír legyen lelkemnek,
Bűntől s vádtól mentsen meg.

2.
Törvényednek eleget
Bűnös ember nem tehet.
Buzgóságom égne bár,
S folyna könnyem, mint az ár,
Elégtételt az nem ad,
Csak te válthatsz meg magad.

3.
Jövök semmit nem hozva,
Keresztedbe fogódzva.
Meztelen, hogy felruházz,
Árván, bízva, hogy megszánsz.
Nem hagy a bűn pihenést,
Moss le, ó! mert megemészt!

4.
Ha bevégzem életem,
És lezárul már szemem;
Ismeretlen bár az út,
Hozzád lelkem mennybe jut.
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó! örök Kőszál!