Mester! a bősz vihar dühöng,

Hullám fölé hullám kél,

Sűrű a felhő, sötét az ég,

Nincs oltalom, nincs segély!

 

Nem bánod, ha elveszünk is,

Hogy alhatsz ily mélyen?

Minden percben rettegtet a halál

A háborgó örvényen.

 

Mester! A bú és a bánat

Gyötrelmével földre hajt,

Zajgó szívem kínjai mélyek:

Óh ébredj s szüntesd a bajt.

 

A bűn és aggály esője

Zuhog lelkem felett

És elveszek, elveszek, jó Mester!

Siess, védj meg engemet!

 

A szél és habok engednek nekem,

Csend legyen! Csend legyen!

A tenger dühe kárt nem teszen,

Sem démon, ember, vagy akármi legyen,

Nem merülhet el a hajó, ha benn

Az ég, föld s tenger Mestere pihen!

Szelíden engednek mind nekem,

Csend legyen! Csend legyen!

Szelíden engednek mind nekem,

Csend, csend legyen!

 

Mester, a rémület elmúlt,

Az elemek pihennek,

Napfény ragyog csendes tó tükrén,

Békéje van keblemnek.

 

Várlak, ó, áldott Megváltó,

Ne hagy el egyedül,

S vígan érek így a kívánt révbe,

Hol az üdv rám földerül.