Egy alkalommal nyáron utaztam, és a repülőtéren nagyon megszomjaztam. Nem sok vizet vittem magammal az útra, egyrészt a súly miatt, másrészt az engedélyezett kis mennyiség miatt.

Forró nap volt, délután, és kénytelen voltam vizet venni. Kicsit zokon vettem, hogy egy üveg víz ára épp annyi volt, mint egy ugyanolyan nagyságú üdítő ára.

Pedig nincs benne sem íz, de még csak nem is szénsavas! Hogyhogy ugyanannyiba kerül? A sima vizet olcsóbbnak vártam volna... Azonban a szívem mélyén megszólalt egy hang... „Méltán haragszol-é?”

Megláttam, hogy a „sima vízben” pontosan az a jó, hogy nincs benne semmi... Igen, csak víz! Ha édesítve lett volna, közel sem oltotta volna szomjamat annyira, mint a sima víz! Sima víz – adalékok nélkül!

A Bibliában is sok szó esik a vízről. Már az Ószövetségben, Ézsaiás könyvében ezt olvassuk:

„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen...” (Ézs 55:1). Igen, ingyen. Azt, ami a legjobb, és amire oly nagy szükségünk van.

Vagy gondoljunk csak arra, amit a samáriai asszonynak mondott Jézus, miután vizet kért az asszonytól: „Adj innom!” (János 4: 7).

„Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.” (János 4:10).

Majd pedig így folytatta: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz,
amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” János 4:13-14)

Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (János 6:35).

Amikor Jézus egy alkalommal felment Jeruzsálembe a sátoros ünnepre, amelynek során, „az ünnep utolsó, nagy napján” a főpap vizet tölt az oltárra, Jézus így szólt a sokasághoz,

„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a Lélekről mondta, amelyet majd
vesznek azok, akik Őbenne hisznek.”

Milyen csodálatos meghívás ez a szomjazó embereknek! Ha az emberek meghallanák, ha észrevették, hogy mennyire szomjasak, bizony, azt várnám, hogy sorba álljanak érte... És azt
hiszem, a sor nagyon hamar nagyon hosszú lenne!

Igen! Víz! Semmi más, csak víz! Csodálatosan oltja a szomjat, és el is merülhetünk benne, hogy szívünk mélyéig felfrissüljünk!

És még egy csodálatos tény: maga Jézus megitat minket az Ő Szentlelkével! (I Korinthus 12:13 és ahogy arra a Sátoros ünnep „utolsó, nagy napján” utalt.) Hát van ennél kedvesebb kép a
Bibliában?

Kedves testvérem, ha szomjazol, ha semmi másra nem vágyol jobban, mint frissítő vízre, Jézus még ma is így szól: „Aki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék!” És Ő bőven és ingyen adja. Csak ismerjük be, hogy igen, nekünk is kell az a víz!

És még egy nagyon kijózanító gondolat a vízzel kapcsolatban:

„Az én népem kettős bűnt követett el: elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak maguknak, és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a vizet”, amelyekből kiszívárog a víz. (Jeremiás 2: 13.)

Igen, a bűnnel saját magunknak ártunk! Azt gondoljuk, hogy mi a saját törekvéseinkkel jobban tudunk gondoskodni magunkról... De a mi elgondolt „megoldásaink”-ról bizony hamar kiderül,
hogy nem olyan jók, mint az, amit Isten kigondolt és megteremtett számunkra! Ráadásul amiről azt hittük, hogy kifogyhatatlan megoldás lesz, egyszer csak kiderül, hogy elszivárgott... és marad számunkra az üres, száraz kút. „Csak víz”, felüdítő víz nincsen benne...

Mit kezdhetünk, amikor ránk tör a szomjúság?? A tiszta vizet semmi sem helyettesítheti! De Jézus az, ki megkínál!

Ott az életvíz bőven áradó,
Tudjad, rád is, rám is vár!
Ingyen kapható, mindent gyógyító,
Jézus az, ki megkínál!

A Bibliának szinte a legutolsó mondata ez: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jőjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jelenések 22:17.)

Kedves olvasóm, Te szomjas vagy? Vagy talán megpróbálod elfojtani ezt az érzést? Miért?

Ha állítólagos „üdítőt” iszol, attól csak szomjasabb leszel. Mellékhatásai vannak...

Az élő víz azonban, amit Isten nyújt, mentes a mellékhatásokkal. Egyetlen hatása, hogy oltsa szomjunkat, és mindenképpen felfrissítsen, sőt éltessen minket!

(Williams Alexanderné sz. Kmethy Anikó)

http://www.hymntime.com/tch/non/hu/h/a/i/t/haittveg.htm
Kotta: http://www.hymntime.com/tch/pdf/n/e/w/Newfoundland.pdf

1 Ha itt véget ér földi életem,
Örök élet fénye vár,
Öröm tölt engem, nem a félelem,
Nem úr rajtam a halál!
Innen távozva mennybe érkezem,
És ott fenn lesz majd hazám!
Jézus készít ott helyet énnekem,
Szeretettel vár énrám!

2 Aki hontalan, ege naptalan,
Szívét tölti félelem,
Jöjjön Jézushoz – nem lesz hasztalan,
Sorsa nem reménytelen!
Jézus hívását fogadd el hittel,
És ott fenn lesz majd hazád!
Innen távozva mennybe érkezel,
Örök élet vár terád!

3 Kaphat életet, mind, ki elveszett,
Aki hisz, az mind talál,
Örök vész helyett örök életet,
Nem árt annak a halál!
Jézus hívását fogadd el hittel,
És ott fenn lesz majd hazád!
Innen távozva mennybe érkezel,
Örök élet vár terád!

4 Aki távol van, ma még megtérhet,
Neked szól a hívó szó!
Jézus ad neked örök életet,
Az csak Tőle kapható!
Jézus hívását fogadd el hittel,
És ott fenn lesz majd hazád!
Innen távozva mennybe érkezel,
Örök élet vár terád!

5 Ti, kik még féltek, bátran jöjjetek,
Ma még hív a Megváltó!
Gyertek, vegyetek életkenyeret,
Jöjjön minden szomjazó!
Jézus hívását fogadd el hittel,
És ott fenn lesz majd hazád!
Innen távozva mennybe érkezel,
Örök élet vár terád!

6 Ott az életvíz bőven áradó,
Tudjad, rád is, rám is vár!
Ingyen kapható, mindent gyógyító,
Jézus az, ki megkínál!
Innen távozva mennybe érkezünk,
És ott fenn lesz majd hazánk,
Jézus készít most helyet ott nekünk,
Szeretettel vár miránk!

Eden R Latta, (1839-1915), 1892-es éneke nyomán
(Ford. Williams Alexanderné sz. Kmethy