1.
Ó! Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.
Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel:
Ó! szégyen, hogy te légy az akinek várni kell!

2.
Ó! Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz;
Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz
Ó! áldott, drága jóság, mely ennyit túrve vár!
Ó! bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!

3.
Ó! Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér:
"Így bánsz velem? Teérted hull testemből a vér!"
Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már:
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár!