Mondd, kié lehet a múlt és kié itt a jövő,
És mondd, tényleg gyilkos-e aki csak parancsra lő,
Mondd, miért engeded, hogy magam döntsem el.

Mondd, miért bízol bennem úgy, hogy még a kereszt emléke se fáj.
Mondd, miért adsz esélyt, hiszen rég legyőztél már.
Mondd, miért nem élsz a joggal, ami a győztesnek kijár.

Védj meg engem önmagamtól, védj meg, Uram!
Védj, látod csak újabb vért szül, ha én védem magam.
Ne akarj mást, bennem ne bízz, ne engedj el és ne adj erőt!

Mondd, kié ez a föld, amire ontjuk most a vért,
Mondd, ki dönthette el, hogy én most meghaljak ezért.
Mondd, ki nevelt úgy fiút, hogy majd harcban essen el.

Védj meg engem önmagamtól, védj meg, Uram!
Védj, látod csak újabb vért szül, ha én védem magam.
Ne akarj mást, ne engedj el, ne adj erőt, mert hiába…
Védj meg engem önmagamtól, védj meg, Uram!
Védj, látod csak újabb vért szül, ha én védem magam.
Ne akarj mást, bennem ne bízz, ne engedj el és ne adj erőt!

Már győztünk, Uram, gyönge volt az ellenség,
Még azt sem tudta talán, mi az a nemzeti büszkeség.
Mert még csak járni tanult és épp hogy csak beszélt…

(Szerző: Cabaret)